4. Fejezet (18+)

Sziasztok!

  Figyelem 18+-as tartalom is van benne. Mindenki saját felelősségre olvassa!

Atya úr isten! Nagyon régen hoztam már részt, majdnem egy hónapja. Mentségemre szóljon, se kritikát nem írtam, sem a novelláimmal nem haladtam. Nem tudom ehhez a részhez nagyon nem volt ihletem ezt be kell, hogy valljam, de még is csak megszületett. Elől járójában még annyit elárulok, hogy ebben a részben még nem találkoznak, de a következőben már egészen biztosan! Remélem tetszeni fog, bár nem sok fordulat van benne. A második rész át lett írva, tehát ebben ezért más néhány dolog! Egyébként remélem ez nem sikerült már annyira lányosra. 

Hét feliratkozóm van, akiknek köszönöm a bizalmat. Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszéseteket. A három megjegyzés írójának pedig köszönöm a véleményt, nagyon jól esnek a szavaitok! 

Jó olvasást! 

Csók, puszi

Bells Booth

  

 

Karim Benzema

Ültem az öltözőben, tenyeremet ökölbe szorítottam. Hibáztattam magamat, hibáztattam Neuert és a Sorsot is, hiszen egyik legnagyobb álmom vette el most tőlem. Imádom a jelenlegi csapatomat és mindennél jobban szerettem volna velük a BL döntőig menetelni, de ez már lehetetlen.
Sporttáskámból előhúztam a fáslimat és a bokaszorítómat. Szorosan a bokám köré tekertem, majd arra felhúztam a kék szorítót. Kibaszottul fájt, de nem is érdekelt. Levettem a mezt magamról, amit galuskába dobtam le magam mellé. A fekete pólómat húztam fel először a felsőtestemre, majd kék farmert erőltettem fel a lábamra. A cipő még szarabb feladatnak bizonyult, mert egy dagadt, valószínűleg liluló bokára rohadt nehéz felhúzni.
A farmer zsebemből elővettem a mobilomat  és írtam egy SMS-t anyámnak, hogy van-e hely a lakásban, mert haza fogok utazni. A válasz perceken belül megérkezett, amiben kifejtette, hogy mennyire boldog, emiatt.
Hát nem az esti géppel megyek majd, az biztos.
Eldöntöttem magamban, hogy ma este jól be fogok baszni a többiekkel. Akár nyerünk, akár vesztünk.
Nyílt az öltöző ajtaja, amin legelőször Ramos lépett be, őt pedig követte Lucas, Marcelo és a többiek.
- Na, mi van öreg? - kérdezte azonnal Sergio.
- Kényszerpihenő - vontam meg a vállam, mintha nem érdekelne.
- Szakadás? - pillantott felém Marcelo.
- Csak húzódás. Nem komoly annyira, de a BL elúszott.
- Bazd meg, Benzema! - morrant fel Ronaldo két korty víz között. - Rohadtul kellettél volna. Pont most kellett lesérülnöd?
- Ja, mert szerinted én így akartam, nem? - fortyantam fel.
- Nem ezt mondtam - legyintett. - De remélem azért az EB-n ott leszel! Szét akarom rúgni a segged a pályán - röhögött fel és felém  nyújtotta a kezét.
- Csak nehogy én rúgjam szét a tiedet - csaptam bele a tenyerébe.
- Na, fiúk - csukta be maga mögött Zidane az ajtót. - A védekezés szép volt, viszont a támadásokra mostantól nagyobb hangsúly fogunk fektetni. Lehetőség szerint a ziccereket ne hagyjátok ki. A középpályán pedig most még több futást kérnék. Fontos, hogy segítsetek fel a támadással, de az is, hogy visszaérjetek védekezni. Világos? 

- Igen, mester! - kiáltotta mindenki egyöntetűen.

Miután befejezte mondanivalóját, hozzám sétált és leült mellém. 

- Mi újság, Karim? 

- Eh, bokaszalag húzódás. Ki kell hagynom a BL-t - grimaszoltam cseppet sem elégedetten.

- De azért az EB-n ott leszel, nem? 

- Rohadtul remélem - biccentettem. 

Beledobáltam a cuccaim a fekete táskámba, becipzáraztam és felálltam. Kisétáltam a folyósora, ahol a német játékosok kisebb csoportokban ácsorogtak. 

- Benzema - szólított meg egy mély hang. 

Megfordultam és a nálam majdnem félfejjel magasabb német kapussal találtam szembe magam. 

- Komoly a sérülésed? - tért rögtön a lényegre. 

- Ha bejutunk a BL döntőbe, akkor azt faszán ki fogom hagyni. 

- Ne haragudj - nyújtotta felém a kezét. 

Ne haragudjak? Mi a fasz? Azt hiszi, hogy ilyen lehetőséget ki kell hagynom és nem haragszom? Lófaszt! 

- Benne van - vontam meg a vállam és elsétáltam mellette, de a kezébe még véletlenül sem csaptam bele. 

Kibicegtem a cserepadhoz, ahol leültem Jesé mellé és vártam a folytatást. El tudtam képzelni magamban, ahogy a kommentátorok arról kezdenek pofázni, hogy miért vagyok már utcai ruhában és, hogy mennyire lehet komoly a sérülésem. De végülis kit zavar? 

A két csapat játékosai lassan visszasétáltak a pályára. Ahogy a Bayern a pályára lépett a szurkolók rögtön énekelni kezdtek és már most a sípszó elhangzása előtt biztatták őket. 

Mikor a síp felharsant elkezdődött az igazi játék. Az első félidőben tapasztalt finomkodás véget ért. Cristiano végezte el a kezdő rúgást Lucasnak, majd a labda Toni Krooshoz került. A csatárok már rohantak is előre, akárcsak a szélső védők, a Bayern pedig védekezett. Nem tudták megakadályozni, hogy a labda Marcelohoz kerüljön. Ő aztán beadta középre, egyenesen Cris fejére, aki megcélozta a jobb alsó sarkot. Önkéntelenül felpattantunk a padról és reménykedtünk a gólban, de a labda Neuer kezében kötött ki, mert pontosan a kapusba fejelte. A németek éltették Neuer, mi pedig csalódottan foglaltunk helyet. 

Ennek ellenére a játék nem állt meg. A középpályások megfogadták Zidane tanácsát és rengeteget futottak, mert hol védekeztek, hol pedig támadtak, aminek meg is lett az eredménye. Toni Kroos távolról lőtt, amit Neuer nem tudott kivédeni, és a labda a hálóban volt! Mindenki ünnepelte; rajtam kívül az összes kispados felrohant a pályára. 

Látszott a Bayern München játékosainak arcán, hogy ez egy igazi tőrdöfés számukra. Egy válogatottbeli csapattárstól kapták a gólt, így pedig mindez még keserűbb. 

A Bayern elkezdett hajtani, hiszen tudták, hogy mi a Santiago Bernabeuban is rúgtunk nekik egy gólt és idegenben is, tehát minimum három gólt kell lőniük, hogy kiharcolják a hosszabbítást. De hiába volt nekik egy  Lewandowsky, vagy egy Thomas Müller, nekünk ott volt Pepe és Sergio Ramos, na meg persze a kapuban Navas. A védelem keménynek bizonyult, hiszen mindig akkor állították meg a támadást, mikor arra a legnagyobb szükség volt. 

A maradék játékidő nekünk nagyrészt védekezéssel telt és görcsöléssel, hogy véletlenül se kapjunk gólt. A németek pedig támadtak, de általában vagy megakadtak a középpályán, vagy a védősorban, csak néhány labdát rúgtak kapura, amit Keylor Navas könnyedén kivédett. 

Ahogy a kettős sípszó elhangzott egyértelművé vált: a Reál Madrid játszik a BL döntőben az Atletico Madriddal. A Bayernesek arcára kiült a szomorúság, de ki a faszt zavart? Rohantunk ünnepelni a pályára, éltettük Tonit és megköszöntük a szurkolóknak, hogy itt voltak, majd elhagytuk az Alianz Aréna gyepét, méghozzá győztesen. 

- Srácok - szólalt meg az öltözőben Sergio. - Ma este bebaszunk! 

Senki nem tiltakozott. Utcai ruhájukat átvették, a szokásos barátkozás és mezcserélés most elmaradt. Nem igazán szeretjük a a német csapatokat, de esélyünk sem lett volna erre, hiszen nem is tudtunk elköszönni. Kisétáltunk a buszhoz, énekeltünk és örültünk.

***

Beléptünk a szórakozóhelyre, ahol már üvöltött a zene, táncoltak a jó nők és a cigaretta füstje lengte be a légkört.

- Az első kört én állom! - üvöltöttem túl a tömeget.

Cris felmutatta a hüvelykujját jelezve egyetértését. Ők elindultak a VIP részleg irányába, ami jelen esetben az emeleten volt berendezve. 

Átverekedtem magam a tömegen anélkül, hogy egyetlen egyszer is azt mondtam volna, bocsánat. 

- Szia, cica - vigyorogtam a pultos csajra. 

- Úristen... Karim Benzema - kezdte el legyezgetni magát a kezével. 

Az élvezettel teli tekintete megihlette a fantáziámat. 

Vajon az ágyban is így nézne rám? 

- Khm... Mit adhatok?

- Két üveg whiskeyt, egy üveg tequilát sóval és citrommal, és tizenkét pohár vodka narancsot kérnék az emeletre. Ja, és persze húsz poharat. Meg fogsz ismerni minket - dobtam a pénzt a pultra. 

Hátat fordítottam neki és lépni készültem a rossz lábammal, de amikor letettem a földre belenyilallt a fájdalom. Egy pillanatra lemerevedtem, franciául elmondtam az összes káromkodást, amit ismertem. 

Néhány percnek el kellett telnie amíg el tudtam indulni a VIP részleghez. 

- Karim - intett Marcelo. - Azt hittük máris felszedtél valakit - röhögött, mikor odaértem az asztalhoz. 

- Brazilkám, elég összeszednem a lábamat, a csajoknak még várni kell ma este - vágódtam le mellé.
- Jó lesérültél, de nem hivatkozhatsz mindig erre - baszogatott tovább.
- Áh, nem tudom ki hisztizett, mikor térdsérülése volt - szúrtam oda.
- Az más - védekezett rögtön.
- Na, és miben? - vigyorogtam rá gúnyosan.
- Komolyabb volt, mint ez a kis húzódás!
- Ja, ez is olyan komoly, hogy nem játszok a BL döntőbe.
Mielőtt a gyerekes vitánk komolyabbra fordulhatott volna, három pultos lány jelent meg az italainkkal. Mindenki boldog volt, hiszen ezt az agysejt romboló italt ilyen szexi csajok hozzák ki, a kettőtől garantáltan feláll az ember farka.
- Köszönjük szépen - biccentett Ramos.
Kezébe vett egy whiskeys üveget, öntött magának, majd a többieknek. Felemelte a poharát és csak annyit mondott:
- Hala Madrid!
Egyszerre mondtuk mindezt utána, majd lehúztuk az erős alkoholt, de egynél nem álltunk meg.
Magamhoz vettem a whiskeys üveget és öntöttem a pohárban.
Ezt rád,  Manuel Neuer és a drága jó édesanyádra! 
Le öntöttem a torkomon, amit könyörtelenül végigmart.
Ezt a BL döntőre, amin nem leszek ott! 
Újabb adag alkohol került a testembe.
Ezt pedig az egész kibaszott világra, ahol nem tartozok sehová! 
Így folytattam tovább, az alkohollal teli poharak követték egymást. 

Az üveg pedig lassan alattomosan kiürült. Felálltam a helyemről és elindultam lefelé a lépcsőn a táncoló tömegbe. A bokám szinte nem is fájt, ez pedig még inkább feldobott. A táncolok között rengeteg gyönyörű lány is volt és hát mit tagadjam, lent a kis pajtás néhány fenék láttán megmerevedett, készen állt a vadászatra. 

- Karim Benzema - éreztem meg egy finom érintést a nyakamon. - Itt nem gyakran látni ilyen sztárokat - suttogta érzékien a fülembe egy lágy női hang. 

- És szabad megtudni,  te ki vagy? - rántottam magamhoz a csajt a derekánál fogva. 

Arcán az alapozó csillogott, erős rúzzsal emelte ki ajkait, a szeme és haja együtt egy fekete vadmacskára emlékeztetett. 

- Az legyen az én titkom - húzta el ajkát a fülem mellett. 

- Táncolsz velem, titokzatos idegen? - tűrtem egy tincset a füle mögé. 

Meg van a ma esti ágymelegítőm!

- Hát hogyne - fordított nekem hátat. 

A kezemet a csípőjére csúsztattam, amit a zene ütemére kezdett ringatni. Fenekét finoman neki dörzsölte a farkamnak, ettől pedig még inkább felizgultam. Nem tudtam meddig vagyok képes ezt elviselni. 

Kezét a nyakamba tette, így megcsapott parfümjének illata. A tűrőképességem határán táncoltam. 

Megnyalta ajkait, ami engem végleg az őrületbe kergetett. Elképzeltem, hogy a dákóm van a szájában, ez pedig arra pontra vezetett, hogy megragadtam a karját és kirángattam a mosdóba. Tekintetében semmi értetlenséget sem véltem felfedezni, csupán csak vágyat. Ajkam az övére tapasztottam és mohón csókolni kezdtem, ami ellen cseppet sem ellenkezett. Lábánál fogva felemeltem a mosdókagylók egyikére, feljebb tűrtem a szoknyáját, így egyenes út nyílt a lány hüvelyének bejáratához.
- Gyógyszer? - kérdeztem meg két csók között.
- Szedek - lihegte.
Két ujjamat finomkodás nélkül dugtam fel neki, miközben ő a nadrágom cipzárjával babrált. Néhány másodperc múlva lehúzta rólam a ruhadarabot. Sóhajok hagyták el a száját, ahogy az ujjaim újra és újra benne mozogtak. De legnagyobb megdöbbenésemre ő is izgatni kezdte péniszemet, ezzel fokozva bennem a vágyat. Nem érdekelt tovább az, hogy legyen előjáték sem pedig az, hogy ő élvezi-e, csak a saját kielégülésem tartottam szem előtt. Egyre gyorsabban kezdtem mozogni benne, mire ő nyögdécselni alattam, ez pedig még jobban fokozta az élvezeteket. Gyorsítottam a tempón, aminek eredménye képen éreztem, hogy hüvelye a farkam köré záródott, ahogy elélvezett, de én még távolról sem voltam abban az állapotban. Egy állatias morgás hagyta el a szám és elvesztem benne. Az izzadság lassan végigszántotta az arcomat és a hátamat, de a tűzijátékszerű robbanás engem is elért, amit egy hatalmas nyögéssel nyugtáztam. Eltávolodtam tőle, visszavettem a gatyámat és ott hagytam a csajt a mosdóban.
Visszasiettem az asztalunkhoz, ahol egy újabb adag ital várt rám. Már régen elfelejtettem, hogy melyik pohár volt az enyém, ezért csak fogtam egyet és öntöttem bele tequilát. Leöntöttem a torkomon és most már valójában jól éreztem magam. Megbasztam egy csajt és be fogok rúgni, mint az atom.
Hát mi kell még, hogy felejtsek?

***

 Hol vagyok? És mi a szarért van itt ilyen világos? Áh, szétszakad a fejem, a kurva életbe is! 

- Benzema, ébredj! - lökdösött meg Bale. 

- Ember, muszáj ordítanod? - morogtam. 

- Én nem kiabálok - rötyögött. - Kell gyógyszer? 

- Ártani nem árthat - temettem a fejem a párnába. 

Hallottam, hogy keresi a gyógyszert, majd azt is, hogy mellém lép és leteszi az éjjeli szekrényre. 

- Fél óra múlva indul a gép - indult kifelé a szobából. 

- Én nem megyek vissza Spanyolország. Onnan úgy is utaznék Franciaországba. Szóval jó utat - emeltem fel a kezem búcsúzóul. 

- Ahogy gondolod - felelte monoton hangon, majd a szoba ajtaja becsukódott. 

 Már éppen visszaaludtam volna, mikor ismét beléptek a szobámba.

- Komolyan mondom, az én szobám valami gyülekező hely? Korán reggel, csak egy kis időre nem lehetne békén hagyni? - fakadtam ki.

- Nem tudtam, hogy ennyire másnapos vagy - szólalt meg Zidane.
- Mester - emeltem fel a fejem. - Elnézést.
- Nem mondtad, hogy nem velünk jössz haza. Ha Bale nem mondja, akkor nem is tudom meg?
- Lehet. Teljesen kiment a fejemből.
- Mivel kifizette már a csapat a szállást, csak add le a kulcsot. Ez pedig még egyszer elő ne forduljon! - emelte feljebb a hangját, amitől azt hittem széthasad a fejem.
- Rendben - biccentettem.
Húzzon már a picsába!
- És Karim - szólalt meg az ajtóban. - Sok szerencsét az EB-re!
- Merci maitre.
Mikor hallottam, hogy elhagyta a szobát fellélegeztem. Lehunytam a szemem, de már éreztem, hogy biztos nem tudok visszaaludni. Az éjjeli szekrényen lévő gyógyszerért nyúltam és víz nélkül bevettem. Lerúgtam magamról a takarót, majd kibicegtem a fürdőszobába. Meg mertem volna kockáztatni, hogy sokkal rosszabb lett a tegnapi után a bokám.

Levettem magamról az egyetlen ruhadarabot, ami takarta a testem: a gatyámat. Utána lehúztam a szorítót a bokámról és letekertem a fáslit is. Így álltam be a zuhany alá és megnyitottam a csapot, amiből először hideg víz, majd forró kezdett folyni. Kezem  megtámasztottam a zuhanykabin oldalán, végig simítottam a fejemen.

Egy ajtó bezárult, egy újabb pedig ki fog nyílni számomra. Ebben ott másnaposan, csurom vizesen, egészen biztos voltam.