tag:blogger.com,1999:blog-15989677014921529012024-02-19T02:56:54.403-08:00SorstársakBells Boothhttp://www.blogger.com/profile/01565379070106637799noreply@blogger.comBlogger12125tag:blogger.com,1999:blog-1598967701492152901.post-4606521703849622852016-10-30T10:15:00.000-07:002016-10-30T10:15:14.562-07:0011. Fejezet <div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok! </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Igazából nem tudom, hogy valaki elszokott-e még látogatni ide, vagy valaki olvassa-e még ezt a blogot, nagyon remélem, hogy igen. Tudom, hogy hosszú szünetre mentem és ezen bármennyire szeretnék változtatni sem tudok, mert az iskola mellett nincs időm írni. Túl sok a tanulni való, ezért csak a szünetekben tudok részeket írni. Most majd megpróbálok még egy részt megírni és ki tenni, de nem ígérek semmit. </div>
<div style="text-align: justify;">
Köszönöm az előző fejezethez a három megjegyzést. Remélem tudjátok, hogy nagyon sokat jelent nekem a véleményetek! Köszönöm a majdhogynem nyolcezer megtekintést. A miatt egy kicsit csalódott vagyok, hogy a feliratkozók száma nem nőtt, de nem baj. A huszonhét egy szép szám, jó kis kitartó csapat ez úgy hiszem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Természetesen most is várom a visszajelzéseket! </div>
<div style="text-align: justify;">
Jó olvasást! </div>
<div style="text-align: right;">
<i>Csók, puszi</i></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Bells Booth</b></div>
<div style="text-align: right;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Daria Davon</i></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhq8zi0Gjc1YYR2zbvf4aDcqVLQI6AWsEhmJSGSi7EAeSaD9fQ1NsHgfwJOIO2NAhOxvGEtEb5aLlUr80VmGAFZxKV4T0KNyEjZkoA6wSyCtoxJ0kGK1FIaXK4AErL3UX2ihDEo_sr6_XDS/s1600/large42.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhq8zi0Gjc1YYR2zbvf4aDcqVLQI6AWsEhmJSGSi7EAeSaD9fQ1NsHgfwJOIO2NAhOxvGEtEb5aLlUr80VmGAFZxKV4T0KNyEjZkoA6wSyCtoxJ0kGK1FIaXK4AErL3UX2ihDEo_sr6_XDS/s320/large42.jpg" width="280" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Május 20. </i><br />
<i>9:07</i><br />
<div style="text-align: justify;">
<i>Fáradt vagyok, mind testileg mind lelkileg. A tegnapi nap csodálatos volt, és azt hittem, hogy változtatni fog valamin, hogy képes leszek végre felfelé mászni a szakadékból, de ez nem így van. Éjjel újra a balesetről álmodtam. Mindent pontosan ugyanúgy átéltem, mint akkor este. A fájdalmat, a rémületet és a tehetetlenséget, de ez még is különbözött az eddigi álmoktól. Most láttam a sofőr arcát, ami megegyezett Kariméval. Sikítva keltem hajnali fél kettőkor és azóta le sem hunytam a szemem. Rettegtem újra elaludni, mert nem akartam megint átélni. Szóval ismét csak keresgéltem dolgokat a Dignitasról és elkezdtem megírni a kérelmet is. Nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy én már nem vagyok idevaló. Egyszerűen nem érzem magam életképesnek, csak akkor, ha Karim mellettem van. Ő képes életet önteni belém, de amikor nincs velem, akkor mindig eszembe jut, hogy én nem is kellenék neki, és az, hogy el fog menni. Pedig nekem még szükségem van rá, én még nem tudom elengedni, hiszen a borostás arca, izmos teste és erős személyisége teljesen elvarázsolt. Tetszik, ezt bátran ki merem jelenteni, de az érzések, amik hozzá fűznek nem helyesek. Még is ha vele vagyok, akkor elfelejtem azt, hogy a Dignitasba akarok menni. Ha vele vagyok, mintha burok venne minket körbe és csak mi lennénk benne, ilyenkor pedig mindig azt kívánom, hogy ez soha ne érjen véget. A változás elkerülhetetlen, de én még nem vagyok benne biztos, hogy melyik változást szeretném. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A toll megállt a papíron, mert a fülemet kopogás hangja ütötte meg a terasz ajtaja felől. Arra fordítottam a fejem és Karim nézett vissza rám, ajkán azzal az édes mosollyal ami bármelyik lány jeges szívét képes lett volna megolvasztani, az enyémet meg már kezdte rabul ejteni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Intettem neki, hogy jöjjön be, mert semmi kedvem nem volt odáig elvánszorogni. A csuklómon lévő hajgumival összefogtam a barna tincseimet, bár a megjelenésem így sem neveztem volna túlságosan vendégképesnek. Egyszerű barna mackó volt rajtam, amibe legalább még egyszer belefértem volna és egy XL-es póló, ami szintén csak lógott rajtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia - köszönt, miután becsukta maga mögött az ajtót. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia - feleltem, miközben elraktam a naplómat az éjjeli szekrényem középső fiókjába. - Mi szél hozott erre? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Az ígéreted - fordította felém az íróasztal előtti széket, majd leült rá. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Milyen ígéret? </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem értettem mire gondolt, pedig a tegnap este minden pillanata belevésődött az emlékezetembe. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne bassz fel, hogy nem emlékszel - fonta össze a kezét a mellkasa előtt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát ne haragudj, de nem - húztam fel a lábamat törökülésbe. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mondjuk pofáztam valamit tegnap a húgom születésnapjáról, meg ajándékvásárlásról is. Így esetleg már képben vagy? - kérdezte enyhe cinizmussal a hangjában. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Istenem, mekkora idióta vagyok! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Jézusom, tényleg! - csaptam a homlokomra. - Most szeretnél menni, igaz? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted? Naná, hogy nem holnap! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, de megfelelek így? - kezdtem el fészkelődni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát - húzta el feltűnően. - Talán nem leszel ciki. </div>
<div style="text-align: justify;">
Összevontam a szemöldökömet a ciki szó hallatán. Újabb jelző, amit felírhatok a "Baleset után ezzel illettek" listára.<br />
- Baszki, ugye nem vetted komolyan?<br />
- Talán egy kicsit - mormogtam az orrom alatt, lehajtott fejjel.<br />
- Mit vársz, mit mondjak? Azt, hogy vegyél fel cicagatyát meg csöcskidobós pólót és nézz ki úgy, mint egy kurva? - szólt rám élesen. - Na, ezt tőlem nem fogod hallani. Kibaszottul ne legyél tömegcsaj, jó?<br />
Egy pillanatra elfelejtettem levegőt venni, olyan szinten megdöbbentem a válaszán. Tőle nem ezt vártam volna, hanem pont ennek az ellentétét.<br />
- Én azt hittem, hogy a focisták a tömegcsajokra buknak - álltam fel az ágyról.<br />
<i>És feltételezem te is ilyenekkel szoktál összefeküdni -</i> tettem hozzá magamban.<br />
- A többség igen és régen én is - rántotta meg a vállát.<br />
- És most?<br />
- Mostanában nem gondolkodom tartós kapcsolaton. Mehetünk?- indult el a terasz felé. <br />
- Igen, de szerintem inkább a bejárati ajtón menjünk ki, mert a nagyszüleim ki fognak akadni, ha szó nélkül elmegyek.<br />
- Ez nem hülyeség. Nem akarom, hogy miattam balhézz velük - fordult meg és lépett mellém.<br />
- Köszönöm, hogy gondolsz rám - játszottam meg, hogy mennyire hálás vagyok.<br />
- Rád mindig - vigyorgott.<br />
Elmosolyodtam, amit nem is akartam palástolni. Boldog voltam, hogy ezt mondta, még ha nem is gondolta komolyan.<br />
- Na, gyere - nyúlt egyik kezével a lábam alá, a másikat pedig a hátamra simította és az ölébe vett.<br />
- Kezdődik - mormogtam rosszallóan, de még mindig széles vigyorral. <br />
- Mit motyogsz? - csípett bele finoman az oldalamba.<br />
- Azt, hogy megint eljátsszuk azt, amit tegnap este.<br />
- Miért, talán nem tetszik?<br />
- Ezt nem mondtam, csak nem tudtam, hogy a mai naphoz is járnak plusz szolgáltatások - idéztem fel a tegnapi magyarázatát. <br />
-Hát, ha kibaszott szépen kéred, akkor esetleg járhat hozzá - kezdte el húzogatni a szemöldökét játékosan.<br />
- Na, és még is, mi fog ebbe a fogalomkörbe tartozni? - mentem bele a játékba.<br />
- Nem tudom. Mond meg te.<br />
- Rád bízom magam - sandítottam rá a szemem sarkából.<br />
- Rohadt jó döntést hoztál. <br />
Kivitt a szobából, miközben szorosan a testéhez szorította az enyémet. Finoman az orromba kúszott parfümének illata és teljesen elvarázsolt. Mindig is érzékeny voltam arra, hogy egy férfi mivel fújja be magát, egyszerűen nagyon vonzódtam a férfi parfümökhöz.<br />
<i>Még is mit képzelek már megint? </i><br />
Tetszik, ez tény, akár csak az, hogy semmi esélyem nála. Talán, ha nem ilyen állapotban találkoztam volna vele, akkor lehet, hogy minden más lenne.<br />
<i>- </i>Daria - bökött oldalba szórakozottan.<br />
- Igen?<br />
- Valamin kibaszottul elgondolkodhattál, mert már fél perce szólítgatlak - vigyorog le rám.<br />
- Nem fontos - vontam meg a vállam lazán.<br />
Nem akartam neki elmondani, mert teljesen összezavarnék mindent.<br />
- Mindjárt az ebédlőhöz érünk - szólaltam meg ismét. - Tegyél le, légyszíves!<br />
- Miért? - torpant meg. - Talán félsz attól mit gondolnának?<br />
- Igen! Én nem vagyok olyan, mint te, hogy senki véleménye nem fontos! - csattantam fel.<br />
- Rohadtul szórakoztató mikor kiborulsz - tett le óvatosan a földre.<br />
A kezét lassan a derekamra csúsztatta és egész közel húzott magához. A mellkasom összeszorult, a gyomrom görcsbe rándult, ahogy óvatosan a fülemhez hajolt.<br />
- Kis csillag, ideje lesz megtanulnod, hogy mások véleményét nagy ívben le kell szarni, különben mindig azon fogsz kattogni, nehogy olyat tegyél, ami nekik nem tetszik. - suttogta. - Majd segítek megtanulni, jó? <br />
A szívem kihagyott egy ütemet, levegőt is elfelejtettem venni, ahogy az ajka súrolta a bőröm és nyomott rá egy lágy puszit. Borostája finoman megbökte az arcom, de ez csak még varázslatosabbá tette a helyzetet. Mikor elhúzódott tőlem, rögtön lehajtottam a fejem, mert éreztem, hogy az arcomba szökött a vér. Képtelen voltam felelni neki, annyira zavarban voltam, még is többet akartam belőle, mert ez olyan volt, mint a jó fajta drog: kábító.<br />
- Na, húzzunk - vigyorgott rám.<br />
- Én továbbra is lassú vagyok - suttogtam még mindig kábultan.<br />
- Ria, ne kezd a faszságokat! Tudod, hogy eddig se zavart, most se fog!<br />
Csendben haladtunk egymás mellett, ő pedig felvette a tempómat és így mentünk egészen az ebédlőig. A boltíves bejárat előtt egy kicsit megtorpantam és próbáltam felkészíteni magam az elkövetkezendő percekre. A fejemben lepörgettem a beszélgetésnek azt a variációját, ami legrosszabb esetben fordulhat csak elő, így mondhatni képesnek éreztem magam erre a társalgásra.<br />
- Megvárnál itt? - pillantottam rá.<br />
- Ja. Aztán csak ügyesen - tettem hozzá gyorsan.<br />
Egy félénk mosoly volt a válaszom, majd bebotorkáltam az ebédlőbe. Csak a nagymamám volt bent, kezében egy újsággal, amibe teljesen belemélyedt. Haját kontyba fogta, és egy fekete egyberuhát viselt. <br />
- Szia - köszöntem, s mihelyst meghallotta a hangom, rögtön felém kapta a tekintetét. - Csak azért jöttem, hogy szóljak, hogy elmegyek és csak délután valamikor jövök haza.<br />
- Örülök, hogy kimozdulsz egy kicsit - húzta mosolyra száját. - De azt szabad tudni, hogy kivel és hova?<br />
- Hát Karimmal megyek és a húgának veszünk ajándékot.<br />
- Mostanában feltűnően sok időt töltesz vele. Csak nem... ?<br />
- Nem tudom - szakítottam félbe.<br />
Tudtam, mit akart kérdezni, még sem hagytam, hogy kimondja.<br />
- Van nálad pénz? - pattant fel hirtelen a székről.<br />
- Nincs, de én úgy sem veszek semmit - pillantottam rá értetlenül.<br />
- De, vigyél magaddal és inkább legyen - sietett oda a könyöklőhöz, amin a fekete pénztárcája hevert.<br />
Előhúzott belőle némi pénzt, majd a kezembe nyomta.<br />
- Jó szórakozást! - puszilta meg az arcom. - És vigyázzatok magatokra!<br />
- Rendben - fordítottam neki hátat és indultam vissza Karimhoz.<br />
A falnak támaszkodva, vigyorogva várt rám.<br />
- Ne is mondj semmit! - fojtottam belé a szót.<br />
- Mert úgy is nekem lenne igazam? - lépett mellém.<br />
- Talán.<br />
- Na, haladjunk, mert soha nem érünk oda. <br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
Karim leparkolt a lehető legközelebb a pláza bejáratához. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Van valami elképzelésed? - kérdeztem tőle, miközben már a pláza felé haladtunk. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ékszer legyen - vonta meg lazán a vállát. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt már tegnap is mondtad. Csak tudod ékszerből van nyaklánc, fülbevaló, karkötő, gyűrű - magyaráztam neki bosszúsan. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezért jöttél te, hogy eldöntsd. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Benzema, ne idegesíts! Tudod vannak olyan nők, akik nem hordanak fülbevalót, vagy gyűlölik a gyűrűket. Nem az én testvéremnek vásárolunk, honnan kéne tudnom, hogy mit szeret és mit nem? - fújtattam indulatosan. </div>
<div style="text-align: justify;">
Felnevetett és csak kacagott folyamatosan amíg tartotta nekem az ajtót. Mögöttünk és előttünk is rengeteg ember volt, akik megbámultak. Hiába takartam el a bőröm, a járásomon pillanatok alatt nem tudtam javítani, ezért már meg volt az ok, ami miatt összesúghattak a hátam mögött. Ez pedig frusztrált. Hallásommal próbáltam kiszűrni mit mondanak rólam, de nem értettem semmit. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Baszki, olyan aranyos vagy, ha idegeskedsz - zökkentett ki Karim az önpusztító gondolataimból.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt már mondtad - reagáltam le azonnal, hogy a körülöttünk lévőkre tudjak fókuszálni.<br />
- Baj van?<br />
Nem tudom honnan vonhatta le ezt a következtetést, talán az arcomról, talán a tekintetemből, de nem tudhatta meg, hogy igaza van. Ezért hazudtam neki.<br />
- Nem, nincs. Csak azon gondolkodtam, hogy melyik boltban lenne a legjobb vásárolni.<br />
- Na, és mit gondoltál ki azzal az okos kis fejeddel?<br />
<i>- </i>Itt, az első emeleten nem messze van egy bolt és oda megyünk. Viszonylag olcsó és nagyon szép dolgok vannak ott - magyaráztam, miközben tekintetemmel a padlóra fókuszáltam.<br />
Inkább bámultam azt, mint a szembe jövő embereket.<br />
<i>- </i>Tudod, hogy a pénz rohadtul nem akadály. - Mély hangjában rosszallás csengett.<br />
<i>- </i>Tudom, de azért nem gyémántnyakláncot kellene adni a születésnapjára - figyelmeztettem.<br />
<i>- </i>Ne aggódj, ez rohadtul meg se fordult a fejemben!<br />
Nem feleltem, inkább a járásra koncentráltam, hogy minél előbb odaérhessünk<i> </i>a bolthoz. Nem tudtam eltalálni, hogy a fürkésző szempárok engem, vagy Karimot nézték, de ez annyira nem is érdekelt, csak az, hogy elmenekülhessek előlük. Legszívesebben összementem, és lassan köddé váltam volna, de erre szemernyi esélyt se láttam.<br />
A bolt elé érni olyan volt, mintha a víz alól bukkannél fel levegőért.<br />
- Csak utánad - nyitotta ki előttem az ajtót Karim. A fölé szerelt csengő csilingelni kezdett.<br />
- Köszönöm! - biccentettem neki.<br />
Beléptünk az üzletbe, és egyből megcéloztuk az ékszereket.<br />
- Jó napot! - köszöntünk szinte egyszerre Karimmal, a pult mögött álló, alacsony, teltebb alkatú hölgynek.<br />
- Jó napot! Miben segíthetek? - mosolygott ránk kedvesen.<br />
- Szeretnénk egy nyakláncot venni - feleltem Karim helyett.<br />
- Azok erre lesznek - sétált az U alakú pult jobb sarkába. - Esetleg valami elképzelés?<br />
- Igazából nincs még - dörmögte Karim.<br />
- Értem, és a hölgy milyet szeretne? - mosolygott rám barátságosan a nő.<br />
- Jaj, nem nekem lesz, hanem az úriember húgának - böktem oldalba Karimot.<br />
Kezemmel az üveg pultra támaszkodtam és vizslatni kezdtem az ékszereket. Nem akartam túl giccses láncot választani, inkább valami egyszerűt, de még is szépet. Két nyaklánc tetszett meg. Mind a kettő ezüstből készült, csak azt volt a különbség köztük, hogy az egyiken csillag medál fityegett, bele gravírozva egy <b>B </b>betű, a másikon pedig egy kör, benne egy <b>K</b>-val. <br />
- Na, szerinted melyik legyen? - lépett mellém Karim, aki eddig mögöttem ácsorgott.<br />
- Látod azt és azt? - böktem a két láncra, amit kinéztem.<br />
Bólintott.<br />
- Azt a kettőt kivenné nekünk? - kérte meg kedvesen a nőt.<br />
- Természetesen.<br />
Elhúzta az üveglapot, majd lassan kiemelte, és Karim kezébe adta. Ő jobban szemügyre vette őket, ahogy láttam, főleg a gravírozást figyelte.<br />
- Mind a kettőt kérjük - mondta halál nyugodtan. - Bankkártyával fizetek. Te megvársz kint, amíg végzek ezzel? - fordult felém kedvesen.<br />
- Persze - mosolyogtam rá.<br />
Hátat fordítottam nekik és a tőlem telő leggyorsabb sebességgel hagytam el az üzletet, de közben nem tudtam szabadulni attól a gondolattól, hogy miért vette meg mind a két nyakláncot. Talán a másikat az édesanyjának szeretné adni, vagy talán egy másik testvérének. A szívem mélyén reménykedtem benne, hogy nem egy másik nőnek.<br />
Tekintetem körbevittem a plázán, hiszen nagyon régen jártam már itt. Nyüzsögtek az emberek és most is, akik elmentek mellettem megbámultak, de már kezdtem megszokni, kevésbé éreztem magam frusztráltnak. Az üzletek nevein elidőzött a szemem. Visszagondoltam arra, hogy melyikben mit vásároltam. Hol vettem a parfümjeimet, a ruháimat, a cipőimet, hová mentem együtt a barátnőimmel. Azokkal, akik a baleset óta egyszer sem kerestek. Az ilyenekre nem illik a barát jelző.<br />
- Itt vagyok - csukta be maga mögött az üzlet ajtaját Karim. - Azt elmondod, hogy miért ezt a kettőt választottad?<br />
- Mert ebbe a kettő a <b>K</b> és a <b>B</b> volt gravírozva. Ha azt adod neki, amibe a <b>B</b> van vésve, akkor az jelentheti a Benzemát, de azt is, hogy testvér. Ha a másikat adod neki, akkor pedig jelentheti a Karimot, mert ugye tőled kapta - magyarázkodtam neki.<br />
- Van itt ész - simított végig óvatosan a fejemen. - Megfordulnál a kijárat fele, mutatni szeretnék valami kibaszott szép dolgot.<br />
Rögtön teljesítettem, amit kért, annyira hajtott az izgalom és a kíváncsiság. Nem szólt semmit, nem mutatott semmit, csak éreztem, hogy közelebb lépett hozzám, majd másodpercekkel később egy hűvös tárgyat a nyakam körül. A jobb kezemmel odanyúltam, hogy megnézzem mi az, és a hüvelykujjam a kör alakú medált tapintotta.<br />
- Na, hogy tetszik? - vigyorgott rám pimaszul, mikor ismét felé fordultam.<br />
Kezemet a nyaka köré fontam és magamhoz öleltem, szorosan.<br />
- Köszönöm. - Csupán ennyit tudtam kinyögni.<br />
Kissé elhúzódtam tőle, hogy egy gyors puszit adhassak az arcára.<br />
- Remélem nem kezdesz el itt nekem bőgni - tolt el annyira magától, hogy belenézhessen a szemembe. - Nem tudok mit kezdeni a síró nőkkel.<br />
Elnevettem magam komor arckifejezését látva, de a bal kezemet akaratlanul is a medálra csúsztattam. Ott lógott a nyakamban a nevének a kezdőbetűje, amiért cserébe én semmi mást nem tudtam adni, mint a szívemet. </div>
</div>
</div>
Bells Boothhttp://www.blogger.com/profile/01565379070106637799noreply@blogger.com5tag:blogger.com,1999:blog-1598967701492152901.post-57655853493307344002016-08-12T05:33:00.000-07:002016-08-12T05:33:33.757-07:0010. Fejezet <div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Hát, a bűvös tizedik egy kisebb nagyobb kihagyás után érkezett és bevallom nagyon nehezen is állt össze, leginkább a fogalmazása. Anettel kismilliószor átolvastuk és ő többször is leült javítani, ha én átírtam valamit, amit nagyon köszönök neki itt is! Nélküle nem lennének ilyen csodálatosak a fejezetek! A blogon ez az eddigi leghosszabb fejezet és talán a legizgalmasabb is, de meghagyom nektek, hogy ezt eldöntsétek! </div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon köszönöm az előző fejezethez azt a négy megjegyzést! Nagyon sokat lendítetek rajtam, mikor írtok néhány sort! Ismét bővültünk egy feliratkozóval, aki köszöntök kis csapatunkban. A megtekintés pedig már jóval átlépte a hatezret. Hihetetlenek vagytok, tényleg! Nem győzőm megköszönni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hát nem maradt más, csak az, hogy jó olvasást kívánjak és remélem tetszeni fog! </div>
<div style="text-align: right;">
<i>Csók, puszi</i></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Bells Booth</b><i> </i></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Karim Benzema</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgi5eypTLLqWvJAnZXAz6XHNOhQTb3NiL2HOkOVqm22yoGJ3WVlerzQfCmcds7hWtroOhW8ACA7mzIWKGYsVgqAIZbi9znE_n_shohpAw4ngqGckbRxDtf-h_MfOKJrnIbJOZ2pB99kfUYG/s1600/large34.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgi5eypTLLqWvJAnZXAz6XHNOhQTb3NiL2HOkOVqm22yoGJ3WVlerzQfCmcds7hWtroOhW8ACA7mzIWKGYsVgqAIZbi9znE_n_shohpAw4ngqGckbRxDtf-h_MfOKJrnIbJOZ2pB99kfUYG/s320/large34.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<i> </i>Álltam a konyhában, mint egy idióta és azon gondolkodtam csináljak-e szendvicset, ha már áthívtam Riát. De egyáltalán mi a faszt szeret, vagy mit eszik meg? Én nem tudtam róla semmit, ő pedig már lassan ismert, ez rohadtul idegesített. Már egy jó ideje szerettem volna megismerni, és a ma délután csak még jobban erre buzdított. A kis hülye azért is magát hibáztatta, mert én ilyen elcseszett vagyok. Az ilyen emberben nem igazán lehetne csalódni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Eh, leszarom, koplalni fog - gondolkodtam hangosan. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ott hagytam a konyhát és kimentem a teraszra, ahol épp Herceg feküdt. Leültem mellé a kőre, majd óvatosan megpaskoltam a fejét. Előhúztam a telefonomat, amin megnéztem az időt. Tíz percem volt nyolc óráig, tehát még megnyitottam az Instagramot és végigpörgettem a képeket. A legtöbb leginkább arról készült, hogy a fiúk éppen edzenek a BL döntőre. Persze a drága Neuer elvette a lehetőséget, hogy én is szerepeljek! Remélem az EB-n találkozunk és akkor garantáltan el fogom törni az ujjait, annak a hülye pöcsnek! </div>
<div style="text-align: justify;">
Idegesen zártam le a telefont, majd óvatosan csúsztattam vissza a zsebembe. Felpillantottam és megláttam a felém közeledő, barna hajú gyönyörűséget. Vékony, formás lábát most is egy melegítőnadrág takarta el, felső testére egy hosszú ujjú testhez tapadó pólót húzott fel, ami tökéletesen kiemelte formás mellét. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Vajon elférne a tenyeremben, vagy annál egy kicsit nagyobb lehet? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Egy perverz vigyorra húztam a szám, amit ha akartam sem tudtam volna eltakarni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia - köszönt, mikor odaért a teraszra felvezető lépcsőhöz. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Helló. Menni fog? - kérdeztem meg tőle, hogy ne tűnjek bunkónak. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, három lépcsőfok nem akadály. </div>
<div style="text-align: justify;">
Bassza meg! Az én szobám meg az emeleten van. Megint csak egy idióta voltam, jár a vállveregetés! </div>
<div style="text-align: justify;">
Figyeltem a mozgását, ahogy megmássza a lépcsőfokokat. Rutinosnak tűnt, mégis mire felért, kipirult az arca. Vajon egy csók után is így nézhet ki? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mennyi időt kell végigszenvednem? - nézett rám kérdőn. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi az, hogy szenvedni? Kérlek szépen, életem, nem láttam ennél jobb filmet - húztam fel a szemöldököm. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A filmkritikák alapján nem az én stílusom - vonta meg a vállát. </div>
<div style="text-align: justify;">
Utánanézett? Igazi felkészült!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor mi a te stílusod? A nyálas Di Caprio filmek? </div>
<div style="text-align: justify;">
Óvatosan rám mosolygott, mire homlokon csaptam magam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne bassz már! Nem mondhatod komolyan! - Az állam már szinte a terasz kövét súrolta. </div>
<div style="text-align: justify;">
Felnevetett a reakciómon. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocs, de mindig is furcsa volt a stílusom. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt ne mond, hogy nyomógombos telefonod van! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Telefonom sincs - húzta el a száját. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Bazd meg, te tele vagy meglepetéssel - álltam fel a földről. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát ez van. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, gyere - nyitottam ki előtte az ajtót, és tartottam egészen addig, míg be nem ment. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem zavar? - bukott ki belőle. </div>
<div style="text-align: justify;">
- He?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát ez az egész - mutatott végig magán. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, és ha még egyszer megkérdezed, biztos isten, hogy picsán rúglak! </div>
<div style="text-align: justify;">
Nevetve haladt előre, én pedig felvettem az ő tempóját, és mellette mentem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kibaszottul megdöbbentem, mert tényleg igazat mondtam neki. Leszartam azt, hogy megégett, meg azt is, hogy ilyen furcsa a stílusa. Ez tette őt mássá, különlegessé, azokhoz a lányokhoz képest, akiket eddig megdugtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Karim - szeppent meg az emeletre vezető lépcső láttán. - Ez eltarthat egy darabig - sóhajtotta lemondóan. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egyik kezemet a hátára csúsztattam, a másikat a térde alá és felemeltem. Bal kezével rögtön a nyakamba kapaszkodott, a jobbal pedig a botját szorította. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tegyél le! Igaz, hogy lassan, de egyedül is megy.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne parázz már, majd fent leteszlek. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szinte meg sem éreztem, hogy a kezemben tartottam. Most látszik meg igazán a kondizás eredménye. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem siettem, kíváncsi voltam, hogyan reagál a közelségemre. Rám se nézett, csak maga elé meredt, de az arca így is vörös volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Rohadt aranyosnak találtam így! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Felértünk, most már letehetsz! - szólalt meg a lépcső tetejénél. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A szobám ide már nem távolság, és különben is, élvezet nézni a rák vörös fejed - vigyorogtam rá. </div>
<div style="text-align: justify;">
Dühösen nézett vissza, majd a fejét a mellkasomba fúrta. Kibaszott erős késztetés tört rám, hogy megpusziljam, de nem tettem. Nem akartam lerohanni, ráadásul nem több, mint egy egyszerű barát. </div>
<div style="text-align: justify;">
A könyökömmel kinyitottam a szobaajtót, és mikor bementünk rajta, a lábammal bevágtam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, vége a taxizásnak. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm - állt meg egy helyben a földet figyelve. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit is? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jaj, tudod te! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, még elképzelésem sincs - dobtam le magam az ágyra. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, hogy felhoztál - motyogta. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez a mai nap egyik plusz szolgáltatása volt - vontam vállat egy vigyorral a képemen.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Lesz több is? - kapta fel a fejét hirtelen. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Akár. Na, gyere már ide, ne ott ácsorogj! - szóltam rá, a tőlem telhető legkedvesebben. </div>
<div style="text-align: justify;">
A laptopon megkerestem a letöltött filmet egy mappában, miközben azt éreztem, hogy besüppedt mellettem az ágy.<span style="color: red;"> </span>Ránéztem és láttam, hogy elterült az ágyamon. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mehet? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mehet - biccentett a fejével. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az egérpaddal elindítottam a filmet. Olyan kibaszott sokszor láttam már, hogy tudtam a szereplők szövegét is, de most rohadtul nem kötött le. Amikor csak tehettem oldalra pillantottam, és a mellettem fekvő lányt figyeltem. Nézte a filmet, nem vágott pofákat, nem nézett másfele. A durvább részeknél összerezzent, a poénokon elmosolyodott. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A filmet nézd, ne engem bámulj - szólt rám a film tizenhetedik percében. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kikérem magamnak, én nem is bámultalak! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Aha persze. Na, azt nézzed - bokszolt bele a vállamba mosolyogva. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahogy a Lady kívánja! </div>
<div style="text-align: justify;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, vélemény? - nyomtam rá a spacere. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem volt rossz, de még egyszer inkább ne nézzük meg - jelentette ki határozottan. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megdörzsölte a szemét. Mi a szar? Talán álmos? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagy kajás? Mert én tudnék enni valamit. - Nem akartam még, hogy haza menjen.<span style="color: red;"><strike><br /></strike></span></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát menj le a konyhába, és keress valamit a hűtőben - nézett rám azzal a tipikus "ilyen hülye vagy, hogy még ezt se éred fel ésszel" tekintettel.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Kell a fasznak felvágott! Pizza vagy gyros. Na, azzal jól lehet lakni! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor rendelj.<span style="color: red;"><strike><br /></strike></span></div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért te nem vagy éhes? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudnék enni - vonta meg a vállát. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, akkor pattanj. Tudok egy nagyon fasza gyrosost a külvárosban - kapcsoltam ki a laptopot. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Biztos nem akarunk rendelni? - szívta be alsó ajkát idegesen. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Lófaszt! Mozduljunk már ki! Fogadjunk, te se hagyod el a házatokat. </div>
<div style="text-align: justify;">
- De igen! Mikor elmegyek a kórházba - csattant fel dacosan. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, igen. Az aztán tényleg távolság - mormogtam. - Be vagy gyepesedve! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék? - fújt dühösen. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hallottad - mosolyodtam el, miközben felálltam az ágyról. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nézzük milyen vagy, igazán dühösen, kis csillag! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem vagyok köteles ezt hallgatni! - állt fel az ágyról. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez az, fuss el. Az biztos segíteni fog! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Te csak ne beszélj elfutásról nekem! - villantotta rám dühös tekintetét. - Te menekülsz az italba! </div>
<div style="text-align: justify;">
Szarul estek a szavai, de igaza volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- De én legalább kimozdulok, és nem csak a kórházig furikáztatom magam! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennyi, amivel érvelni tudsz? - rázta a fejét dühösen. - Jobb vagy te ennél! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hű, kösz ezt a kibaszott nagy bizalmat, de ne terelj! Komolyan mondom, menjünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
- És ha azt mondom, hogy nem? - szűkítette össze a szemét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor bepakollak a kocsiba - vontam meg a vállam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, igen? - vigyorodott el. </div>
<div style="text-align: justify;">
- De még mennyire! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor sok sikert! - kapaszkodott meg mindkét kezével az ágytámlában. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szexi volt, ahogyan ott feküdt, de nem törődtem a látvánnyal. Többször is emlékeztetnem kellett magamat, hogy ő nem az a lány, akivel egy éjszakát eltölthetek. Ráugrottam az ágyra, majd fölé másztam, mintha csak szexelni akarnék vele. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ellenállsz? - simítottam hátra egy arcába lógó tincset. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindhalálig - suttogta zavartan. </div>
<div style="text-align: justify;">
Végigsimítottam a nyakán, a vállán és a karján. Lassú, érzéki mozdulatok voltak, már csak arra vágytam, hogy megcsókolhassam. Végighúztam az ujjaimat az oldalán mire fojtott vigyor jelent meg az arcán. </div>
<div style="text-align: justify;">
Meg vagy, kis csillag! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit akarsz ezzel elérni? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Majd meglátod - mondtam lazán, és csikizni kezdtem az oldalát. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kirobbant belőle a nevetés, édes hangon kacagott. Kezével elengedte az ágytámlát, és engem próbált lelökni magáról, de semmi esélye nem volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Elég - lihegte. - Elmegyek veled, csak fejezd be. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tessék? - Olyan közel hajoltam hozzá, hogy az orrunk majdnem összeért. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az arca hirtelen vált vörössé, a szeme zavartan vizslatott engem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Óvatosan végighúztam az ujjamat az arccsontján, miközben vártam, hogy válaszoljon. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Elmegyek veled - suttogta ismét. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megpusziltam, mire teljesen lefagyott. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Megtisztel vele, madame - másztam le róla. </div>
<div style="text-align: justify;">
Felemeltem az ágyról, hogy levigyem a földszintre. </div>
<div style="text-align: justify;">
Karomban tartottam, közben pedig azon gondolkodtam, hogy könnyebb, mint a súlyzóim, amivel edzeni szoktam. Dobálgathatnám órákig, mire azt a rohadt fájdalmas zsibbadást érezném a vállamban. </div>
<div style="text-align: justify;">
A lépcső alján letettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Karim - suttogta előttem állva. - Én... Semmi. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit szeretnél? - emeltem fel lassan az állát, hogy mélyen a szemébe nézzek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Habozott, de a szemkontaktusunkat nem szakította meg.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem ismerem itt ki magam. Merre kell mennem? - láttam rajta, hogy nem ezt akarta kérdezni, de ráhagytam a dolgot. Ez ráér később is! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Arra van a bejárati ajtó - böktem a gardrób melletti folyosóra. - Ott várj meg, fent hagytam a pénztárcámat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Visszarohantam a szobába, a pénztárcámat zsebre dugtam. Mielőtt elhagytam volna az emeletet, benyitottam a szüleim szobájába, és lazán közöltem velük, hogy elviszem a kocsit. Nem érdekelt a reakciójuk, mentem lefelé. Szerencsére a bokámnak jót tett az a hülye gyógytorna, még ha én legszívesebben abbahagytam volna az egész faszságot. Tűröm, hogy dirigáljon nekem a dokinő, de csakis azért, hogy az EB-n ott legyek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Azt hittem, megszöktél - szólalt meg rögtön Ria, mikor meglátott. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem az a típus vagyok - húztam fel a cipőt a lábamra. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kár - motyogta halkan. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mehetünk? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán - nyitotta ki az ajtót. </div>
<div style="text-align: justify;">
Én gyorsan bevágódtam az autóba, és egy gombnyomással kinyitottam a kaput. Neki kicsit nehezebben ment a beülés, de nem zavart, megvártam, nem siettettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, azt hiszem indulhatunk - csukta be az ajtót. </div>
<div style="text-align: justify;">
Beindítottam a kocsit, majd elindultunk. </div>
<div style="text-align: justify;">
De ja vu érzés tört rám. Ugyanolyan hangulat uralkodott, mint mikor először fuvaroztam a seggét. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Megint lenyomsz egy hisztit? - Nem bírtam ki szó nélkül. Én és a kibaszott nagy szám! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem - bámult kifelé az ablakon. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, és mi akadályoz meg? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Az, hogy már jobban bízom benned, mint akkor. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Klassz - biccentettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Most betartottam a közlekedési szabályokat, mert ő velem volt, feleltem az életéért. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Az előbb a lépcsőnél nem mondtad el, hogy mit szeretnél kérdezni - váltottam sebességet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- De igen - vágta rá. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hazudsz - szóltam rá gyengéden. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, játsszuk azt, hogy én tízszer megkérdezem és te tízszer rávágod nem. Most pedig mond el mire voltál kíváncsi. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ah, jól van - mondta megadóan. - Mikor utazol el? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jövőhéten vasárnap. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Olyan hamar? - húzta el a száját. - De hát az EB csak június 10.-én kezdődik!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, de a barátságos meccseken ott kell lennem! </div>
<div style="text-align: justify;">
- De hát ilyen lábbal nem tudsz játszani - vitatkozott. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ria, nem akarok elmenni, de muszáj. Erről nem én döntök! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Értem - bámult kifelé a szélvédőn. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyébként majd kéne a segítséged - tereltem a témát. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Miben? - bámult rám hitetlenül. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A húgomnak születésnapja lesz. Eddig mindig pénzt kapott, de most szeretnék valamit venni neki. Nem jönnél el velem? Te jobban értesz ezekhez a csajos dolgokhoz. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben - bólintott rá. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kösz. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igazán nincs mit. Dicsértem már a vezetési stílusod? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem - vigyorodott el. - De hallgatom a véleményedet. Zseniális? Utánozhatatlan?</div>
<div style="text-align: justify;">
- És én még azt hittem, hogy szerény vagy. A véleményem érdekel? </div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintottam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Néha kicsit furán váltasz sebességet. Túlpörgeted a motort. Látszik, hogy nem a te autód, mert néha a sebességet se találod benne - magyarázta hevesen. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem arról volt szó, hogy dicsérsz? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Na jó. Ha egy kis vállveregetésre vársz tessék. Ügyesen vezetsz, bár nem vagy Lewis Hamilton szinten - forgatta meg a szemét. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, megélem én azt, hogy ha megdicsérsz is, akkor közben nem szólsz be? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyszer biztos - vonta meg a vállát.</div>
<div style="text-align: justify;">
Lefordultam a főútról egy kis utcába, a kajálda utcájába. Végighajtottam a betonos úton, majd jobbra indexeltem, hogy leparkoljak.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, megérkeztünk - állítottam le a járművet. - Menjünk. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hoznád ide ki nekem? - markolta meg szorosan a karfát. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Mi a baj? - simítottam végig felkarján. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megrázta a fejét, a szemében könnyek gyülekeztek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ria - ejtettem ki finom, könnyedén a nevét. - Nekem elmondhatod. </div>
<div style="text-align: justify;">
Felém fordította a fejét. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tömegiszonyom van a baleset óta. Félek, hogy elítélnek, azért, ahogy kinézek. - Itt gördült ki az első könnycsepp a szeméből, amit én a hüvelykujjammal letöröltem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Istenem, de puha a bőre! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Az neked nem elég, ha én elfogadlak? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy kicsit könnyebbé teszi a dolgot - harapott az alsó ajkába. </div>
<div style="text-align: justify;">
Oh, a kurva életbe is, ez rohadt jól áll neki! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, akkor meg? - mosolyogtam rá biztatóan. - Beverem mindenkinek a pofáját, aki egy rossz szót is szól hozzád. Így jó? </div>
<div style="text-align: justify;">
A szája sarka megrándult, majd egy kis idő múlva elmosolyodott. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, akkor bejössz? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Próbáljuk meg - suttogta alig hallhatóan. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kiszálltam, majd az anyósülés felőli oldalra mentem. Ria már kikászálódott, és lehajtott fejjel csukta be a kocsiajtót. Olyan rohadtul elveszettnek tűnt, és látszott rajta, hogy mennyire félt. A kezéért nyúltam és összekulcsoltam az ujjainkat. Erőt akartam bele önteni, ráadásul élveztem a helyzetet is. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt most miért? - bámulta a kezünket. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ezt gondoltam jónak - vontam meg a vállam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem félsz, hogy a címlapra kerülünk? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Anyám, ne parázz már ennyit! Nem hinném, hogy pont itt a szegény negyedben találkozunk eggyel. </div>
<div style="text-align: justify;">
Elindultunk a sarki épület felé. A vakolat már lekopott a falakról, látszottak a téglák. Biciklik voltak a falhoz támasztva, a parkolóban autók álltak. A gyomrom már korgott, kibaszott éhes voltam. Ahogy közeledtünk az épület felé, annál idegesebb volt. Az ajtó előtt habozott egy pillanatig, aztán lenyomta a kilincset. </div>
<div style="text-align: justify;">
Beléptünk az amerikai stílusú kajáldába. Már-már azt merem mondani, hogy hiányzott ez a légkör, ami a kajáldában uralkodott el, de azért sok minden változott. A pult fölötti falon eddig nem volt ott az az amerikai zászló, ráadásul a fém asztalok száma is bővült. A falak színe fehér helyett, sárga lett. Elricke nyilván felérte ésszel, hogy a változásnak már ideje volt, ezért képeket is tett ki a falra Amerika híresebb épületeiről, városairól. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Keress helyet, én kérek kaját - engedtem el a kezét végül. </div>
<div style="text-align: justify;">
A pulthoz léptem, ahol egy idős ember vette fel a rendeléseket. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Benzema - vigyorodott el. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Elricke - biccentettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Rég láttalak erre. Assz'em négy éve. Meg is látszik rajtad.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát te sem fiatalodtál. Két gyros tálat kérnék és két kólát, de aztán a legfinomabb legyen a kajánk! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Vettem - firkantott a lapra valamit. - Ki ez a lány, akivel jöttél? Újabb hódítás lesz vagy barátnőjelölt? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán az egyik, talán a másik - fordítottam neki hátat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Barátnőjelölt? Soha nem gondoltam így rá, de talán nem is akkora hülyeség. Gyönyörű az arca és imádni való a személyisége. </div>
<div style="text-align: justify;">
Eh, tele ülteti a fejem faszságokkal Elricke! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, még élsz? - vágódtam le a Dariával szemben lévő székre. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Alig-alig. </div>
<div style="text-align: justify;">
- És hogy tetszik a hely? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Sokkal jobb, mint a puccos éttermek. Olyan hangulatos - mosolyodott el. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Pedig már éppen azon gondolkodtam, hogy elviszlek a legjobb étterembe Lyonban. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Eszedbe ne jusson! - nyúlt át az asztalon, hogy belebokszoljon a vállamba. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Oké, akkor hova akarsz holnap menni? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Sehova! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, de madame! - szóltam rá komolyan. - Nem jobb, hogy kicsit ott hagytad azt a szar szobát? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó, de nem akarok rendszert csinálni belőle. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Azért, mert szerinted elítélnek? Hát, kibaszottul nem így van! Senki meg sem bámult. Az emberek elfogadóak, fogd már fel! - Nem kiabáltam, de megemeltem vele szemben a hangom. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hagyjuk. Úgy sem értenéd - nézett el másfelé. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Pont, hogy talán én értem a legjobban! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Áh, igen? Hol vannak az égési sebeid? - sziszegte. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Attól, hogy nem vagyok olyan, mint te, az rohadtul nem azt jelenti, hogy nem bámulnak meg. Híres focista vagyok, bazd meg - morogtam idegesen. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, fiatalok itt a kaja - tette le először Ria elé, majd elém a tányért Elricke. - Jó étvágyat, srácok - biccentett. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kösz, haver - mondtam neki automatikusan. </div>
<div style="text-align: justify;">
Daria is mormogott egy köszönömöt, mielőtt még elment volna Elricke. </div>
<div style="text-align: justify;">
Fogtam a villát és a kést, majd zabálni kezdtem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megint kezdi a fafejűséget! Ah, ebből még hatalmas vita lesz, ha nem engedek, a kurva életbe is!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bocsáss meg - mondta ő mielőtt én megszólalhattam volna. - Igazad van, csak olyan félelmetes ez nekem. Egyszerűen csak vissza szeretném kapni a régi életemet. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem beszélt hangosan, mégis minden szavát tisztán értettem. Kezemet az övéhez csúsztattam és megfogtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi baj, de azt értsd már meg, hogy én soha nem vinnélek olyan helyre, ahol basztatnának! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm - emelte rám csillogó tekintetét. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem, nem szeretem. De határozottan tetszik, és rohadt igaza volt Elrickének, barátnőjelöltnek is nevezhetem lassan. </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
Bells Boothhttp://www.blogger.com/profile/01565379070106637799noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1598967701492152901.post-86930090949637710052016-07-31T08:02:00.002-07:002016-07-31T08:02:40.861-07:009. Fejezet<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Vasárnapra ígértem a részt és meg is hoztam. Talán ez az egyik kedvenc részem, imádtam írni, bár az elejével voltak kisebb problémáim, de a vége nekem személy szerint nagyon tetszik! </div>
<div style="text-align: justify;">
A nyolcadik fejezethez két megjegyzést kaptam, amit nagyon szépen köszönök. Továbbra is 26-an vagyunk, bár van egy új tagunk, akit szeretettel köszöntök itt. A megtekintések száma elérte az 5500 feletti számot, aminek nagyon nagyon örültem, de tényleg! </div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem ehhez a részhez is kapok majd véleményeket, jöhet hideg meleg! </div>
<div style="text-align: justify;">
Jó olvasást és remélem tetszeni fog! </div>
<div style="text-align: right;">
<i>Csók, puszi</i></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Bells Booth</b><i> </i></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Daria Davon</i><br />
</div>
<div style="text-align: center;">
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUQmpI6gWQzn7HutRysE1Rc_bVuGfMArbjowVJVKItHth7VeM1-7bUDEJgsiO-5bBP3WfC_tr91PVF_FWm1Q5Csirh4bhbriLoQdcgga2xruIH74x7ayznArxNDj6OMJDruPsLxPYGWUod/s1600/superthumb2.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="265" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhUQmpI6gWQzn7HutRysE1Rc_bVuGfMArbjowVJVKItHth7VeM1-7bUDEJgsiO-5bBP3WfC_tr91PVF_FWm1Q5Csirh4bhbriLoQdcgga2xruIH74x7ayznArxNDj6OMJDruPsLxPYGWUod/s320/superthumb2.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Szia!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Könnyebb volt leírnod, mint a szemembe mondanod? Rendben, megtetted és köszönöm. Kibaszott jó érzés, hogy megtudhattam ezt tőled. Azt hiszem kvittek vagyunk. Rohadt szar az élet, mi? Hirtelen minden baszott jó, aztán meg mindent elveszítünk. Most jó pár dolgot a szemedbe mondanék, de leírni nem fogom. Remélem képes leszel most már szemtől szembe is beszélni, mert annyit kellene írnom, hogy tőből leszakadna a kezem, pofázni egyszerűbb. Mivel túlzottan nem akarom megerőltetni magam ezért csak a kérdéseidre firkantok valamit. Remélem holnap este nyolckor ráérsz, mert akkor reagálnék a többire. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>1. Egyértelműen Los Angeles szépsége fogott meg. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>2. Bayern Müchen.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>3. Fekete. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>4. Minion és a vajas piskótatekercs.</i><br />
<i>5. Whisky és a tequila. Kibaszott gyorsan kiütik az embert. </i><br />
<i>6. Kevesebb, mint két hét múlva már lelécelek. </i><br />
<i>Nos, rohadtul remélem holnap este nyolc órakor találkozunk a kapunál! </i><br />
<i>Karim B. </i><br />
<br />
Kezemben gyűrögettem a papírt, és még mindig képtelen voltam elhinni. Tegnap este is elolvastam, ahogy ma reggel is.<br />
<i>Annyira hihetetlen! Találkozni akar velem! </i><br />
Az ajkam lassan széles mosolyra húzódott, miközben felpattantam az íróasztal elől.<br />
<i>Sütök neki piskótát!,</i> határoztam el magamban. Meg akartam lepni, és valami kedves, leginkább baráti gesztust mutatni felé.<br />
A botomra támaszkodtam és egyenesen a konyhába mentem<span style="color: red;"><span style="color: black;">.</span></span> Lassan haladtam mint mindig, és sajnos volt időm találkozni a nagynénémmel is. Köszönt, ahogy én is, de több kommunikációt nem óhajtottam vele lebonyolítani. Utáltam mikor itt voltak, szinte éveknek éreztem azt a néhány napot, és minden nap, minden percében azt kívántam, bárcsak mennének már el!<br />
Mikor odaértem a konyhába, megtámaszkodtam a konyhapulton és sóhajtottam egyet.<br />
<i>Hogy is van az a piskóta recept? </i><br />
Megvakartam a fejem és a tűzhely melletti szekrénysorhoz léptem, aminek egyik fiókjából előhúztam nagymamám egyetlen receptes könyvét. Fellapoztam a tartalomjegyzéknél, ahol az ujjammal megkerestem a piskóta szót, majd mikor megtaláltam az oldalszámot, ott kinyitottam. Szememet végigfuttattam a hozzávalókon és az elkészítésen. Mosolyogva letettem a pultra a könyvet és magamban konstatáltam, hogy könnyebb elkészíteni, mint emlékeztem. Összekevertem az alapanyagokat úgy, ahogy a szakácskönyvben le volt írva, majd elővettem egy tepsit és beleöntöttem a masszát. <br />
- Mit csinálsz, drágám? - lépett be a konyhába a nagyapám.<br />
- Gondoltam, sütők egy kis süteményt - fordultam vele szembe, kezemben a műanyag mosatlan tállal.<br />
Láttam, hogy az arcán elégedett mosoly terül el, szemében, mintha büszkeség csillant volna.<br />
- Remek ötlet. Esetleg segíthetek valamiben?<br />
- Meggyújtanád légy szíves a sütőt? - sütöttem le a szemem hirtelen.<br />
Még mindig féltem a tűztől, ha lehetett messzire elkerültem mindent, aminek köze volt hozzá. Nagyon reméltem, hogy ez idővel meg fog változni.<br />
- Persze, máris - tette le a kezéből az újságot.<br />
Tekintetem a napilapra siklott, aminek a címlapján Karim feszített, egy számomra idegen nővel az oldalán. A mellkasom sajogni kezdett, és hitetlenül meredtem a fényképre. Fájt látnom, habár semmi közöm nem volt Karimhoz. Csalódtam benne, de leginkább magamban. Az akartam lenni, mint ő nekem, egy vidámságot okozó személy, aki kirángathatja őt ebből az életmódból. A torkom összeszorult, sűrűn kellett pislognom, hogy ne sírjam el magam.<br />
- Kész van - simított végig a kezemen a nagyapám.<br />
- Kö... Köszönöm - dadogtam és nyeltem egy nagyot.<br />
- Remélem majd meg is kóstolhatjuk.<br />
- Természetesen - fordítottam neki hátat, hogy a tepsit betegyem a sütőbe.<br />
Hallottam távolodó lépteinek hangját, mire felegyenesedtem, hogy megcsináljam a tölteléket, de meg kellett kapaszkodnom a pultba. Mélyeket lélegeztem, és egyszerűen nem értettem miért történik ez velem. Nem voltunk együtt Karimmal, mégis legalább annyira rosszul esett. El akartam engedni ezt az érzést, de nem ment. A keserűség végig bennem volt, míg megcsináltam a tölteléket, és még akkor is, mikor vártam, hogy kész legyen a piskóta.<br />
Tévedtem volna vele kapcsolatban? Talán mégsem bízhatok meg benne. Össze voltam zavarodva és féltem. Rettegtem attól, hogy ő is át fog vágni, kihasznál, majd egyszerűen eldob. Azt már nem bírnám ki.<br />
Arcomat a tenyerembe temettem és lehunytam a szememet.<br />
<i>Nem fogok elmenni este. Nem szabad ilyen emberekhez közel kerülnöm, egyszerűen nem. Ez a sütemény lesz a búcsúm tőle!</i><br />
Összeszorítottam a fogamat, és szusszantottam egyet. Felpillantottam a fali órára, ami pontosan kilenc óra harmincöt percet mutatott. Felpattantam eddigi helyemről és a sütő felé igyekeztem, hogy egy ruhával kivegyem a tepsit. Egy szabad felületre tettem a forró fémet, majd előkerestem egy kést, amivel körbevágtam a tészta szélét, hogy egy rongyra ki tudjam tenni. Kettévágtam és megtöltöttem, legvégül pedig felszeleteltem. Elővettem egy műanyag jégkrémes dobozt, amibe belepakoltam jó néhány darab vajas piskótát.<br />
- Kész van a süti, meg lehet kóstolni - szóltam be a nappaliban tévéző családomnak.<br />
A válaszuk nem érdekelt, ismét eljutottam arra a pontra, hogy semmi nem izgatott. Haladtam előre, egyetlen célom volt, még pedig, hogy ezt a süteményt átvigyem a szomszédba. A szobámban viszont megálltam még egy kicsit, hogy egy kis papírfecnire odafirkantsak egy szót: sajnálom. Ráraktam a piskóták tetejére és úgy éreztem, hogy ez a lezárása annak a barátságszerű kapcsolatnak, ami köztünk volt.<br />
A jól betanult ritmus alapján lépkedtem: jobb láb, bot, bal láb. Ki nem állhattam ezt az életet, egyszerűen már nem tudtam tovább elviselni. Nem voltam képes belenézni a tükörbe és látni a testem, látni azt, hogy mivé lettem. Ha legalább elfelejthettem volna az eddigi életem. Akkor talán nem fájna ennyire. <br />
A tőlem telhető leggyorsabban átvittem a piskótát, majd visszasiettem a szobámba, de még ez is tovább tartott, mint tíz perc. Az éjjeli szekrény fiókjából elővettem a naplómat és írni kezdtem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Május 19. </i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>10:01</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Elvesztettem minden hitemet, végérvényesen ellöktem magamtól mindenkit és ezt így érzem helyesnek. Nem vagyok képes felállni, hogy is hihettem, hogy menni fog? A balesetben elvesztettem mindenem. A családom, önmagam, a kinézetem, az élni akarásomat. Nem küzdök tovább, öngyilkos leszek. Két dolog van, ami között választani szeretnék: vagy gyógyszert veszek be, vagy pedig elutazom Svájcba a Dignitasba. Ehhez a döntésemhez Karimnak nincs köze, mondhatni ő volt az utolsó csepp a pohárban. Nem segít, ha sírok, ha nevetek, ha üvöltök. Egyszerűen már nem látok más kiutat. Dignitas vagy gyógyszer? Már csak ez a kérdés maradt. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A fekete kis könyvet nyitva hagytam az ágyon és a laptopért nyúltam, amit tegnap este letettem a földre. Benyomtam az indító gombot, majd türelmesen kivártam azt az egy két percet, amíg betöltött a kezdőlap. Azonnal megnyitottam a böngészőt, ahová bepötyögtem a Dignitas szót. Jó néhány cikket dobott ki a kereső, amiket tegnap este nem volt erőm elolvasni, de most késznek éreztem rá magam. Szinte mindent átböngésztem figyelmesen, és még néhány videót is találtam róla. Tetszett amit láttam, minden, amit elolvastam, de főleg az, hogy ezen a helyen legális az öngyilkosság és még segítenek is benne. Ha megiszom a mérget fájdalommentesen örök álomba merülök. Stílusos halál, bár a feltételek elég körülményesek és a pénz sem kevés, de az örökségemből ki tudnám fizetni. </div>
<div style="text-align: center;">
<i> </i><i>10:20 </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Döntöttem, megteszem. Már csak a megfelelő szöveget kell kitalálnom, amivel tálalom a családomnak, még is félek egy kicsit. Talán a gyógyszerekkel még is jobban járnék, kevesebb macera van velük. Végképp nem tudom, hogy mit tegyek, de egy dologban biztos vagyok: a mostani állapotomon változtatnom kell és a legjobb megoldás ezek közül valamelyik lesz. Remélem. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
A szüleim nem lennének rám büszkék, de ők nem élték át azt, amit én. Nekik gyors haláluk volt, és nem szenvedtek a következményektől. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy sóhaj kíséretében bezártam az oldalt, egyszerűen egy kicsit ki akartam kapcsolni, ezért kerestem valami filmet. Most leginkább mesékben gondolkodtam és abban a témában csak egy jutott eszembe: a Szilaj. </div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
A filmnek szinte már majdnem vége volt és könnyes szemmel meredtem a képernyőre, mikor kopogást hallottam. Pislogtam néhányat, majd a terasz ajtaja felé néztem. A küszöbön Karim állt. Meglepődtem, a szívem hevesebben kezdett verni, de nem törődtem vele, hanem intettem neki, hogy bejöhet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia! - csukta be maga után az ajtót. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia! - mondtam, majd megállítottam a mesét. - Mi szél hozott erre? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Meg akartam köszönni a süteményt. Valahogy rohadtul nem gondoltam volna, hogy sütni fogsz nekem. - Miközben beszélt, az arcát fürkésztem. Másnapos volt, tisztán látszott rajta. - Plusz, mi ez a sajnálom duma? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát, azt sajnálom, hogy nem vagyok elég jó ahhoz, hogy elmond nekem a problémádat, helyette másnál keresed a boldogságot. - Lesütöttem a szememet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi van? - csattant fel. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Láttam a címlapon a képet - motyogtam halkan. </div>
<div style="text-align: justify;">
- És te az alapján ítélsz? Hah, kurvára másnak hittelek! - Szavai hallatán dacosan rápillantottam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Délután láttál. Bejöhettél volna elmondani, hogy mi a baj! <span style="color: red;"><br /></span></div>
<div style="text-align: justify;">
- Miattad mentem oda, a kurva életbe is! - kiáltott rám ingerülten. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egy szó visszhangzott a fejemben: miattad. Ezt is elrontottam, mint minden mást. Már nem csak magamat teszem tönkre, hanem a körülöttem élőket is! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi folyik itt? - nyitott be a nagyapám. - Maga mit keres itt? - mutatott Karimra. Úgy méregette, mint egy darab húst. </div>
<div style="text-align: justify;">
Karim éppen szólásra nyitotta a száját, de megelőztem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hagyd, én hívtam át. Magunkra hagynál, kérlek? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha bármi van, kiálts! - A hangja szigorú volt és ellentmondást nem tűrő. Bólintottam, majd figyeltem, ahogy elhagyja a szobámat. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán mégsem kellene barátkoznunk - néztem most már Karim mogyoróbarna szemébe. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Taszítsd el magadtól jó messze! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
- He? Szórakozol? A leveleidben bizalomról papoltál, mi változott, áruld már el? - tárta szét hitetlenül a karját. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- </i>Tudod, mi változott? Én! Megégtem, érted? Elvesztettem mindenem és nincs szükségem arra, hogy átvágjon még egy pasi is. Elég szarul érzem így is magam! - emeltem meg a hangom, mire elmosolyodott. <i> </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- </i>Ki beszélt itt átvágásról? Most az a bajod, hogy lefeküdtem egy csajjal? Elmondjam neked, miért tettem? - szűkítette össze a szemét. </div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintottam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Felbaszott, hogy tegnap elfordultál, mikor megláttalak. Már akkor köszönni akartam neked és beszélni veled, de te elfordultál! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudod miért? Mert már majdnem bőgtem! Összekaptam a nagymamámmal, felhozta a balesetet és apámat. Azt mondta, ha apám jobb sofőr lett volna, akkor soha nem történik az, ami! - A kezem ökölbe szorult. - Nem akartam, hogy sírni láss, de ha így haladsz el fogod érni! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudtam - mormogta az orra alatt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Egyik kezét a kék farmerjának a zsebébe dugta, a másikban pedig még mindig a jégkrémes dobozt szorongatta. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen - nevettem fel gúnyosan. - A pasik egyik leggyakrabban használt kifejezése: nem tudtam. A másik pedig a sajnálom. Őszintén változtatott volna valamin, ha tudod? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán - vonta meg a vállát. - De most komolyan azon veszekszünk, hogy miért dugtam meg egy csajt? </div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
- Látod - sóhajtottam. Megrázta a fejét és leült az ágy szélére. - Megkóstoltad már? - böktem a piskótára. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, gondoltam, előtted kóstolom meg, hogy elmondhassam, ízlett-e - vigyorgott rám. </div>
<div style="text-align: justify;">
- És mit szólnál ahhoz, ha mindig akkor haraphatnál bele, ha válaszoltál egy kérdésemre? - emeltem meg a fejem kihívóan. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Idióta vagyok. El kellene löknöm nem megismernem! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Haladunk. Már szemtől szemben is mersz tőlem kérdezni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nagyon vicces vagy - böktem meg a combját a lábammal. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Na, haladjunk, túl jól néz ki - szólt rám. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem fogsz idehányni ugye? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért, talán zöldül a fejem? - húzta össze szemöldökét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Elnevettem magam. Kész, ez teljes őrült! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyébként azon már túl vagyok - harapott bele a piskótába. </div>
<div style="text-align: justify;">
Figyeltem, ahogy rágta a süteményt, majd lenyelte. Gyomrom görcsbe rándult annyira izgultam, hogy mi lesz a reakciója.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Te, én ezt nem sokszor mondom kajára, de ez valami kibaszott jó! </div>
<div style="text-align: justify;">
Elégedett mosoly terült szét az arcomon. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Következő kérdés? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a kedvenc színed? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát ha eddig nem volt nyilvánvaló, akkor a fekete - rántotta meg lazán a pólóját, ami szintén fekete volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Beleharapott a süteménybe, de szemével engem figyelt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kedvenc autómárkád? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Honnan az istenből jutnak ilyenek az eszedbe? - nevette el magát. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudom - fókuszáltam a laptop kijelzőjére. </div>
<div style="text-align: justify;">
Bezártam az internetet és kikapcsoltam a gépet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Audi - mondta és befalta az első szeletet, de a következőt már a kezébe is vette. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kedvenc film? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jaj, kis csillag, ne tegyél fel ilyen fogós kérdéseket! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi fogós ezen? - tettem le magam mellé a számítógépet. </div>
<div style="text-align: justify;">
Akkor pillantottam meg a nyitott naplómat, pont mögötte. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Francba, francba, francba! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>- </i>Mit tudom én, nem tartom ennyire számon! De ha mondani kellene valamit, akkor Mission Impossible. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>-</i> Hogy mi? - Óvatosan araszoltam hozzá közelebb, mert így nem értem el a kis könyvet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem láttad? - motyogta teli szájjal, a szeme elkerekedett. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megráztam a fejem, kezemmel pedig már éppen hogy elértem a naplót, amit gyorsan összecsuktam, de persze ez sem kerülte el a figyelmét. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Az mi a szar? - nyúlt volna érte, de én gyorsan a hátam mögé tettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Semmi, ugyan mi lenne? Egy egyszerű fekete könyv. </div>
<div style="text-align: justify;">
- És nem akarod megmutatni, mi? - harapott egy újabbat a sütibe. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát nem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Klassz, akkor tuti a naplód, bár nem gondoltam, hogy ilyet vezetsz - vakarta meg a fejét. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Talán problémád van vele? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy kibaszott szóval nem mondtam, hogy bajom lenne vele. Egyébként akkor azt a filmet be kell pótolnunk. Mondjuk ma este ráérsz? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szerinted mi dolgom lenne? - nevettem fel erőltetetten. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit tudom én, a biztonság kedvéért megkérdeztem - tömte szájába az utolsó falatot. - Akkor ma este nyolckor találkozunk a teraszunkon. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem úgy volt, hogy a kapunál? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Változott a terv - állt fel és indult kifelé. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hé - szóltam utána, mire megfordult. - Itt hagytál egy szeletet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Direkt. Gondolom nem kóstoltad meg eddig. Most már rohadtul itt az ideje - vigyorodott el mindentudóan, majd elhagyta a szobát.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Félelmetes! Honnan a francból tudta? Hihetetlen ez a csávó. Esküszöm, hogy hihetetlen! </i></div>
</div>
</div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
Bells Boothhttp://www.blogger.com/profile/01565379070106637799noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-1598967701492152901.post-44357294594749598072016-07-31T07:57:00.003-07:002016-07-31T07:57:48.133-07:00Eredmények<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok! </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Riri és Astrid munkája miatt a <a href="http://fantaziakucko-design.blogspot.hu/">Fantáziakuckó</a> blogversenyén a blog három kategóriában is dobogós lett. Köszönöm nekik, hogy ilyen csodálatos munkát végeztek és köszönöm a lehetőséget, hogy jelentkezhettem! </div>
<div style="text-align: justify;">
<b> </b></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcPyDNs7jCcwuZCm_KzuuwAJPK1-BRDRq3Xo18p7QLULUb708RwFEcDcKej0K-Oo3s8BOt97k62R78JaHIQoQ-KTZP3X7vXneOuNUmy1EOvg-eHCbq-qG3typjxTQ2SkTNeugZv8t55FWB/s1600/legjobbtrailer-2.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhcPyDNs7jCcwuZCm_KzuuwAJPK1-BRDRq3Xo18p7QLULUb708RwFEcDcKej0K-Oo3s8BOt97k62R78JaHIQoQ-KTZP3X7vXneOuNUmy1EOvg-eHCbq-qG3typjxTQ2SkTNeugZv8t55FWB/s320/legjobbtrailer-2.png" width="246" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhncWwAyFn22NNHq76JWrHWYpzJEJ0g5pCinIOStBCdL02RoGP-cyqcMm4j4ckSYdtmyMYfuZaJXpRc-1Vp76sPgbEZbjm3U-FzEboAuAwcVcdWTQC4DTV2-DYrgYHVvNI0JKQ6_WPkyWCk/s1600/legotletesebbcim-3.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhncWwAyFn22NNHq76JWrHWYpzJEJ0g5pCinIOStBCdL02RoGP-cyqcMm4j4ckSYdtmyMYfuZaJXpRc-1Vp76sPgbEZbjm3U-FzEboAuAwcVcdWTQC4DTV2-DYrgYHVvNI0JKQ6_WPkyWCk/s320/legotletesebbcim-3.png" width="246" /></a></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJnNc7uJ_O2AvyQBkS8WR7vO1a08Jatxd9zGVmE6NAZMg_R0gtFUQrSi6k08BmtwzeWY3BUAOA7FriZCQNd39JVYfwQVVNDRIbCWfnT9qolF-CwWPgae-KZqjDzYIlqbbsyv5VL5HU0xfB/s1600/legszebbfejlec-3.png" imageanchor="1" style="margin-left: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEgJnNc7uJ_O2AvyQBkS8WR7vO1a08Jatxd9zGVmE6NAZMg_R0gtFUQrSi6k08BmtwzeWY3BUAOA7FriZCQNd39JVYfwQVVNDRIbCWfnT9qolF-CwWPgae-KZqjDzYIlqbbsyv5VL5HU0xfB/s320/legszebbfejlec-3.png" width="246" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
<b> </b></div>
Bells Boothhttp://www.blogger.com/profile/01565379070106637799noreply@blogger.com0tag:blogger.com,1999:blog-1598967701492152901.post-76938363762587170352016-07-26T01:47:00.002-07:002016-07-26T01:47:53.577-07:008. Fejezet (18+)<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Hát pont egy hete írtam azt, hogy lehet lesz egy kisebb kihagyás. Aztán még is a nyolcadik fejezet írására koncentráltam, így röpke egy hét alatt meg is lett. A drága Anett átnézte, így most már olvasható állapotba került. </div>
<div style="text-align: justify;">
<b>FIGYELEM! A rész 18+-as jelenetet tartalmaz, mindenki saját felelősségre olvassa! </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Igyekszem ezeket a részeket minimalizálni, amibe 18+ van, de ennek a végére feltétlen kellett. Ezt leginkább egy átkötő résznek titulálnám, de erre szükség volt, hogy a kilencedikbe olyan eseményeket tudjak belevinni, amiket már az elejétől tervezek! Ígérem, hogy azt megpróbálom egy kicsit izgalmasabbra. </div>
<div style="text-align: justify;">
<b> </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Két újabb feliratkozóval bővült a csapatunk, őket nagy szeretettel köszöntöm. Köszönöm a három véleményt. Mint mindig, most is sokat lendítettetek rajtam! A megtekintés pedig közeledik az 5000-hez. Csodálatosak vagytok! </div>
<div style="text-align: justify;">
Jó olvasást, remélem tetszeni fog!</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Csók, puszi</i></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Bells Booth</b><i> </i></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Karim Benzema</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtQK4JzLUbZ-8otxzvPYYhX3U8bPI_qukj4HL5pTmxvKJXYn3EUwM5-IJs5e79oqrwGFRsVngd-393YmQ1S0NKYNG2ezuGawOF5tFRpDE5OHALEEl9mmJeWIINRvyVI8pdXhdGtJRZmQ2t/s1600/large32.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhtQK4JzLUbZ-8otxzvPYYhX3U8bPI_qukj4HL5pTmxvKJXYn3EUwM5-IJs5e79oqrwGFRsVngd-393YmQ1S0NKYNG2ezuGawOF5tFRpDE5OHALEEl9mmJeWIINRvyVI8pdXhdGtJRZmQ2t/s320/large32.jpg" width="320" /></a>Ültem a tévé előtt és bámultam a műsort, ami olyan szar volt, hogy már kínomban röhögtem rajta. Kibaszott röhejes, hogy egy nyamvadt sérülés miatt szinte semmit nem csináltam, csak feküdtem és untam a fejem. Annyira élveztem, hogy el sem tudom mondani. Hanyatt vágtam magam és becsuktam a szemem. Eszembe jutott a levél, amit tegnap az ajtó előtt találtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mit gondoltam róla először? Azt, hogy összetépem és kidobom a picsába. Az egyenes beszéd híve vagyok, mondják meg a szemembe az emberek, hogy mit akarnak, vagy hagyjuk egymást a francba. </div>
<div style="text-align: justify;">
És hogy miért nem tettem? Rohadt egyszerű. Megsajnáltam a csajt. Látszott a sorain, hogy megbánta a bosszantó viselkedését. De, ami ennél a levelezősdinél leginkább bassza a csőröm, hogy őszinte voltam vele. Mondjuk csodálom, hogy nem hallott még a balesetről. Annak idején minden azzal volt tele, hogy Karim Benzema, hogyan ölte meg az öccsét. A leggázabb az egészben, hogy a sajtó nem hazudott olyan nagyot. Valóban én öltem meg az öcsémet, mert egy idióta voltam akkor este. Rohadtul nem kellett volna volán mögé ülnöm, és talán most nem itt tartanánk. <i></i></div>
<div style="text-align: justify;">
Automatikusan ökölbe szorult a tenyerem, kész lettem volna valakit igen erősen pofán baszni.</div>
<div style="text-align: justify;">
A telefonom idegesítő zenélésére rögtön kinyílt a szemem.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Rohadt gyorsan csengőhangot kell cserélnem, mert ez a szar egyszerűen kiakaszt!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
Előhalásztam a zsebemből a mobilt, aminek a kijelzőjén ott virított, nagy fehér betűkkel a Sergio Ramos név. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a szart akar ez? - morogtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az ujjammal elhúztam a zöld jelzését, majd beleszóltam:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Csá. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Csak ennyi, hogy csá? Semmi, jaj de jó, hogy hallok felőletek? - mondta tettetett sértődöttséggel. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem edzés van most? - pillantottam a karórámra, ami pontosan fél egyet mutatott. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem, nem edzésen vagyunk - szólalt meg a vonal túloldalán Marcelo.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Eh, fasza. Még ki is vagyok hangosítva! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hm, akkor zabáltok? - tippeltem újra. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Az öltözőben ülünk, hülye. Tolódik az edzés, mert valami megbeszélés van és gondoltuk megkérdezzük hogy vagy, de ha zavarunk kinyomom - játszotta tovább a hattyú halálát Ramos. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Túl voltam az első gyógytornán. Az EB első meccsén biztosan ott leszek - feleltem halál nyugodtan.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Van szexi ápolónő a kórházban? - szólalt meg Ronaldo. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, egy Pilar kaliberű nőci. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hő, ne szidd az asszonyt Benzema - morrant fel Ramos, mire mindenkiből kitört a röhögés. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Egyébként, ha ez megnyugtat, Pilar sokkal jobb, mivel nem tapad rád, mint valami gusztustalan pióca. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez olyan gyönyörű bók volt. Értem, hogy miért nincs nekem csajod - szólt be Ramos. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kuss - reagáltam le a dolgot. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tőlem egy nő se várja el azt, hogy szép szavakat mormolok neki. Egyszer megtettem, átbasztak, többé nem követem el ezt az ostoba hibát!</div>
<div style="text-align: justify;">
- De most komolyan, Karim - mondta az egyetlen német, Özilen kivül, akit bírok. - Semmi digidugi nem volt a csajjal? </div>
<div style="text-align: justify;">
Kroos szavai után kirobbant mindenkiből a nevetés.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát lehetett volna, ha nem akkora az orra, mint a Bazilika kilincse. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mondandómat újabb röhögéshullám követte. Visszagondolva, tényleg nem volt kicsi, leginkább a malac orrára hasonlított. </div>
<div style="text-align: justify;">
- És ez akadályozott meg? Kizárt - hangzottak el Gareth Bale szavai. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hagyatok már, a nagy orrúak nem jók az ágyban. Háromszor belemártom a farkam és attól elmegy. Nincs benne semmi élvezet - hazudtam valamit, mert már kezdtem unni ezt a témát. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, baszki mennünk kell vége annak az idióta megbeszélésnek. Még beszélünk. Csá - nyomta ki Sergio a telefont. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Alig várom, öregem - csúsztattam vissza a készüléket a zsebembe. </div>
<div style="text-align: justify;">
Újra a tévéműsorra akartam koncentrálni, de kint a kutya felvonyított. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ah, biztos éhes az a dög.</i><br />
Feltápászkodtam az ágyról, majd lebicegtem a földszintre. A hátsó ajtó felé igyekeztem, ami mellett mindig ott szokott lenni a kutyakajás zsák. Azt kap, ossza be. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor odaértem, megláttam a földön heverő levelet. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nem hiszem el. Tényleg komolyan gondolta a levelezgetést. Hihetetlen egy csaj! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Felvettem a borítékot és a hátsó zsebembe csúsztattam. A kutyakajából merítettem egy műanyag tállal, amit kivittem a teraszon lévő kutyatálba. Hangosan füttyentettem neki. Pár másodperc múlva felém trappolt. Herceg odaszaladt a táljához és enni kezdett. Egy pillanatra elmosolyodtam, majd bementem a házba. </div>
<div style="text-align: justify;">
Felvánszorogtam a lépcsőn vissza a szobámba. A távirányítóval rögtön elkapcsoltam arról az idióta műsorról az egyik zenecsatornára. Valami néger faszi nyekergett éppen. Nem vagyok rasszista, és a feketéknek tényleg vannak jó énekeseik, de ez a fazon nem tartozott közéjük. </div>
<div style="text-align: justify;">
Levágódtam az ágyra és előhúztam a papírlapot a borítékból. A lap tetején rengeteg áthúzgálás volt. Nem tudtam mire vélni. A megszólítással baszakodott ennyit?<br />
<div style="text-align: center;">
<br />
<i> Szia!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Hát, be kell valljam, majd kiugrottam a bőrömből, mikor megláttam ezt a levelet az asztalon. Aztán még jobban örültem. Tudod minek? Annak, hogy őszinte voltál velem. Válaszoltál mind a húsz kérdésemre, amit nagyon köszönök. Nem olvastam el több cikket rólad. Nem akartam több hazugságot megtudni. Inkább megismerni szeretnélek. Tudd, hogy nem ítéllek el! </i><br />
<i>Hát, ahogy látom, te nem vagy sok dologra kíváncsi, de a lényeg, amit le kell írnom ahhoz, hogy megtudd a múltam egyik fontos elemét, arra rákérdeztél. Először válaszolnék a semleges kérdésekre, a feketelevest szeretném a végére hagyni.</i><br />
<i>1. A kutyáddal nem rég barátkoztunk össze. Átszökött hozzánk, aztán lefeküdt mellém és végig ott feküdt míg én olvastam. Aztán egy rövid idő után azt is elmondtam neki, ami bántott. Jó baráttá nőtt a szememben.</i><br />
<i>2. Nem mondanám magam fannak. A kórházban a szobatársam hatalmas Real Madrid drukker volt. Decembertől szinte az össze meccseteket láttam. Nincs bajom a sporttal, de nem igazán nekem találták ki.</i><br />
<i>3. Hawaii. Mindig arról álmodtam, bár ebben az állapotban már nem igazán vonz. Ha, most bárhová utazhatnék valószínűleg New Yorkba mennék.</i><br />
<i>Most pedig jöjjön az, amit senki más nem hallott tőlem ilyen részletesen: a baleset és az utána történtek az én szemszögemből. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Szeptember harmadika volt. Túléltük a repülőutat Londonból Lyonig. Bevallom mindig is utáltam idejönni. Valami hátborzongató volt ebben a városban, de minden évben ugyanekkor jöttünk.<span style="color: red;"> </span>A nagyszüleim házassági évfordulóját és a nagynéném születésnapját ünnepeltük. Rühelltem az egészet, de mindig szó nélkül tűrnöm kellett. Viszont a tavalyi évben nem ünnepeltünk, hanem gyászoltunk.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A repülőtérről egy bérelt autóval indultunk a nagymamámékhoz. Szabályosan közlekedtünk, betartottuk a sebességhatárt. Sötét volt, késő este. Velünk szembe jött egy autó és frontálisan ütköztünk volna, ha apa el nem rántja a kormányt. Így az autó az oldalunkba rohant bele. Felborultunk, lábam a két ülés közzé szorult. Az üvegek kitörtek és fejjel lefelé lógtam. Nem tudtam kicsatolni az övem, nem tudtam kihúzni a lábam. A szüleim eszméletlenek voltak, én pedig bepánikoltam. Aztán meggyulladt az autó. Apám felismerhetetlenre égett, nekem a lábam volt a legrosszabb, de így is a testem hatvan százaléka megégett. Elájultam a füsttől, ezért nem tudtam, hogy hogyan mentettek ki. A kórházban tértem magamhoz. Ott közölték velem, hogy mind a két szülőm meghalt, én pedig egy nyomorék lettem. Nyolc hetet voltam az intenzíven és hat hónapot a rehabilitációs osztályon. Szenvedtem és küzdeni se volt erőm már. Többször is öngyilkos akartam lenni, de soha nem sikerült. Rengeteg műtétem volt, mikor bőrt varrtak rám, máskülönben még rondább lennék, mint most.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Hát ez vagyok én. Egy nyomorék lány, aki egyre közelebb kerül ahhoz, hogy öngyilkos legyen. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ne sajnálj, nincs rá szükségem. Elég sajnálkozó van ebben a házban, nagyon kérlek ne gyarapítsd a számukat.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Most viszont megint én kérdezek, de most jóval kevesebbet. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>1. Sok helyen voltál már a világban, amiért irigyellek. Mi tetszett a legjobban?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>2. Melyik focicsapatod utálod a legjobban? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>3. Mi a kedvenc színed?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>4. Na, és a kedvenc süteményed? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>5. Mi a kedvenc alkoholod? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>6. Meddig maradsz Lyonban? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Hát, ezek után nem csodálkoznék, ha nem is válaszolsz. A régi barátaimmal hiába akartam felvenni a kapcsolatot nem sikerült. Ők leszartak, már nem vagyok jó nekik. Neked jó leszek? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Daria</i></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
Kurvára megdöbbentem. Soha nem gondolkodtam el azon mélyebben, hogy miért ilyen a bőre, de erre a válaszra rohadtul nem számítottam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hitetlenül meredtem a lapra. Szerencsétlennek jó sok mindenen kellett keresztül mennie! Rádöbbentem, hogy a helyzetünk kibaszott hasonló, de még sem ugyanaz. </div>
<div style="text-align: justify;">
Odabicegtem az íróasztalhoz és leültem. Feltúrtam mindent, hogy találjak egy üres lapot valahol. Mikor végre a kezembe fogtam egyet, fekete tollal körmölni kezdtem. Nem gondoltam át, mit írok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem akartam rohadt hosszan válaszolni, ezért nagyon szűkszavú voltam. Viszont, ahogy újra végigfutottam a levelét rám tört egy érzés. Nem a szerelem, hülye feltételezés lenne. Azt hiszem, hogy én is meg akarom őt ismerni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor kész lettem fogtam magam és átmentem, hogy lerakjam ugyanoda, ahol tegnap is hagytam. Persze Herceg le sem maradhatott, hiszen mért is tudna otthon a seggén ülni és őrizni a házat, mint egy jó kutya. Felmentem a teraszukra, letettem a levelet, majd már éppen indulni készültem, de egy furcsa érzés tört rám, mintha néznének. Hátrafordultam és megpillantottam, hogy a sötétítő függönyök nem voltak elhúzva Ria szobájában, ezért tökéletesen beláttam. Ott ült, meredt maga elé. Mellettem a kutya vakkantott, mire legszívesebben rávágtam volna egyet, mert kurvára nem akartam, hogy észrevegyen a csaj, de persze, hogy meglátott. Felém fordította mogyoróbarna íriszét. Ajkát beszívta, láttam rajta, hogy mindjárt sírni fog. Ledermedtem. Nem tudtam mi a jó istent kellene csinálnom. Ott hagyni őt, vagy bemenni és játszani a herceget, aki megvigasztal minden síró nőt? Néztük egymást, egyikünk se mozdult. Volt időm megállapítani, hogy kibaszott gyönyörű az arca. Épp lépni készültem, hogy odamenjek az ajtóhoz, de ő döntött helyettem. Elfordult és a hátát mutatta.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Szóval így állunk? Meg fog bennem bízni? Lófaszt! Olyan ígéretet tett, amit nem tud betartani! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Dühös voltam rá, mert én kész vagyok nyitni felé, ő meg le se szar engem. Hát álljon már meg a menet! Én se nyelek le minden faszságot! </div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
Idegesen doboltam a kormányon, miközben egyre csak gyorsítottam. Hiányzott a Lamborgini vonyító hangja, a sebessége. Ki akartam tisztítani a fejem, lazulni, kiütni magam. Daria viselkedése után folyton csak rá gondoltam. A gyógytornán is felbasztam az agyam. Egyszerűen a ma<span style="color: red;"> </span>kurvára kár volt felkelni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Gyorsítottam a BMW-vel, az se érdekelt, ha küldik a bírságot, van miből kifizetni. </div>
<div style="text-align: justify;">
A telefonom megcsörrent a zsebemben. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ki a faszom az már? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Elővettem a telefont és elkerekedett a szemem.<span style="color: rgb(37 , 37 , 37);"><span style="font-family: "helvetica neue" , "helvetica" , "nimbus sans l" , "arial" , "liberation sans" , sans-serif;"> </span></span></div>
<div style="text-align: justify;">
Didier Deschamps. <br />
<i>Na, már csak te hiányoztál az életemből!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Haló, itt Benzema - szóltam bele. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szevasz, Karim. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Áh, jó estét mester - mormogtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Érdeklődni szeretné az állapotod felől. A barátságos meccseken tudsz játszani? - hadarta. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem. Még gyógytornára van szükségem. Lehet ott se tudok lenni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Az nem volt kérdés, hogy ott tudsz-e lenni. Ott kell lenned, mert a válogatott tagja vagy! - üvöltötte a telefonba. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ez az idegbeteg, ordítsál, az való neked seggfej! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Felőlem. Hol és mikor lesz az első? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Harmincadikán Nantesben. Ott leszel, vagy biztos isten, hogy kiváglak a válogatottból. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igenis, mester. Viszlát - nyomtam ki. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Hülye pöcs. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
A város szívében lévő legnépszerűbb szórakozóhely előtt leparkoltam. Kipattantam az autóból, lezártam és a bejárat felé siettem. Eszem ágában nem volt, hogy sorba álljak. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Helló fiúk - biccentettem a biztonságiaknak. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Benzema? - vizslatott rövid ideig. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Faszom ne bámulj, hanem engedj már be!</i> </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja - biccentettem türelmetlenül. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Rég láttunk erre - álltak el az ajtóból. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem törődtem velük, kibaszott jelentéktelenek voltak a szememben. Besiettem a terembe, ahol már javában ment a buli. Első utam a pulthoz vezetett. Leraktam a pénzt és kértem egy pohár whiskeyt, majd még egyet és még egyet. Addig ittam míg végül azt gondoltam, hogy képes leszek jól érezni magamat. A tánctérre mentem, majd beálltam egy seggét rázó csaj mögé. Riadtan húzódott el, de mikor meglátta ki vagyok, újra táncolni kezdett. Kezemet a csípőjére csúsztattam és megszorítottam. Erre a fenekét a farkamhoz kezdte dörzsölni, ami már eddig is felállt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Uh, kurva jó estének nézek elébe! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez az cica, jól csinálod - suttogtam a fülébe. </div>
<div style="text-align: justify;">
Érzékien csókolgatni kezdtem a nyakát. Hallottam a sóhajait, amit még a dübörgő zene se tudott elnyomni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem kell már sok, és felkínálja magát! </div>
<div style="text-align: justify;">
Szembefordult velem, szemében csillogott a vágy. Lehajoltam és megcsókoltam, amit készségesen viszonzott is. Elszakadt tőlem és odahajolt a fülemhez. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Érezni akarlak magamban. Veled dugni egész éjszaka. </div>
<div style="text-align: justify;">
A számból vetted ki a szót, te kis kurva! </div>
<div style="text-align: justify;">
Megragadtam a kezét és kifelé vezettem a klubból. Beültettem a BMW-be, majd én is követtem. Beindítottam az autót és a legközelebbi hotelig meg se álltam. A csaj keze eközben folyton csak a dákómat simogatta. Rohadt jól csinálta.</div>
<div style="text-align: justify;">
Leparkoltam a szálloda előtt, megvártam míg kiszáll és bezártam a kocsit. Besiettünk az épületbe, ahol ő a lifthez ment én pedig a recepcióhoz. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó estét, egy szobát szeretnék éjszakára - vettem elő a pénztárcámból a hitelkártyát és dobtam a pultra. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó estét. A kétszázhetes szabad, remélem megfelel. - Türelmetlenül bólintottam. - Reggelit, majd kér esetleg? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kösz. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor zöld gomb, PIN kód és megint zöld gomb - rakta elém azt a fekete ketyerét.</div>
<div style="text-align: justify;">
Megtettem, amit mondott, de alig vártam, hogy megszabaduljak ettől a faszarági komától. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben, további szép estét - adta vissza a hitelkártyát. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Meglesz, ne aggódj! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Visszacsúsztattam a helyére a kártyát, a kulcsot zsebre tettem, majd a lift felé mentem. Beléptünk, megnyomtam a hármas gombot és nekiestem a csajnak. Csókoltam a száját, miközben a kezem már a csiklóját izgatta. Belenyögött a csókunkba, majd elhúzta tőlem a fejét. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Még - nyögte és megragadta a csuklóm, hogy ütemesebben csináljam. </div>
<div style="text-align: justify;">
A lift ajtó kinyílt, mire kihúztam a kezem a szoknyája alól és igyekeztem a kétszáz hetes szoba felé. Kinyitottam és miután mind a ketten bent voltunk bezártam. Újból megcsókoltam, miközben vetkőztetni kezdtük egymást. Leszaggattam róla a ruháját, ő pedig lehúzta rólam a pólót, a nadrágot és a boxert. Letérdelt elém és a kezével rámarkolt a farkamra. Bennem rekedt a levegő, a hirtelen támadt, kibaszott jó érzéstől. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Na játszadozz, hanem szopj! - szóltam rá sürgetően, mire nagy sokára a szájába vette. </div>
<div style="text-align: justify;">
Óvatosan nyalogatni kezdte, de nekem ez rohadtul nem volt elég. Megragadtam a nyakát, úgy rántottam közelebb magamhoz. Leszartam, hogy neki jó-e, csak a saját kielégülésem érdekelt. Mielőtt elélveztem volna, elengedtem. A csaj levegő után kapkodott, miközben rámarkoltam a karjára, és talpra állítottam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Baszki, majdnem megfulladtam! - kezdett el hisztizni könnyes szemmel. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ki nem szarja le? Az ágyra löktem, és szétfeszítettem a lábát. Egyből belé dugtam az ujjamat, míg ajkaimmal a mellbimbóját kezdtem kényeztetni. Felnyögött, a nevemet sóhajtottam.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyerünk, bébi! Azt akarom, hogy elmenj - mormogtam a fülébe, mire megfeszült a teste, és rögtön elélvezett. </div>
<div style="text-align: justify;">
Áh, szóval ettől beindul a kis ribanc! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Gyógyszer? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szedek - zihálta. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megszorítottam a combját, és belé hatoltam, mire felkiáltott. Ezzel még inkább felizgatott. Gyors tempóban toltam, miközben a lábát a csípőm köré kulcsolta, körmével a hátamat karmolta. Nyögdécselt alattam, hüvelye többször is a farkam köré zárult. Figyeltem a gyönyörtől eltorzult arcát és Daria jutott az eszembe. </div>
<div style="text-align: justify;">
A kurva életbe! Még dugás közbe is rajta jár az eszem!</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nyögd a nevem! - lihegtem neki, hogy észhez térítsen. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Karim! - sikította, miután újból elélvezett, ezúttal velem együtt. Kihúztam belőle a farkamat, majd elterültem az ágyon. A lány hozzám bújt, de nagy ívben leszartam. Lehunytam a szememet és imádkoztam, hogy minél előbb el tudjak aludni.</div>
Bells Boothhttp://www.blogger.com/profile/01565379070106637799noreply@blogger.com6tag:blogger.com,1999:blog-1598967701492152901.post-82538007271620226202016-07-19T11:52:00.001-07:002016-07-19T11:52:04.874-07:007. Fejezet<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Hát ránk következett, amit régóta vártunk - mondá ezt Dobó István. Ne kérdezzétek, hogy is jutott ez most eszembe. A lényeg, hogy most nagyon gyorsan megírtam ezt a részt és ki is teszem, de a nyolcadik már nem lesz ilyen hamar fent. Ennek több oka is van. Az egyik a lelkiállapotom, ami jelenleg nagyon nincs a toppon. Hol bőgök, hol dühös vagyok, hol pedig örülök. Így pedig nem tudok Karim szemszögére koncentrálni. Lehet kritikát írok, vagy az is lehet, hogy egy ideig a Blogger felé sem nézek, nem tudom, de hogy ebből a lelki állapotból elegem van az biztos. Szóval a nyolcadikkal valószínűleg késni fogok. </div>
<div style="text-align: justify;">
Köszöntöm az öt új feliratkozómat és remélem, hogy nem fogok nekik csalódást okozni és így már 24-en lettünk! Hihetetlen számomra, csodálatosak vagytok. Nagyon köszönöm az öt megjegyzést is, minden szavatok erőt ad a folytatáshoz, csak, hogy tudjátok! És lassan a négyezer megtekintést is elérjük. Eszméletlenül hihetetlenek vagytok és nincsenek olyan szavak, amikkel megtudnám ezt köszönni nektek!</div>
<div style="text-align: justify;">
Ja, igen még egy fontos dolog. Ahhoz, hogy értsétek a teljes fejezetet egy másik oldalon nem árt, ha meg van nyitva a <span style="font-size: small;"><u><b>KÉRDÉSEK</b></u> menüpont.</span> </div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem tetszeni fog nektek ez a rész. Anettnek ismét nagy szerepe volt benne, szóval ezt a részt neki ajánlanám. </div>
<div style="text-align: justify;">
Jó olvasást!</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Csók, puszi</i></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Bells Booth</b><i> </i></div>
<br />
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Daria Davon</i></div>
<div style="text-align: center;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3OdGZeCT4V-ce-u-zlNlPRHBQfU1m50z2AoeBXIEx4In5oei1VQXw8PmIe715qDUQxZ7k-G8B51wMsiroAqVr8XyYTiJJQak2m3HacO9Zyf00O5d0J5KBKsZTITdmlZH8-mCaKnRDxJwx/s1600/large31.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEj3OdGZeCT4V-ce-u-zlNlPRHBQfU1m50z2AoeBXIEx4In5oei1VQXw8PmIe715qDUQxZ7k-G8B51wMsiroAqVr8XyYTiJJQak2m3HacO9Zyf00O5d0J5KBKsZTITdmlZH8-mCaKnRDxJwx/s320/large31.jpg" width="320" /></a><i> Május 17.-e</i></div>
<div style="text-align: center;">
<i>10:51</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Reménytelen eset vagyok, de mentségemre szóljon, hogy én tényleg próbálkozok. Igyekszem nyitni mások felé és megbízni bennük, de egyszerűen képtelen vagyok rá! Félek, hogy őket is elveszteném, abba pedig már belehalnék! Képtelen vagyok felejteni. Minden áldott éjjel ugyanazt álmodom, a balesetet. Újra élem, ahogy betörnek az autó üvegei, orromban érzem a füst szagát és az álomnak mindig ugyan az a vége. Meghalok. Talán jobb is lett volna. Senkiben nem keltenék reményt, hogy képes vagyok meggyógyulni. Ahhoz egyedül kevés vagyok. Nem tudom, meddig húzom még, de érzem, hogy lassan összeroppanok. Felejteni akarok, elölről kezdeni mindent, hogy másodjára jól csinálhassam. Egyszerűen már semmit nem tudok jól csinálni. Elszúrtam Karimmal, elszúrtam a családommal. Rajtuk kívül nincs senkim és szeretném kijavítani a hibáimat, de ahhoz meg kell változnom. A változás gondolata pedig megrémít. </i><br />
<br />
Újraolvastam szavaimat és mikor Karim nevéhez értem egyszerűen csak arrébb löktem a kis könyvet. Eszembe jutott a tegnapi nap, amit legszívesebben kitörölnék az életemből. Látott, igazából látott, hogy milyen is vagyok. Az a tekintet ahogy rám nézett, örökre beleégett az emlékezetembe. Szégyelltem magam előtte, el kellene messzire kerülnöm, még is valami vonzott hozzá. Vicces, hiszen csak két napja ismerem, de mikor a közelemben van a belsőmben nyugalmat érzek. Nem gondolkodom a múlton, sem a jövőn, csak arra összpontosítok, hogy ne égjek le előtte, ami soha nem sikerül, hiszen mindig valami ostobaságot teszek vagy mondok. Viszont azokat a szavakat soha nem felejtem el, amiket a képembe ordított: mit akarsz tudni, a kurva életbe is? </div>
<div style="text-align: justify;">
Rengeteg kérdésem lett volna, de gyáva voltam és nem tettem fel őket. Megijedtem tőle és úgy éreztem menekülnöm kell. Mégis, ha visszagondolok, rá kellett jönnöm, hogy ő is szenvedett valamitől. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen ötlettől vezérelve odasétáltam az íróasztalhoz, leültem a székre, és benyomtam a laptopot. Vártam néhány percet, hogy betöltse a kezdőlapot, majd megnyitottam az internetet. Nem Facebookozni akartam, sem Twitterezni. Idejét sem tudtam már, hogy mikor néztem szét a közösségi felületeken, de nem is hiányzott az életemből. A keresőbe beütöttem Karim nevét és entereztem. Kiadott róla képeket, alapvető információkat és cikkeket. Megnyitottam a legfelsőt, majd előkerestem egy üres papírt és egy tollat, aztán olvasni kezdtem. Mindig felírtam egy kérdést, ha valamire ténylegesen is kíváncsi voltam. Átrágtam magam jó néhány cikken, amiben szinte mindig ugyanaz volt leírva: bulizott, edzett, csajozott, nyert. A kérdések pedig gyűltek, és mire végeztem a lap majdnem tele volt firkálva a macskakaparásommal. Elővettem egy újabb papírt és ismét körmölni kezdtem. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>Karim! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Először is bocsánatot akarok kérni, amiért ilyen elviselhetetlen és gyerekes vagyok, hogy folyton menekülök. Ez nem a te hibád, egyszerűen csak az utóbbi időben megváltoztam. Folyton csak szenvedek, ahogy te is. Hiába tagadnád, mert látom, hogy így van. Egyedül vagy, akár csak én. Tudod mit gondolok? Azt, hogy mi akár barátok is lehetnénk. Az esély meg van rá, én ezzel részemről meg is adtam neked. Rajtad a sor, hogy dönts, akarod-e, hogy egy nyomorék a barátod legyen? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A másik lapra kérdéseket írtam fel. Arra kérlek válaszold meg azokat. Ez lenne a bizalmam ára. Néhány válasz. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Tényleg sajnálom a tegnapi viselkedésem! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Daria</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Elővettem egy borítékot, összehajtogattam a lapokat, és mind a kettőt beletettem. Az elejére nagy betűkkel ráírtam: Karim. </div>
<div style="text-align: justify;">
Bezártam az internetet és kikapcsoltam a gépet. Megmarkoltam a botomat és elbotorkáltam az ágyig. A földön lévő naplót az éjjeli szekrény fiókjába tettem, az ágyat megigazítottam. Elhagytam a szobát egy fehér papucsban és kiléptem a teraszra, kezemben a borítékkal. A három lépcsőfokon nagy nehezen lementem, bár azt is hozzá kell tenni, hogy majdnem hátraestem. Utána már könnyebbnek lehetett nevezni a dolgomat, hiszen sík talajon tudtam akadálymentesen haladni, ha nem is gyorsan. </div>
<div style="text-align: justify;">
Percekkel később a kapunál is megszenvedtem, mert szorult a zár, hiszen továbbra sem lett megolajozva. Végül persze sikerült kinyitnom és átsétálnom a szomszéd kertbe. Megálltam pihenni egy kicsit, mert a fáradtság kezdett eluralkodni rajtam. Felpillantottam az égre, ahol esőfelhők gyülekeztek. A szél az arcomba fújta a hajamat, ez pedig indulásra késztetett, hiszen ez a viharnak az előszele volt. El akartam érni a Benzema rezidenciát, mielőtt leszakadt volna az ég. Igyekeztem, hogy minél gyorsabban tudjam rakni előre a rossz lábamat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Dörgött az ég, úgy, mintha ágyúval lőttek volna. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs már sok - motyogtam magamnak biztatásként. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy a lépcsőhöz értem elmormoltam magamban egy gyors imát, hogy ne essek el. Minden fok egy kínszenvedés volt. Fájt a lábam kegyetlenül, de nem törődtem vele, az utolsó pár métert is megtettem az ajtóig. Vacogtam, mint a kocsonya, ezért gyorsan lehajoltam és becsúsztattam az ajtó alatt a levelet. Reménykedtem, hogy meg fogja itt találni. Lelépdeltem a teraszról és ismét felpillantottam az égre. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Talán van még annyi időm, hogy visszaérjek a szobámba és ne ázzak el! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Siettem, ahogy csak tudtam, ennek eredményeképpen kétszer majdnem el is estem, aminek beláthatatlan következményei lettek volna. Szerencsére volt annyi eszem, hogy a kaput nyitva hagytam, ezért most csak átmentem a mi kertünkbe, becsuktam és elfordítottam a kulcsot. Innentől már nyert ügyem volt, néhány perc múlva már a terasz alatt álltam és figyeltem, ahogy csöpög az eső. Villámlott és szakadt az eső, egy igazi vihar kezdete volt ez.<br />
Beléptem a szobámba, a teraszajtót pedig becsuktam magam mögött, bezártam és elhúztam a sötétítő függönyöket. Lerogytam az ágyamra és néhány perc kellett míg felfogtam mit is csináltam az előbb. Arcomat a tenyerembe temettem.<br />
Hogy gondoltam én ezt? Mi van, ha ő még barátkozni sem akar velem?<br />
<i>Nekem teljesen elment az eszem! </i><br />
Hátradőltem az ágyon és reménykedtem, hogy nem nevet ki, mikor meglátja és talán válaszol. Úgy éreztem, hogy ez az egész lehet az utolsó mentőövem, ami kirángat ebből az állapotból, vagy különben belefulladok a depresszió tengerébe.<br />
<i> </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Kint egy villám cikázott el a kertben, azt pedig dörgés követte. Számítottam rá, mégis a szám elé kaptam a kezemet, akkorát durrant. A szobaajtó felől kopogás hallatszott, majd nyílt az ajtó.<br />
- Minden rendben? - dugta be a fejét a nagymamám.<br />
- Persze - mutattam fel a hüvelykujjam, aminek láttán elmosolyodott.<br />
- Családi társasjátékot tartunk, nincs kedved csatlakozni?<br />
- Nem, éppen egy filmet készültem megnézni - álltam fel és csoszogtam el a laptopomig.<br />
- Mindig találsz valami kifogást - pillantott rám rosszallóan a nagymamám, majd becsukta az ajtót.<br />
Igen, ez a családom. Sosem felejtem el apám szavait róluk:<br />
Kíváncsiak, makacsok és tudálékoskodók. Jól válogasd meg velük szemben a szavaidat.<br />
<i>Apa.</i><br />
Könny szökött a szemembe. Nagyon hiányzott. Annyi mindent tanultam tőle és soha nem tudtam igazán megköszönni neki.<br />
<i>Egy dög vagyok!</i><br />
Letettem a gépet az ágyra és bekapcsoltam, aztán ökölbe szorítottam a kezem. Engedtem, hogy a körmeim a bőrömbe vájjanak.<br />
<i>Szánalmas vagyok. Mindjárt megint bőgök. Be kell fejeznem! Hallod te hülye, fejezd be! </i><br />
Próbáltam elterelni a gondolataimat, még egy szánalmas e századi dalszöveget is végigpörgettem a fejembe, amit az unokanővérem nevetségesen sokszor meghallgatott már, de ez sem segített. A zokogás elemi erővel tört rám. Emlékképek jöttek a felszínre az elmémben.<br />
Ahogy próbált engem motorozni tanítani. A különböző becenevek, amiket rám aggatott. Az együtt megnézett filmek egy meleg délutánon a nappaliban.<br />
Fájt a mellkasom, a szívem ki akart szakadni a helyéről. Túl hamar kellett elvesztenem őt, annyi minden várt még ránk. Átkozom a sorsot,<span style="color: red;"> </span>hogy ez történt! Teljesen vétlenek voltunk, ártatlanok és mégis mi vesztettünk rajta a legtöbbet.<br />
Megtöröltem a szemem, próbáltam mély lélegzeteket venni, ezzel is csillapítani sírásomat, ami többé-kevésbé sikerült. Az ágy melletti műanyag üvegért nyúltam és ittam néhány korty szénsavas ásványvizet. Hatásos volt, nem sírtam és nem is könnyeztem. Egy zsebkendővel megtöröltem az orromat, majd a laptopot az ölembe vettem, hogy valami jó film után kutassak. Végül miután a manapság gyártott filmeket utáltam, kiválasztottam egy olyat, amit már ezerszer láttam, még sem tudtam megunni, a Pearl Harbort. Történelem és igaz történet. Mi lehet ennél tartalmasabb és jobb?<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
Nem álltam meg egy filmnél, megnéztem még a Titanicot és a Charlie és a csokigyárat. A sötét szobában világított a számítógép képernyője, ment a film és az egésznek volt egy megmagyarázhatatlan hangulata. Úgy éreztem erre volt szükségem. Megkordult a gyomrom, jelezte, hogy tegnap este óta nem ettem semmit, és most már fél öt van. Igen, ismét kimaradt az életemből az evés. Letettem az ölemből a gépet, majd a botom segítségével feltápászkodtam az ágyról. A szobaajtó felé indultam, ami előtt egy pillanatra megtorpantam. Féltem kimenni, mert olyan érzésem volt, mintha oroszlánok közé lépnék, akik rögtön nekem ugranak és szétszednek darabokra. Féltem a saját családomtól. Erőt vettem magamon és elhagytam a szobát, mert ahogy mondják az éhség nagy úr. Lassan vánszorogtam a konyha felé, miközben elhaladtam a nappali mellett, ahonnan nevetés hallatszott ki. Bepillantottam oda és megsemmisültem. Mindenki boldog volt, élvezték egymás társaságát. Nem hiányoltak, hiszen látszólag még az unokanővérem pasiját is jobban szerették, mint engem. Összezuhantam és most már végképp nem tudtam, hogy hová tartozom. Még az étvágyam is elment ettől a látványtól, így visszasiettem a szobám oltalmat nyújtó fehér falai közé. Dühös vagy csalódott voltam? Talán inkább tanácstalan. </div>
<div style="text-align: justify;">
Elővettem a naplómat és a hozzácsatolt tollat. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>16:42</i></div>
</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Végérvényesen is egyedül maradtam. A családomnak csak egy púp vagyok a hátán, egy szégyen, egy hiba, amit minden nap el kell viselniük. Isten ezért hagyott volna életben? A sok megaláztatásért, hogy mindezt el kelljen viselnem? Már nem bírom sokáig, a szívem lassan darabokra hullik. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Bal kezemmel megfogtam a nyakamban logó keresztet és a markomba zártam.<i> <span style="color: red;"> </span></i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Megpróbáltam ma nyitni Karim felé. Talán ostoba voltam, hogy ezt tettem, de meg akarom ismerni. Szükségem van valakire, akiben bízhatok és reménykedem, hogy ő alkalmas lesz erre. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Soha nem írok sokat, ez tény, de még is, minden papírra vetett szóval könnyebb lesz a lelkem. </i><br />
<br />
Visszatettem a helyére a fekete könyvet és az üvegajtóhoz léptem. Egy határozott mozdulattal elhúztam a sötétítő függönyt, majd a szívem egy hatalmasat dobbant. A műanyag asztalon ott volt a boríték, rajta egy kővel, hogy a szél el ne vigye. Még mindig el volt borulva az ég, lógott az eső lába, de nem érdekelt, egyszerűen boldog voltam. Kinyitottam az ajtót és kisiettem a borítékért. Ugyanaz volt, mint amibe én tettem a papírjaimat, ez pedig lehervasztotta a mosolyt az arcomról. Lehet, meg se nézte, csak egyszerűen visszahozta? </div>
<div style="text-align: justify;">
Hűvös szél fújt, fáztam, de ennek ellenére nem mentem be. Ki volt bontva, belenéztem, de most egy papír volt benne. Szökdécselni lett volna kedvem, ugrálni, szaladni. Visszamentem az ágyamhoz és kivettem a papírt a borítékból, majd óvatosan széthajtottam. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br />
<i>Daria rohadtul meglepődtem ezen a levélen és tudod mi fordult meg a fejemben? Hogy nem is válaszolok! Tudod miért? Mert kibaszottul felidegesítettél minden találkozásunkkor. Én mindig csak segíteni akartam neked, te meg folyton elküldtél a picsába. Bosszantotta az önérzetem! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Aztán kibontottam és akkor az állam majdnem a padlót súrolta. Nem hittem volna, hogy képes vagy kinyögni egy bocsánatkérést, de megtetted. Ezt értékelem, akárcsak az őszinteséged. Igen egyedül vagyok és igen magányos is, de jó okom van rá! Valóban kíváncsi vagy az igazságra? Nesze, itt van. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>1. Nagyon sok nővel voltam és egyiknek a nevére se emlékszem. Lehet, hogy most egy rohadéknak gondolsz,de soha nem is érdekelt a nevük. Egyszerűen megdugtam őket és szevasz. Nem jelentettek nekem semmit! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>2. Nem tudom milyen hajszínűből volt több. Pont nem a hajszínüket figyeltem! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>3. Nem éreztem semmit, jelentéktelenek voltak nekem.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>4. Hogy miért? Nagyon rossz kérdést tettél fel kicsi lány! Inkább ki miatt? A neve Ariana volt, modellkedett. Egy jótékonysági esten találkoztunk, egymás mellett ültünk. Dumáltunk és randira hívtam, többször is. Egy idő után szerelmes lettem belé. Együtt voltunk négy évig, aztán rájöttem, hogy meglopott és megcsalt. Titokban mindvégig egy másik palival volt együtt. Nagyon sokat. Csalódtam benne és ez volt az egyik nyomorult indok, amiért most itt tartok. A legfontosabb, ami miatt végképp ennyire kibaszottul életképtelen vagyok, az az, hogy megöltem a saját testvéremet, vágod? Egy autóbaleset volt. Mind a ketten bebasztunk, mert eljött velem inni, hogy ne egyedül vigasztalódjak a szakítás után. Részegen vezettem és belerohantunk a szalagkorlátba. Ő a helyszínen meghalt, mert az ő oldalán csapódtunk be. Én kisebb sérülésekkel megúsztam, de bár én döglöttem volna meg akkor. A neve Sabri volt. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>5. Amit az előbb leírtam az az oka, egyszerűen azóta az eset óta kibaszottul nem vagyok önmagam. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>6. Persze, hogy igen. Mondhatnám, hogy nem is csapat, hanem család. Sokkal jobb a közösség a Real Madridnál, mint a PSGnél volt. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>7. Mert egy rohadtul mazochista focista vagyok. Hát ezért. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>8. Fájt, hogy nem lehetek ott a BL döntőn. Nem tudtam volna kibírni ezt a két hetet ott, ráadásul mindjárt itt az EB és arra is haza kellett volna utaznom. De persze azért a család is közrejátszott. Régen láttam őket. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>9. Te igen? Mert akkor minden tisztelem a tiéd!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>10. Igen. A sajtó véletlen igazat is írt. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>11. Ariana! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>12. Miért ne tudnálak? Ez a leghülyébb kérdés ezen a listán! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>13. Nem igazán. Néha veszek egy autót vagy egy új telefont, de szart se érnek, mert nem vagyok boldogabb tőlük. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>14. Ez volt számomra a megfelelő döntés és ebbe a mai napig nem kételkedem! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>15. Mi az hogy! Bárcsak ott tartanánk már! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>16. Amelyik csapatba benne vagyok az mindig nyer. Ez ilyen egyszerű. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>17. Az öregedés.</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>18. Mikor tegnap elrohantál. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>19. Nem és ezt a közeljövőben ne hozzuk szóba, oké? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>20. Egy csajt akarok magamnak szerezni, aki nem bassza át a fejem. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>És most, hogy én válaszoltam kérdéseidre, te jössz! Nekem persze nem jutott eszem 20(!), de van néhány. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>1. Visszahúzódó és félénk vagy. Cuki, aranyos tényleg, de kurvára érdekelne, hogy miért van? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>2. Hogy lettek a testeden azok a rózsaszín hegek? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>3. Mióta vagy ennyire jóba a kutyámmal?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>4. Foci fan vagy? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>5. Hová szeretnél mindennél jobban eljutni? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nem értem miért kell levelezgetnünk, mint egy nyálas romantikus filmben, de ha ez az ára a bizalmadnak hát legyen. Egyszer szemtől szemben fogsz velem beszélgetni! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>K.B. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Ledermedtem. Bámultam a dőlt, szinte olvashatatlan betűket és mosolyogtam. Őszinte volt hozzám, bár néhol megsértődhettem volna a szavain, de nem tettem. Istenem, tényleg belement. Valóban a barátom akart lenni, valóban akarta, hogy legyen valami közünk egymáshoz. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<i> </i><br />
<i> </i><br />
<i> </i><br />
<i> </i></div>
Bells Boothhttp://www.blogger.com/profile/01565379070106637799noreply@blogger.com7tag:blogger.com,1999:blog-1598967701492152901.post-70434177133581088672016-07-12T12:39:00.000-07:002016-07-12T12:39:47.165-07:006. Fejezet<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Újabb részt hoztam Karim szemszögéből. Be kell valljam az eleje kicsit unalmas lett, de a végére kicsit felpörgettem<b> </b>az eseményeket. Hatalmas köszönettel tartozok a bétámnak, Anettnak, amiért olyan sokat segít és mindig mondja mit javítsak egy egy részen. Nélküle nem lennének ilyenek a részek! </div>
<div style="text-align: justify;">
Átléptük a háromezer oldalmegjelenítést, amitől nagyon boldog vagyok! Köszönöm szépen nektek! Ahogy annak az öt feliratkozónak is köszönöm a bizalmat, akik megtiszteltek azzal, hogy követik Karim és Daria történetét. Továbbá annak a négy embernek is szeretném megköszönni a kedves szavakat, akik folyton írnak nekem megjegyzést! Hatalmas erőt adtok, remélem tudjátok! </div>
<div style="text-align: justify;">
Remélem tetszeni fog, én imádtam írni! </div>
<div style="text-align: justify;">
Jó olvasást! </div>
<div style="text-align: right;">
<i>Csók, puszi</i></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Bells Booth</b><i> </i></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Karim Benzema</i></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9e66bPJ4NG4r66_JFLm0rqFmIFegYvp4HydI7vicTtuqFs_cWCZT-eGIZvFfkaz4ceGV4ruoDCwjBbDfCmRnuQJJ1X3fF4c2Uueit0dR6xBj4h2CeILsTXpKM8AReE0_IaQUiXBZrEaQE/s1600/large29.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEi9e66bPJ4NG4r66_JFLm0rqFmIFegYvp4HydI7vicTtuqFs_cWCZT-eGIZvFfkaz4ceGV4ruoDCwjBbDfCmRnuQJJ1X3fF4c2Uueit0dR6xBj4h2CeILsTXpKM8AReE0_IaQUiXBZrEaQE/s320/large29.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Feküdtem az ágyon egy szál fekete boxerban, jobb karom a fejem alatt pihent. Takaróm a földön terült el, ami enyhén félreérthető jel volt, mintha egy nővel lettem volna egész éjszaka.<br />
Bárgyún elvigyorodtam.<br />
<i>Kurva életbe, de jó is lett volna! </i><br />
Már két hosszú napja, hogy megbasztam azt a csajt a klubban. Rohadt szar ez a tudat, hiszen hetekkel ezelőtt minden este más volt az ágyamban.<br />
<i>Hm, de szép idők is voltak azok! </i><br />
Felültem az ágyba és kinéztem az ablakon. Tegnap olyan roppant ügyes voltam, hogy elfelejtettem elhúzni azt az átkozott sötétítőt ezért a tervezettnél sokkal hamarabb fel is keltem. És persze ki miatt felejtettem el? Hát a szomszéd csaj az oka annak is, meg a tegnapi enyhe agyfaszomnak, miután kijelentette, hogy húzzak el. Makrancos egy bige szó se róla! De még is, vele hetek óta először felszabadult voltam és ez rohadtul idegesített! Nem is ismerem és... Totál hatással volt rám. Nem, nem a farkamra, hanem a lelkemre. Én meg hülye beszari módjára nem mertem megkérdezni, hogy miért jár bottal. Jár a vállveregetés idióta.<br />
Fel akartam állni azzal a szándékkal, hogy kimegyek a fürdőszobába, de a bokámba fájdalom hasított.<br />
- A jó büdös kurva életbe - morogtam az orrom alatt spanyolul.<br />
Mi az isten? Sergio Ramos megtanított spanyolul káromkodni. Mi jöhet még? </div>
<div style="text-align: justify;">
Erőt vettem magamon és kibicegtem a fürdőszobába. Csábító volt a zuhanykabin, de persze egy szexi nővel nem vetekedhetett. Bármennyire vágytam is a forróvízre, nemet kellett mondanom és odaállni a mosdókagylóhoz, hogy kimossam a pofám. Benedvesítettem a fogkefét, fogkrémet nyomtam rá, majd a számba dugtam. Míg erőteljesen mostam a fogam, addig a tekintetemmel, a falon lévő tükörben a képemet pásztáztam </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Borotválkozni még nem kell, viszont a hajvágás lassan esedékes lesz. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Kiköptem a fogkrémet és kiöblítettem a számat. Jóból is megárt a sok, nem hogy ebből a szar mentolos fogkrémből. Gyűlölöm a mentolt minden formában! </div>
<div style="text-align: justify;">
Visszasiettem a szobába és a bőröndömből kivettem a legfelső pólót és nadrágot. Soha nem értettem igazán, hogy a nők mit hisztiznek annyit az öltözködéssel. A sminkelésről pedig ne is beszéljünk. Magamra vettem a ruhadarabokat, bár a nadrág nem volt valami egyszerű menet, de megoldottam. Hiszen ezért vagyok én Karim Benzema, mert minden problémát megoldok. Elővettem még egy fekete sapkát, amit a fejemre húztam. Zsebembe raktam az IPhonenom és már el is hagytam a szobát. A lépcső tetején még egyszer visszafordultam és visszasiettem. Az íróasztalon pihenő papírt megragadtam, az sem érdekelt ha közben összegyűröm. Nem tök mindegy az, hogy hogy néz ki? Feketén-fehéren úgy is a lényeg van ráírva akkor is, ha gyűrött vagy szakadt az a lap. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ismét elhagytam a szobát és reményeim szerint nem leszek megint olyan fasz, hogy itt hagyjak valami fontosat. Óvatos voltam minden lépésemmel, míg le nem értem a földszintre. Beléptem a konyhába, ahol édesanyám már sürgött forgott az elektromos főzőlap körül. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Karim! - lépett oda hozzám rögtön, majd nyomott az arcomra egy gusztustalanul nyálas puszit. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nekem is hiányoztak tényleg, de nyáladzani nem fogok, mint valami ostoba korcs. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mit eszünk? - öleltem át, nehogy azt feltételezze, hogy nem örülök neki. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A kedvencedet csinálom, palacsintát és tegnap vettem hozzá juharszirupot is - simított végig az arcomon puha tenyerével.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez remek - mosolyodtam el erőltetetten. - Senki nincs itthon? - utaltam testvéreimre. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudják, hogy itthon vagy. Nem szóltam nekik, mert nem tudtam, hogy látni akarod-e őket - sandított rám, miközben megfordította a palacsinta tésztát. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért ne akarnám őket látni? - Szinte már tudtam mit fog mondani, ahogy az égető szavak elhagyták a szám. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Megváltoztál - mondta ki lassan, de most tekintetét a serpenyőre függesztette. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Éreztem, kibaszottul éreztem, hogy ezt fogja mondani!</i> </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ja, mindenki változik - vontam meg a vállam, a tipikus, leszarom a világot fejemmel. </div>
<div style="text-align: justify;">
Pedig ez nem így volt. Nem hittem el, hogy a saját családom is benyalja a kamu híreket, amiket rólam terjesztenek. Nem kellett volna hazajönnöm! Faszán Spanyolországban lennék már, ha nem agyalok hülyeségeken. </div>
<div style="text-align: justify;">
Idegesen végigsimítottam a fejemen. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem sokára kellene majd a kocsi. El kell mennem a sportkórházba - szólaltam meg semleges, már-már unott hangon. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, ezt már tegnap említetted. Elvigyelek esetleg, hogy ne erőltesd túl a lábad? - öntött egy újabb adag masszát a serpenyőbe. <span style="color: red;"> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
Rühelltem, ha valaki segítségére rá vagyok szorulva! Nincs annál szarabb dolog. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Miért is nincs nekem itt egy kibaszott autóm?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem kell, megoldom - nyitottam ki az egyik, falra szerelt szekrénynek az ajtaját.</div>
<div style="text-align: justify;">
Kivettem belőle egy tányért, amire rátettem a felső öt darab palacsintát. Legszívesebben a földhöz vágtam volna azt az olcsó porcelánt idegességemben. </div>
<div style="text-align: justify;">
Dühkezelési gondjaim vannak? Lehet. Senki nem tanított meg arra, hogyan fojtsam el az agresszivitásomat. </div>
<div style="text-align: justify;">
A pultra kikészített juharszirupért nyúltam, levettem a kis üveg tetejét és a legfelső palacsintára egy vékony csíkba csorgattam. Összetekertem és beleharaptam olyan hevesen, hogy még a fogam is összekoccant. Akár egy szaros tizennégy éves, gondoltam magamban mogorván, aki tanácstalan, ha a jövőjébe tekint. De ez sem érdekelt. Van pénzem, lakásom, autóm és világklasszis focista vagyok, akit a nők imádnak. Kit érdekel a jövő, mikor itt van helyette a jelen?</div>
<div style="text-align: justify;">
Behabzsoltam a tányéron lévő összes palacsintát, majd a mosatlant a mosogatóba tettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Elhúztam, majd jövök - intettem lazán, majd az előszobába siettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ott hallottam anyám köszönését és kérdését, hogy mindent elraktam-e. Nem kiabáltam vissza neki, de reméltem, hogy nem haragszik meg ezért. </div>
<div style="text-align: justify;">
A cipőt néhány sziszegés és bazd meg után felszenvedtem a lábamra, a fogason lévő kocsikulcsot pedig megragadtam, így hagytam el a házat. </div>
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
Rohadtul meglepődtem azon, hogy még ismerem a kórház felé vezető utat. Régen jártam már ott, azt hiszem egy kisebb focimeccsről szállítottak oda. Az a sérülésem sokkal komolyabb volt, mint a mostani. Csodálkoztam is azon, hogy nem fájt a lábam, miközben sebesség váltásnál benyomtam a kuplungot. </div>
<div style="text-align: justify;">
Laza húsz perc után parkoltam le a sportkórház előtt a fekete BMW-vel. Faszán kifogtam a csúcsforgalmat, különben már rég az épületben lettem volna. </div>
<div style="text-align: justify;">
Felvettem az anyósülésre dobott bőrdzsekimet, a kezembe fogtam a német orvos által kibocsátott igazolást és kiszálltam a kocsiból. Miután lezártam az épület felé igyekeztem . Minél előbb el akartam intézni ezt a szarságot, aztán hazahúzni és aludni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kinyílt előttem a fotocellás ajtó, én pedig besétáltam rajta a portáig. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó napot! Megtudná mondani, hogy melyik emeleten van a rehabilitációs osztály? - vettem elő a jobbik modoromat. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Helló - morogta a kövér, kopaszodó férfi. - Második emelet, de a lift mellé ki is van írva. </div>
<div style="text-align: justify;">
Minden szót úgy mondott, hogy a számítógép kijelzőjét figyelte. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennyire segítőkésznek nem kell lenni, de kösz - hagytam ott. </div>
<div style="text-align: justify;">
A reakciója cseppet sem érdekelt. <span style="color: red;"><strike><br /></strike></span></div>
<div style="text-align: justify;">
A lift előtt benyomtam a hívógombot, mire az ajtaja egyből kinyílt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megérintettem a kettes jelzésű fém pöttyöt, ahogy beléptem a fémtákolmányba. Néhány percbe sem telt, mikor az ajtaja újra kitárult. A lábam egyre jobban fájt, ezért már csak bicegni tudtam a nővérpultig. Egy fekete hajú lány állt ott, papírokat rendezgetett. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia! - nem éreztem azt, hogy magáznom kellene. <span style="color: red;"> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia! - pillantott rám, és látszott rajta, hogy egyből felismert. - Miben tudok segíteni? - kezdte csavargatni a haját, közben pedig óvatosan beleharapott vörösre rúzsozott ajkába. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Oh, a kurva életbe is. Rohadt szexi a csaj! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Éreztem, hogy megmozdult a farkam, de hiába kívántam nagyon egy kiadós dugást, nem itt akartam. Bár elég izgató volt a helyzet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy rehabilitációs orvost keresek - nyeltem egy nagyot. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Egy dolgozik ma, de jelenleg beteg van nála. Addig megvárhatod itt is - mosolygott rám édesen. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megfordult a fejemben, hogy maradok, és igen erősen hajlottam is rá, de végül még sem így döntöttem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Megmutatnád, hogy melyik kórteremben van? Gyorsan beszélnék vele. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze, gyere utánam - konyult lefelé a szája az ápolónőnek.</div>
<div style="text-align: justify;">
Sietős léptekkel elindult balra. Nem kerülte el a figyelmem, hogy a formás fenekét hogyan rázta előttem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ez lenne az - bökött a fejével a kétszáztizenhármas terem felé. - És ha bármiben kellene segítség még, hatig dolgozom - sétált el mellettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem rossz nő, de nem bírom a rámenős ribancokat. Az ember eltölt velük egy éjszakát, örömet szerezek magának, aztán meg két nap múlva azt olvassa az újságokban, hogy megkérte a kezét. Naná, hogy azt, ahogy megdöntötte a csajt. <span style="color: red;"> </span></div>
<div style="text-align: justify;">
Bekopogtam, de választ sem várva benyitottam. A fehér köpenyes orvos felém fordult, de a páciense arca sokkal jobban érdekelt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Dariára néztem ő pedig rám. Láttam rajta, hogy mondani akart valamit, de nem merte. Arcán a félelem és a kétségbeesés vonásai húzódtak, szemébe könny szökött. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Segíthetek valamiben, fiatal ember? - vonta magára a figyelmet a doktor. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Beszélni szeretnék önnel. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben, úgy is végeztünk már az ifjú hölggyel - utalt Dariára, aki a földet bámulta. - Kint megvárna? </div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintottam, majd vetettem egy utolsó pillantást a lányra, mielőtt kiléptem volna a kórteremből. A kezét rózsaszín hegek<span style="color: red;"> </span>borították, akárcsak a lábát. A folyosó falának dőltem, értetlenül meredtem magam elé. Mi történhetett vele?</div>
<div style="text-align: justify;">
Nyílt az ajtó és a doktornő lépett ki rajta. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nos, hallgatom - állt oda elém. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Németországban egy meccsen lesérültem. Ezeket a papírokat küldte a doki és azt mondta, hogy néhány hétig rehabilitációra van szükségem - foglaltam össze röviden, miközben kezébe adtam a lapokat, amiket figyelmesen átböngészett.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Persze fizetnék a segítségért - tettem hozzá gyorsan. </div>
<div style="text-align: justify;">
Pénzzel mindenkit meg lehet venni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben van - bólintott. - Holnap három órára várom ugyanitt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Köszönöm a segítséget - mosolyodtam el hálásan. - Hogyan szólíthatom?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Weigel - biccentett. - Ha nem tévedek maga pedig Karim Benzema. </div>
<div style="text-align: justify;">
Bólintottam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Meg vagyok én áldva a németekkel. Oh, olyanok ezek, mint valami pióca. Nem lehet szabadulni tőlük!</div>
<div style="text-align: justify;">
Újra nyílt az ajtó és Daria jelent meg a küszöbön. Hosszú farmert viselt zárt cipőt és pulóvert. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Még nincs itt a nagyapád? - fordult felé a doktornő.<br />
Megrázta a fejét. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Taxival megyek - vonta meg a vállát. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ugyan, ne viccelj! - szóltam rá a tőlem telhető legkedvesebben. - Elviszlek. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet lenne - szólt halkan. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ötven méterre ha van egymástól a házunk - mondtam egy random számot. - Ne makacskodj! - kerestem a pillantását, de ő tökéletesen elkerülte az enyémet. </div>
<div style="text-align: justify;">
Sóhajtott egyet, majd tanácstalanul a doktornőre nézett, aki egy bólintással jelezte, hogy egyetért azzal, hogy velem jöjjön. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Rendben, de csak akkor, ha nem leszek a terhedre.<br />
- Szerinted felajánlottam volna, ha így van? - húztam fel értetlenül a jobb szemöldököm. </div>
<div style="text-align: justify;">
Tanácstalanul széttárta a karját. Összepréseltem a szám és hitetlenül megráztam a fejem.<br />
- Indulás - mutattam előre. <br />
- Viszlát - köszönt el Weigeltől.<br />
Én intettem neki, majd követtem Dariát. Felvettem az ő lassú tempóját és eszem ágában sem volt sürgetni őt. Figyeltem minden mozdulatát a folyosón, a liftben, az utcán egészen az autóig. Próbáltam rájönni mi változott tegnap óta. Hová lett az a felszabadult lány?<br />
Egyetlen gombnyomással kinyitottam az autót, ő pedig beszállt az anyósülésre. Én is beültem, majd indítottam. A csend köztünk rohadt kínos kezdett lenni.<br />
- Ria, kérdezhetek valamit? - tolattam ki a parkolóból.<br />
- Persze - bámult kifelé az ablakon.<br />
- Mi történt veled?<br />
- Hogy érted ezt? - fordította felém a fejét.<br />
- Tegnap teljesen más voltál, nyitottabb.<br />
- Lehet - kezdte el birizgálni az ujjait.<br />
- Miért? - pillantottam rá az egyik piros lámpánál.<br />
- Nem tudom, egyszerűen tegnap egy olyan napom volt - jelentette ki halkan, de magabiztosan.<br />
- És ma miért nincs? Mi változott? Én és te ugyanazok vagyunk, egyedül Herceg hiányzik.<br />
- Talán az ő hiánya miatt van - fordította el ismét a fejét. <br />
- Szereted, nem igaz? - mosolyodtam el fáradtan.<br />
Annyira szerettem volna vele beszélgetni, de ő mindenfajta kommunikációt teljesen elutasított. De kurvára nem fogom feladni! <br />
- Igen. Sokat jelent nekem.<br />
- Ezt hogy érted?<br />
- Ott volt nekem, mikor senki más.<br />
- Mi történt? <br />
Rám sandított.<br />
- Azt hiszed elárulom neked? Egy olyannak, aki mindennap mással fekszik össze, akit nem érdekelnek a szabályok? - Könnyes szemmel meredt rám.<br />
- Ennek mi köze ehhez? - Szorítottam rá a kormányra.<br />
Mély levegőket kellett vennem, hogy lenyugodjak. Hogy jön ő ahhoz, hogy ilyeneket a fejemhez vágjon? Kurvára nincs joga hozzá! <br />
- Semmi, csak szeretem ismerni azokat, akik furikáznak, és különben sem értenéd meg.<br />
- Próbáljuk meg - szúrtam oda.<br />
- Szerintem meg ne - szűkítette össze a szemét.<br />
- Bízz már bennem egy kicsit! - Csattantam fel.<br />
- Hogyan mikor nem is ismerlek? - rázta meg a fejét tehetetlenül.<br />
- Mit akarsz tudni, a kurva életbe is?<br />
Nem tudtam türtőztetni magam, már szabályosan üvöltöttem. Kibaszottul felidegelt az, hogy nem bízott bennem. Minden rohadt kérdésére válaszolnék, csak tenne már fel egyet is.<br />
De csak hallgatott és meredt maga elé.<br />
- Sajnálom - préseltem ki magamból némi hallgatás után.<br />
- Azt akarom tudni, hogy miért vannak ezek a dühkitöréseid? - suttogta halkan.<br />
<i>Kurva életbe, ezt elbasztam. Fél tőlem! </i><br />
- Én miért nyíljak meg előtted, ha te sem teszed?<br />
- Mert én félek ezt megtenni - hunyta le szemét.<br />
Ez pedig megadta a löketet.<br />
- Egy rohadt párkapcsolatot akartam, érted? Semmi mást, de mindig átbasztak és magamra maradtam a dühömmel - mormogtam.<br />
Ránéztem jelezve, hogy most neki kell mondania valamit. Leparkoltam a házunk előtt, és továbbra is vártam a válaszát.<br />
- Én... Én erről nem vagyok képes beszélni - nyitotta ki az ajtót és szállt ki.<br />
- Várj! - szóltam utána.<br />
- Hagyj. Erre most nem vagyok képes - hagyott ott, pont úgy, mint tegnap, megválaszolatlan kérdésekkel.<br />
Legszívesebben utána mentem volna, de így is eléggé leírtam már magam előtte.<br />
Talán ez volt a mi utolsó beszélgetésünk. </div>
Bells Boothhttp://www.blogger.com/profile/01565379070106637799noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-1598967701492152901.post-12916823488694579172016-06-29T12:38:00.002-07:002016-06-29T12:38:58.548-07:005. Fejezet<div style="text-align: center;">
<b>Szép estét! </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Részt hoztam, hát nem meglepő? Igazából csesztettem folyton magam, hogy haladjak és írjam, de nekem még a nyári szünetben sincs időm, nem hogy iskola időben. De ha azt nézzük, két hete volt friss, tőlem még az nem is sok késés. Na, jó befejeztem! </div>
<div style="text-align: justify;">
Ma este ebben a fejezetben fontos momentum van elrejtve, szerintem mindenki észre fogja venni és remélem a megoldás tetszeni fog! A harmadik átírás után lett olyan, amilyen most. Rengeteget szenvedtem vele, de megérte azt hiszem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az előző fejezetnél még csak heten voltunk, de megkétszereződtünk, aminek nagyon örülök! Elmondhatatlanul boldog vagyok és köszönöm nektek a bizalmat. Köszönöm továbbá a három megjegyzést és Facebookon a véleményeket. Mind ösztönöztetek arra, hogy ez a rész megszülessen és remélem továbbra is támogattok a véleményetekkel. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem maradt más, mint hogy jó olvasást kívánjak!</div>
<div style="text-align: right;">
<i>Csók, Puszi</i></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Bells Booth</b><i> </i></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Daria Davon</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZcKMLxmFRcTB_dLk5f4n2WvfAP0pViq3HI-Bn5sZ5KCwFXgWcUjEN7kFV7j_IXWrksHBo8d9HVr0tJj9mCLpRuTJK96CT-LiuiOQZkRPuC5Ik1K9LSBPvO_w9EvfictXj7_TnyoqcT5Gc/s1600/large28.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="213" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhZcKMLxmFRcTB_dLk5f4n2WvfAP0pViq3HI-Bn5sZ5KCwFXgWcUjEN7kFV7j_IXWrksHBo8d9HVr0tJj9mCLpRuTJK96CT-LiuiOQZkRPuC5Ik1K9LSBPvO_w9EvfictXj7_TnyoqcT5Gc/s320/large28.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: center;">
<i>2016.05.12. </i><br />
<i>12:56 </i> </div>
<div style="text-align: justify;">
<i> Ez az első bejegyzésem, vagy kifakadásom, nevezzük bárhogy. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A kórházban töltött minden egyes nap pokol volt és folyton azon gondolkodtam, hogy lehet-e annál rosszabb. Lehet, mert amit most csinálok sokkal rosszabb. A napok elsuhannak mellettem, én pedig folyton ugyanazt csinálom. Felkelek, olvasok, leerőltetek néhány falatot a torkomon, olvasok, fürdök, alszok. Alig kommunikálok a nagyszüleimmel, úgy érezhetik mintha ott se lennék, és jogosan tennék, hiszen valóban csak lézengek. Valahol elhagytam önmagam, de hiába keresem, nem találom. Nem merem nyújtani a kezem segítségért, mert félek. Hogy mitől? Fogalmam sincs. Talán az új élettől, vagy a változástól. Elzárkózom, magamban tartok mindent, ez pedig szépen lassan felemészt. Egy roncs lettem, amit talán már senki nem képes megjavítani, akit egyszerűbb lenne szétzúzni. Vajon segít az, ha kiírom magamból? Nem tudom, de még ez is jobb, mint a tehetetlenség. </i><br />
<br />
Nyílt az ajtó, én pedig automatikusan a párnám alá dugtam a kis könyvet a tollal együtt.<br />
<i>- </i>Kicsim, kérlek gyere ebédelni - dugta be a fejét a nagymamám a szobába.<br />
- Nem vagyok éhes - pillantottam rá bűnbánóan.<br />
- A tegnap esti vacsoránál is ezt mondtad, ma nincs kibúvó! - csattant fel, mire én megrándultam.<br />
- Jó - suttogtam.<br />
- Öt perc múlva az étkezőben - mondta, majd becsukta az ajtót.<br />
Előhúztam az újonnan kinevezett naplómat és kinyitottam, de nem tudtam mit írni bele. Nem tudtam szavakba önteni azt, amit érzek. Düh, csalódottság? Teljesen mindegy, egyik sem változtat semmin.<br />
Az ágy bal szélére ültem, majd a botomért nyúltam, és annak segítségével talpra álltam. Ezt pedig a jól megszokott körforgás követte: jobb láb előre, botra támaszkodni, bal lábat lépésre kényszeríteni.<br />
Több, mint öt perc kellett ahhoz, hogy kiérjek az ebédlőbe, de se mama, sem pedig tata nem haragudott, amiért késtem, sőt, inkább örültek, amiért végre nem a szobámban eszek. Leültem a sötétbarna akácfából készült székre, amivel szemben egy ablak volt. Azon keresztül át lehetett látni a szomszéd kocsifelhajtójára, aminek az aszfaltjára egy fekete Audi gördült. A sofőr és az anyósülés felőli ajtó kinyílt. Két férfi szállt ki belőle, de sok figyelmet nem fordítottam rájuk. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nézd csak, haza jött Karim - szólított meg engem a nagyapám, és az ujjával a férfi felé mutatott, akit már én is láttam. - Tudod, Ria, ő a Real Madrid sztárfocistája, aki ebben a szezonban nagyon jól teljesített. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Tudom. Attól, hogy kórházban voltam olvastam sajtót és néztem tévét is, sőt! Mivel a szobatársam lány létére Madridista volt ezért minden meccsüket láttam - feleltem nyugodt hangon, de legbelül ez egy újabb tőrdöfés volt.</div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Úgy kezelnek, mint egy fogyatékost! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Elmehetek? - pillantottam a nagymamámra. </div>
<div style="text-align: justify;">
- De hát most teszem az asztalra az ételt! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Eszek kint a teraszon - néztem rá esdeklően. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hagyd, menjen csak - mosolygott rám bocsánatkérőn a nagypapám. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nem éreztem magam ettől jobban. A torkom összeszorult, alig bírtam visszatartani a sós könnyeimet. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mindig ilyen elnéző vagy vele - csattant fel a nagyanyám. - Ezzel csak azt éred el, hogy minden nap kijárjon hozzá a pszichológus! </div>
<div style="text-align: justify;">
- De arra se kötelezheted, hogy azt csinálja, amit nem akar!</div>
<div style="text-align: justify;">
Felálltam az asztaltól és igyekeztem a szobám felé, de a vita egy részét így is hallottam. Becsuktam magam után az ajtót, az ágyról elvettem a naplót és az éppen félbe hagyott Tolsztoj könyvet, majd az üvegajtón kisebb-nagyobb nehézségek árán, de kijutottam a teraszra. A könnyeimet már képtelen voltam visszatartani, patakként folytak az arcomon. Lerogytam a terasz lépcsőjére, a fekete kis könyvet kinyitottam és folytattam az írást. </div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: center;">
<i>13:15</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Egy szörnyeteg vagyok. Nem csak magamat teszem tönkre, hanem a körülöttem élőket is. A nagyiék miattam vitatkoznak ezt jól tudom, de ennek nem kellene így lenni. Ha aznap meghaltam volna, minden másképp lenne. Senkinek nem lennék nyűg az életében. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Mikor hazafelé jöttünk a kórházból meg voltam arról győződve, hogy elfogadtam magam, pedig ez nem igaz. Most állok a legtávolabb mind saját magamtól, mind az elfogadástól. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
Két ugatás és mancsok trappoló hangja ütötte meg a fülem. Elmosolyodtam, pedig csak néhány perc múlva pillantottam meg a kutyát. A szőre most is gyönyörű volt, lábait fürgén szedte, szájában egy labdát hozott. Megállt előttem és letette a játékot. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Játszani akarsz?</div>
<div style="text-align: justify;">
Választ nem kaptam, csak egy csillogó szempár nézett vissza rám. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megfogtam a zöld teniszlabdát és eldobtam olyan messzire, ahogy csak tudtam. Rögvest utána szaladt, ezt pedig eljátszottuk újra és újra, míg lógó nyelvvel le nem feküdt mellém. Óvatosan megvakartam a füle tövét, amit egy elégedett morgással díjazott. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az Anna Karenináért nyúltam, amit kinyitottam a könyvjelzőnél és ismét beléptem Tolsztoj világába.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Herceg! - hallatszott a szomszédból egy mély rekedtes hang, mire a mellettem fekvő kutya rögtön felkapta a fejét.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Menj - szóltam az állatnak, de fekve maradt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Herceg! - hangzott fel újra a távoli kiáltás.</div>
<div style="text-align: justify;">
Ekkor már rám nézett, de még mindig nem állt fel, helyette vakkantott kettőt. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Oh, te - dorgáltam meg szelíden, miközben végigsimítottam a fején. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lapoztam egyet a könyvben és már éppen belekezdtem volna a következő oldal olvasásába, mikor a drótkerítés felett megpillantottam Karim Benzema fejét. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia - üdvözölt. - Elraboltad a kutyámat, vagy előlem menekül? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia, hát ha a saját megérzéseimre hallgatok, akkor szerintem menekült.<br />
- Valóban? És miből gondolod ezt? - támaszkodott meg a kerítésen.<br />
- Ha nekem Karim Benzema lenne a gazdám biztos menekülnék - mosolyodtam el halványan.<br />
- Tényleg? Próbáljuk ki - pillantott rám kihívóan.<br />
- Hajrá - biccentettem nevetve.<br />
Füttyentett a kutyának, hívta a nevén, de az állat csak a fejét emelte fel és okosan a gazdájára nézett. Kezemmel megvakartam Herceg fülét, miközben gazdája telt ajkával próbálta magához csalogatni.<br />
- Bassza meg, lehet, hogy tényleg neked van igazad - vakarta meg színpadiasan a fejét.<br />
- A nőknek mindig igaza van - vontam meg a vállam nevetve.<br />
- A nők inkább mindig nagy dumásak - indult el a két telket összekötő kapu felé.<br />
- Ezzel hamarabb jellemezném a férfiakat. Tudod, nagy duma kis szerszám - mosolyogtam rá győztesen.<br />
- De felvágták valakinek a nyelvét, viszont az édes kis nevedet még mindig nem mondtad el - ért oda a kapuhoz.<br />
- A nevem nem fontos - vágtam rá rögtön, míg figyeltem, ahogy a zárral bajlódik.<br />
A nagyiék elmondása szerint a család nem rég költözött ide, szóval ebben a házban még nem is járhatott, valószínűleg a kapu kinyitása is ezért okozott neki gondot.<br />
- Engem viszont kibaszottul érdekelne - sétált át a mi kertünkbe.<br />
Végignéztem az öltözékén, miközben felém haladt és tökéletesen elképedtem. Fekete pólója teljesen a testéhez tapadt, így kiemelte a bicepszét és a hasizmát is. Farmerja hanyag eleganciával lógott rajta, csak egy öv választotta el attól, hogy le ne essen róla. Lábán egy szorító volt, de ez sem tudta elcsúfítani az összképet.<br />
- Nagyszájú kisasszony elnémult - ült le a második lépcsőfokra.<br />
- A nagy tudású focista pedig ismét megszólalt - vágtam vissza.<br />
- Elismered a tehetségem? Kurva nagy bók ez tőled, madame.<br />
- Csak nem hagyja abba - temettem az arcomat a tenyerembe. <br />
- Mit is? - nevetett fel.<br />
Alig pár perce beszéltünk, mégis képes volt kirángatni egy rövid időre abból a kezdetleges depresszióból, amit akarva vagy éppen akaratlanul, de kialakítottam.<br />
A viselkedése pedig még inkább meglepett, hiszen eddig teljesen mást mutatott meg önmagából, mint ami a sajtóban le van írva. De vajon melyik lehet a dominánsabb énje?<br />
- Kiérdemeltem már, hogy megtudjam a neved? - bökte meg finoman a térdem, miközben a kutyája fejét kezdte el simogatni, mire közelebb húzódott hozzá és fejét az ölébe hajtotta.<br />
- Daria Davon szolgálatára, <span lang="fr">monsieur - vettem el az arcom elől a kezem. </span><br />
<span lang="fr">- Gyönyörű név egy gyönyörű hölgynek - emelte a szájához a bal kezemet, és egy finom puszit lehelt rá. </span><br />
<span lang="fr">Hirtelen elpirultam annyira meglepődtem, hiszen úgy csinált, mintha ezer éve ismernénk egymást pedig ez mennyire nem igaz. </span><br />
<i>Nem láthatja rajtam, hogy megilletődtem! </i><br />
A szám elé kaptam a kezem és körbe pillantottam.<br />
<i>-</i> Hol vannak a fotósok? Vagy talán valami buliban vagyunk, hogy Karim Benzema megcsókolta a kezem. Jézusom, jézusom! - kezdtem el legyezgetni az arcomat.<br />
Elnevette magát, úgy igazán szívből.<br />
- Szóval hallottál rólam híreket?<br />
- Nem, kérlek szépen én egy fanatikus rajongó vagyok, aki minden lépésedet követi - pillantottam rá komolyan, de nagyon nehezen tudtam csak megállni, hogy a szám széle ne görbüljön felfelé.<br />
- Baszki, humorbogyót ettél? - vakarta meg enyhén borostás arcát.<br />
- Nem - ráztam meg a fejem. - Értelmesen nem tudom elmagyarázni, hogy mi van most velem. <br />
- Akkor magyarázd értelmetlenül - mosolygott rám kihívóan. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Úgy sem megy. Egyszerűen csak sok bennem az adrenalin - nevettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Aztán beállt köztünk a csend, ő sem mondott semmit, ahogy én sem. Láttam rajta, hogy kérdezni szeretne, de nem mer. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért jöttél haza? - kérdeztem meg azt, ami nekem is nyomta a szívem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát mert a németek elleni meccset elbasztam, aminek ez lett a vége - mutatott a lába felé. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mennyire komoly a helyzet? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem gáz annyira. Az EB-n elvileg már játszok.</div>
<div style="text-align: justify;">
Arcán nem véltem felfedezni a boldogságot, inkább csak csalódott volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hirtelen egy duda hangja hasított a levegőbe, mintha egy éles karddal elvágtak volna egy kötelet, úgy vágta el a mi beszélgetésünket. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hogy felejthettem el a pszichológust?</div>
<div style="text-align: justify;">
- Úristen - nyúltam a botomért, hogy fel tudjak állni minél előbb. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi a baj? - pattant fel ő is rögtön. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kérlek ideadnád a könyveket? - pillantottam rá segélykérően. </div>
<div style="text-align: justify;">
Szó nélkül megtette, amit kértem. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Menj innen, itt sem voltál, jó? - fordítottam neki hátat. </div>
<div style="text-align: justify;">
A szavak szinte égették a számat. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Miért talán a barátod van itt? - hangjából enyhe cinizmust hallottam ki. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Kétlem, mivel nincs. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Akkor miért? </div>
<div style="text-align: justify;">
Az ajtó előtt visszafordultam és csak annyit mondtam:</div>
<div style="text-align: justify;">
- Erről most nem szeretnék beszélni! </div>
<div style="text-align: justify;">
Válaszképpen csak egy értetlen szempár nézett vissza rám. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kinyitottam az ajtót, gondolatban könyörögtem a bal lábamnak, hogy mozogjon már gyorsabban, mert minél előbb bent akartam lenni. A másodpercek óráknak tűntek, de végül csak sikerült beérnem a szobába. </div>
<div style="text-align: justify;">
Levágódtam az ágyra, a fekete könyvet a párna alá dugtam, a Tolsztoj művet a kezembe vettem és úgy tettem, mint aki elveszett a sorok között, pedig most egyáltalán nem volt képes lekötni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kopogás hangja jött az ajtó felől, majd mielőtt választ adhattam volna nyílt is és Ingrid lépett be rajta. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia, Daria - mosolygott rám barátságosan. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia - tettem le a könyvet magam mellé. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Régen találkoztunk - ült le az ágy szélére. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Azt azért nem mondanám. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen - hagytam rá a dolgot. </div>
<div style="text-align: justify;">
Lopva a kipillantottam a kertbe,de Karim már nem volt ott. Megnyugodtam, de egyben bűntudatom is volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Nem így kellett volna őt elküldenem. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Van valami, amit el szeretnél mesélni? - tette fel a legelső kérdését, amit minden alkalommal el szokott ismételni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Befejeztem Robert Louis Stevenson Kincses sziget című könyvét, ezen kívül más semmi - varázsoltam angyali mosolyt az arcomra. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ennyi? - pillantott rám gyanakvóan. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>A kezdődő depressziómról nem kell tudnia. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
- És kipróbáltad a naplóírást, amit javasoltam neked? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem - ráztam meg a fejem. - Nem vagyok valami tizenhárom éves kislány, hogy naplót vezessek és leírjam a műgondjaimat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Újabb hazugság. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Daria, abban egyeztünk meg, hogy megnyílunk a másiknak, vagy talán nem így van? </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Én nem vagyok képes megnyílni, hát nem érted?</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- De, így van és ezért a színtiszta igazat is mondtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- A nagymamád azt mondta, hogy mostanában nem igazán eszel és ki sem mozdulsz. Miért? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Nincs miért kimozdulnom.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Pontosan így szerezhetnél barátokat, vagy talán félsz, hogy nem fogadnának el? </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Fején találtad a szöget!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem érdekel mások véleménye! Mára befejezhetnénk? Fáradt vagyok, éjszaka nem aludtam sokat. </div>
<div style="text-align: justify;">
- De hiszen még alig voltam itt negyed órát! - szólt rám. - Nem fejezhetjük be - vette elő a kis noteszét és írt bele néhány szót. </div>
<div style="text-align: justify;">
A kérdések záporoztak én pedig egytől egyig mindre készségesen hazudtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Remek Daria, remek. Nagyon sokat változtál a kórház óta! - mosolygott rám bátorítóan. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Jó irányba? </div>
<div style="text-align: justify;">
- A lehető legjobba! </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Na, maga is pénzen vette a diplomáját!</i> </div>
<div style="text-align: justify;">
- Csütörtökön ismét jövök, most pedig akkor hagylak is pihenni - állt fel. - Szia - lépett ki a szobából. </div>
<div style="text-align: justify;">
Köszönésképpen csak intettem neki és mikor becsukódott mögötte az ajtó egy hatalmas sóhaj szakadt ki belőlem. Elővettem a fekete kis könyvet, a szavak egyszerűen csak kikívánkoztak belőlem. Írtam és írtam mindent, ami a fejemben kavargott. Érzéseket, félelmeket, kétségeket. </div>
Bells Boothhttp://www.blogger.com/profile/01565379070106637799noreply@blogger.com10tag:blogger.com,1999:blog-1598967701492152901.post-46956992787823999522016-06-15T06:11:00.001-07:002016-06-15T06:11:33.591-07:004. Fejezet (18+)<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: center;">
<b> </b> <b>Figyelem 18+-as tartalom is van benne. Mindenki saját felelősségre olvassa!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Atya úr isten! Nagyon régen hoztam már részt, majdnem egy hónapja. Mentségemre szóljon, se kritikát nem írtam, sem a novelláimmal nem haladtam. Nem tudom ehhez a részhez nagyon nem volt ihletem ezt be kell, hogy valljam, de még is csak megszületett. Elől járójában még annyit elárulok, hogy ebben a részben még nem találkoznak, de a következőben már egészen biztosan! Remélem tetszeni fog, bár nem sok fordulat van benne. A második rész át lett írva, tehát ebben ezért más néhány dolog! Egyébként remélem ez nem sikerült már annyira lányosra. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hét feliratkozóm van, akiknek köszönöm a bizalmat. Nagyon örülök, hogy elnyerte a tetszéseteket. A három megjegyzés írójának pedig köszönöm a véleményt, nagyon jól esnek a szavaitok! </div>
<div style="text-align: justify;">
Jó olvasást! </div>
<div style="text-align: right;">
<i>Csók, puszi</i></div>
<div style="text-align: right;">
<b>Bells Booth</b></div>
<div style="text-align: right;">
<b> </b><i> </i> </div>
<div style="text-align: justify;">
</div>
<div style="text-align: center;">
<i>Karim Benzema</i></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWDzs3exwi_Ei8xybY1Ifj5DAUGek7DSrkVeiQItYFmuLVmuqD8tgw8CrSILW9RWeIpRacIsRXE4biOuYsyc1s9qwulYGMpuWyLhLcPVNrQAEA1leqkR86JhsoHHe6NLlwA9Wywwscjyxs/s1600/large26.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="318" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEhWDzs3exwi_Ei8xybY1Ifj5DAUGek7DSrkVeiQItYFmuLVmuqD8tgw8CrSILW9RWeIpRacIsRXE4biOuYsyc1s9qwulYGMpuWyLhLcPVNrQAEA1leqkR86JhsoHHe6NLlwA9Wywwscjyxs/s320/large26.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
Ültem az öltözőben, tenyeremet ökölbe szorítottam. Hibáztattam magamat, hibáztattam Neuert és a Sorsot is, hiszen egyik legnagyobb álmom vette el most tőlem. Imádom a jelenlegi csapatomat és mindennél jobban szerettem volna velük a BL döntőig menetelni, de ez már lehetetlen.<br />
Sporttáskámból előhúztam a fáslimat és a bokaszorítómat. Szorosan a bokám köré tekertem, majd arra felhúztam a kék szorítót. Kibaszottul fájt, de nem is érdekelt. Levettem a mezt magamról, amit galuskába dobtam le magam mellé. A fekete pólómat húztam fel először a felsőtestemre, majd kék farmert erőltettem fel a lábamra. A cipő még szarabb feladatnak bizonyult, mert egy dagadt, valószínűleg liluló bokára rohadt nehéz felhúzni.<br />
A farmer zsebemből elővettem a mobilomat és írtam egy SMS-t anyámnak, hogy van-e hely a lakásban, mert haza fogok utazni. A válasz perceken belül megérkezett, amiben kifejtette, hogy mennyire boldog, emiatt.<br />
<i>Hát nem az esti géppel megyek majd, az biztos.</i><br />
Eldöntöttem magamban, hogy ma este jól be fogok baszni a többiekkel. Akár nyerünk, akár vesztünk.<br />
Nyílt az öltöző ajtaja, amin<span style="color: red;"> </span>legelőször Ramos lépett be, őt pedig követte Lucas, Marcelo és a többiek.<br />
- Na, mi van öreg? - kérdezte azonnal Sergio.<br />
- Kényszerpihenő - vontam meg a vállam, mintha nem érdekelne.<br />
- Szakadás? - pillantott felém Marcelo.<br />
- Csak húzódás. Nem komoly annyira, de a BL elúszott.<br />
- Bazd meg, Benzema! - morrant fel Ronaldo két korty víz között. - Rohadtul kellettél volna. Pont most kellett lesérülnöd?<br />
- Ja, mert szerinted én így akartam, nem? - fortyantam fel.<br />
- Nem ezt mondtam - legyintett. - De remélem azért az EB-n ott leszel! Szét akarom rúgni a segged a pályán - röhögött fel és felém nyújtotta a kezét.<br />
<i>- </i>Csak nehogy én rúgjam szét a tiedet - csaptam bele a tenyerébe.<br />
- Na, fiúk - csukta be maga mögött Zidane az ajtót. - A védekezés szép volt, viszont a támadásokra mostantól nagyobb hangsúly fogunk fektetni. Lehetőség szerint a ziccereket ne hagyjátok ki. A középpályán pedig most még több futást kérnék. Fontos, hogy segítsetek fel a támadással, de az is, hogy visszaérjetek védekezni. Világos? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen, mester! - kiáltotta mindenki egyöntetűen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Miután befejezte mondanivalóját,<span style="color: red;"> </span>hozzám sétált és leült mellém. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Mi újság, Karim? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Eh, bokaszalag húzódás. Ki kell hagynom a BL-t - grimaszoltam cseppet sem elégedetten.</div>
<div style="text-align: justify;">
- De azért az EB-n ott leszel, nem? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Rohadtul remélem - biccentettem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Beledobáltam a cuccaim a fekete táskámba, becipzáraztam és felálltam. Kisétáltam a folyósora, ahol a német játékosok kisebb csoportokban ácsorogtak. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Benzema - szólított meg egy mély hang. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megfordultam és a nálam majdnem félfejjel magasabb német kapussal találtam szembe magam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Komoly a sérülésed? - tért rögtön a lényegre. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ha bejutunk a BL döntőbe, akkor azt faszán ki fogom hagyni. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ne haragudj - nyújtotta felém a kezét. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Ne haragudjak? Mi a fasz? Azt hiszi, hogy ilyen lehetőséget ki kell hagynom és nem haragszom? Lófaszt! </i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Benne van - vontam meg a vállam és elsétáltam mellette, de a kezébe még véletlenül sem csaptam bele. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kibicegtem a cserepadhoz, ahol leültem Jesé mellé és vártam a folytatást. El tudtam képzelni magamban, ahogy a kommentátorok arról kezdenek pofázni, hogy miért vagyok már utcai ruhában és, hogy mennyire lehet komoly a sérülésem. De végülis kit zavar? </div>
<div style="text-align: justify;">
A két csapat játékosai lassan visszasétáltak a pályára. Ahogy a Bayern a pályára lépett a szurkolók rögtön énekelni kezdtek és már most a sípszó elhangzása előtt biztatták őket. </div>
<div style="text-align: justify;">
Mikor a síp felharsant elkezdődött az igazi játék. Az első félidőben tapasztalt finomkodás véget ért. Cristiano végezte el a kezdő rúgást Lucasnak, majd a labda Toni Krooshoz került. A csatárok már rohantak is előre, akárcsak a szélső védők, a Bayern pedig védekezett. Nem tudták megakadályozni, hogy a labda Marcelohoz kerüljön. Ő aztán beadta középre, egyenesen Cris fejére, aki megcélozta a jobb alsó sarkot. Önkéntelenül felpattantunk a padról és reménykedtünk a gólban, de a labda Neuer kezében kötött ki, mert pontosan a kapusba fejelte. A németek éltették Neuer, mi pedig csalódottan foglaltunk helyet. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ennek ellenére a játék nem állt meg. A középpályások megfogadták Zidane tanácsát és rengeteget futottak, mert hol védekeztek, hol pedig támadtak, aminek meg is lett az eredménye. Toni Kroos távolról lőtt, amit Neuer nem tudott kivédeni, és a labda a hálóban volt! Mindenki ünnepelte; rajtam kívül az összes kispados felrohant a pályára. </div>
<div style="text-align: justify;">
Látszott a Bayern München játékosainak arcán, hogy ez egy igazi tőrdöfés<span style="color: red;"> </span>számukra. Egy válogatottbeli csapattárstól kapták a gólt, így pedig mindez még keserűbb. </div>
<div style="text-align: justify;">
A Bayern elkezdett hajtani, hiszen tudták, hogy mi a Santiago Bernabeuban is rúgtunk nekik egy gólt és idegenben is, tehát minimum három gólt kell lőniük, hogy kiharcolják a hosszabbítást. De hiába volt nekik egy Lewandowsky, vagy egy Thomas Müller, nekünk ott volt Pepe és Sergio Ramos, na meg persze a kapuban Navas. A védelem keménynek bizonyult, hiszen mindig akkor állították meg a támadást, mikor arra a legnagyobb szükség volt. </div>
<div style="text-align: justify;">
A maradék játékidő nekünk nagyrészt védekezéssel telt és görcsöléssel, hogy véletlenül se kapjunk gólt. A németek pedig támadtak, de általában vagy megakadtak a középpályán, vagy a védősorban, csak néhány labdát rúgtak kapura, amit Keylor Navas könnyedén kivédett. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ahogy a kettős sípszó elhangzott egyértelművé vált: a Reál Madrid játszik a BL döntőben az Atletico Madriddal. A Bayernesek arcára kiült a szomorúság, de ki a faszt zavart? Rohantunk ünnepelni a pályára, éltettük Tonit és megköszöntük a szurkolóknak, hogy itt voltak, majd elhagytuk az Alianz Aréna gyepét, méghozzá győztesen. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Srácok - szólalt meg az öltözőben Sergio. - Ma este bebaszunk! </div>
<div style="text-align: justify;">
Senki nem tiltakozott. Utcai ruhájukat átvették, a szokásos barátkozás és mezcserélés most elmaradt. Nem igazán szeretjük a a német csapatokat, de esélyünk sem lett volna erre, hiszen nem is tudtunk elköszönni. Kisétáltunk a buszhoz, énekeltünk és örültünk.<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
Beléptünk a szórakozóhelyre, ahol már üvöltött a zene, táncoltak a jó nők és a cigaretta füstje lengte be a légkört. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Az első kört én állom! - üvöltöttem túl a tömeget.</div>
<div style="text-align: justify;">
Cris felmutatta a hüvelykujját jelezve egyetértését. Ők elindultak a VIP részleg irányába, ami jelen esetben az emeleten volt berendezve. </div>
<div style="text-align: justify;">
Átverekedtem magam a tömegen anélkül, hogy egyetlen egyszer is azt mondtam volna, bocsánat. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Szia, cica - vigyorogtam a pultos csajra. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Úristen... Karim Benzema - kezdte el legyezgetni magát a kezével. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az élvezettel teli tekintete megihlette a fantáziámat. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Vajon az ágyban is így nézne rám? </i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Khm... Mit adhatok? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Két üveg whiskeyt, egy üveg tequilát sóval és citrommal, és tizenkét pohár vodka narancsot kérnék az emeletre. Ja, és persze húsz poharat. Meg fogsz ismerni minket - dobtam a pénzt a pultra. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hátat fordítottam neki és lépni készültem a rossz lábammal, de amikor letettem a földre belenyilallt a fájdalom. Egy pillanatra lemerevedtem, franciául elmondtam az összes káromkodást, amit ismertem. </div>
<div style="text-align: justify;">
Néhány percnek el kellett telnie amíg el tudtam indulni a VIP részleghez. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Karim - intett Marcelo. - Azt hittük máris felszedtél valakit - röhögött, mikor odaértem az asztalhoz. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Brazilkám, elég összeszednem a lábamat, a csajoknak még várni kell ma este - vágódtam le mellé.<br />
- Jó lesérültél, de nem hivatkozhatsz mindig erre - baszogatott tovább.<br />
- Áh, nem tudom ki hisztizett, mikor térdsérülése volt - szúrtam oda.<br />
- Az más - védekezett rögtön.<br />
- Na, és miben? - vigyorogtam rá gúnyosan.<br />
- Komolyabb volt, mint ez a kis húzódás!<br />
- Ja, ez is olyan komoly, hogy nem játszok a BL döntőbe.<br />
Mielőtt a gyerekes vitánk komolyabbra fordulhatott volna, három pultos lány jelent meg az italainkkal. Mindenki boldog volt, hiszen ezt az agysejt romboló italt ilyen szexi csajok hozzák ki, a kettőtől garantáltan feláll az ember farka.<br />
- Köszönjük szépen - biccentett Ramos.<br />
Kezébe vett egy whiskeys üveget, öntött magának, majd a többieknek. Felemelte a poharát és csak annyit mondott:<br />
- Hala Madrid!<br />
Egyszerre mondtuk mindezt utána, majd lehúztuk az erős alkoholt, de egynél nem álltunk meg.<br />
Magamhoz vettem a whiskeys üveget és öntöttem a pohárban.<br />
<i>Ezt rád, Manuel Neuer és a drága jó édesanyádra! </i><br />
Le öntöttem a torkomon, amit könyörtelenül végigmart.<br />
<i>Ezt a BL döntőre, amin nem leszek ott! </i><br />
Újabb adag alkohol került a testembe.<br />
<i>Ezt pedig az egész kibaszott világra, ahol nem tartozok sehová! </i><br />
Így folytattam tovább, az alkohollal teli poharak követték egymást<i>. </i></div>
<div style="text-align: justify;">
Az üveg pedig lassan alattomosan kiürült. Felálltam a helyemről és elindultam lefelé a lépcsőn a táncoló tömegbe. A bokám szinte nem is fájt, ez pedig még inkább feldobott. A táncolok között rengeteg gyönyörű lány is volt és hát mit tagadjam, lent a kis pajtás néhány fenék láttán megmerevedett, készen állt a vadászatra. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Karim Benzema - éreztem meg egy finom érintést a nyakamon. - Itt nem gyakran látni ilyen sztárokat - suttogta érzékien a fülembe egy lágy női hang. </div>
<div style="text-align: justify;">
- És szabad megtudni, <span style="color: red;"> </span>te ki vagy? - rántottam magamhoz a csajt a derekánál fogva. </div>
<div style="text-align: justify;">
Arcán az alapozó csillogott, erős rúzzsal emelte ki ajkait, a szeme és haja együtt egy fekete vadmacskára emlékeztetett. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Az legyen az én titkom - húzta el ajkát a fülem mellett. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Táncolsz velem, titokzatos idegen? - tűrtem egy tincset a füle mögé. </div>
<div style="text-align: justify;">
<i>Meg van a ma esti ágymelegítőm!</i></div>
<div style="text-align: justify;">
- Hát hogyne - fordított nekem hátat. </div>
<div style="text-align: justify;">
A kezemet a csípőjére csúsztattam, amit a zene ütemére kezdett ringatni. Fenekét finoman neki dörzsölte a farkamnak, ettől pedig még inkább felizgultam. Nem tudtam meddig vagyok képes ezt elviselni. </div>
<div style="text-align: justify;">
Kezét a nyakamba tette, így megcsapott parfümjének illata. A tűrőképességem határán táncoltam. </div>
<div style="text-align: justify;">
Megnyalta ajkait, ami engem végleg az őrületbe kergetett. Elképzeltem, hogy a dákóm van a szájában, ez pedig arra pontra vezetett, hogy megragadtam a karját és kirángattam a mosdóba. Tekintetében semmi értetlenséget sem véltem felfedezni, csupán csak vágyat. Ajkam az övére tapasztottam és mohón csókolni kezdtem, ami ellen cseppet sem ellenkezett. Lábánál fogva felemeltem a mosdókagylók egyikére, feljebb tűrtem a szoknyáját, így egyenes út nyílt a lány hüvelyének bejáratához.<br />
- Gyógyszer? - kérdeztem meg két csók között.<br />
- Szedek - lihegte.<br />
Két ujjamat finomkodás nélkül dugtam fel neki, miközben ő a nadrágom cipzárjával babrált. Néhány másodperc múlva lehúzta rólam a ruhadarabot. Sóhajok hagyták el a száját, ahogy az ujjaim újra és újra benne mozogtak. De legnagyobb megdöbbenésemre ő is izgatni kezdte péniszemet, ezzel fokozva bennem a vágyat. Nem érdekelt tovább az, hogy legyen előjáték sem pedig az, hogy ő élvezi-e, csak a saját kielégülésem tartottam szem előtt. Egyre gyorsabban kezdtem mozogni benne, mire ő nyögdécselni alattam, ez pedig még jobban fokozta az élvezeteket. Gyorsítottam a tempón, aminek eredménye képen éreztem, hogy hüvelye a farkam köré záródott, ahogy elélvezett, de én még távolról sem voltam abban az állapotban. Egy állatias morgás hagyta el a szám és elvesztem benne. Az izzadság lassan végigszántotta az arcomat és a hátamat, de a tűzijátékszerű robbanás engem is elért, amit egy hatalmas nyögéssel nyugtáztam. Eltávolodtam tőle, visszavettem a gatyámat és ott hagytam a csajt a mosdóban.<br />
Visszasiettem az asztalunkhoz, ahol egy újabb adag ital várt rám. Már régen elfelejtettem, hogy melyik pohár volt az enyém, ezért csak fogtam egyet és öntöttem bele tequilát. Leöntöttem a torkomon és most már valójában jól éreztem magam. Megbasztam egy csajt és be fogok rúgni, mint az atom.<br />
Hát mi kell még, hogy felejtsek?</div>
<div style="text-align: justify;">
<i><br /></i>
<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
Hol vagyok? És mi a szarért van itt ilyen világos? Áh, szétszakad a fejem, a kurva életbe is! </div>
<div style="text-align: justify;">
- Benzema, ébredj! - lökdösött meg Bale. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ember, muszáj ordítanod? - morogtam. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Én nem kiabálok - rötyögött. - Kell gyógyszer? </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ártani nem árthat - temettem a fejem a párnába. </div>
<div style="text-align: justify;">
Hallottam, hogy keresi a gyógyszert, majd azt is, hogy mellém lép és leteszi az éjjeli szekrényre. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Fél óra múlva indul a gép - indult kifelé a szobából. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Én nem megyek vissza Spanyolország. Onnan úgy is utaznék Franciaországba. Szóval jó utat - emeltem fel a kezem búcsúzóul. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Ahogy gondolod - felelte monoton hangon, majd a szoba ajtaja becsukódott. </div>
<div style="text-align: justify;">
Már éppen visszaaludtam volna, mikor ismét beléptek a szobámba. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Komolyan mondom, az én szobám valami gyülekező hely? Korán reggel, csak egy kis időre nem lehetne békén hagyni? - fakadtam ki.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Nem tudtam, hogy ennyire másnapos vagy - szólalt meg Zidane.<br />
- Mester - emeltem fel a fejem. - Elnézést.<br />
- Nem mondtad, hogy nem velünk jössz haza. Ha Bale nem mondja, akkor nem is tudom meg?<br />
- Lehet. Teljesen kiment a fejemből.<br />
- Mivel kifizette már a csapat a szállást, csak add le a kulcsot. Ez pedig még egyszer elő ne forduljon! - emelte feljebb a hangját, amitől azt hittem széthasad a fejem.<br />
- Rendben - biccentettem.<br />
<i>Húzzon már a picsába!</i><br />
- És Karim - szólalt meg az ajtóban. - Sok szerencsét az EB-re!<br />
<i>- </i>Merci maitre.<br />
Mikor hallottam, hogy elhagyta a szobát fellélegeztem. Lehunytam a szemem, de már éreztem, hogy biztos nem tudok visszaaludni. Az éjjeli szekrényen lévő gyógyszerért nyúltam és víz nélkül bevettem. Lerúgtam magamról a takarót, majd kibicegtem a fürdőszobába. Meg mertem volna kockáztatni, hogy sokkal rosszabb lett a tegnapi után a bokám.</div>
<div style="text-align: justify;">
Levettem magamról az egyetlen ruhadarabot, ami takarta a testem: a gatyámat. Utána lehúztam a szorítót a bokámról és letekertem a fáslit is. Így álltam be a zuhany alá és megnyitottam a csapot, amiből először hideg víz, majd forró kezdett folyni. Kezem megtámasztottam a zuhanykabin oldalán, végig simítottam a fejemen.</div>
<div style="text-align: justify;">
Egy ajtó bezárult, egy újabb pedig ki fog nyílni számomra. Ebben ott másnaposan, csurom vizesen, egészen biztos voltam. </div>
<br /></div>
</div>
Bells Boothhttp://www.blogger.com/profile/01565379070106637799noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-1598967701492152901.post-38642478007724111172016-05-08T12:27:00.000-07:002016-05-08T12:27:07.147-07:003. Fejezet<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok!</b><br />
<div style="text-align: justify;">
Bocsánatot szeretnék érni, amiért csak ilyen későn hoztam a részt, de más blogon is helyt kell állnom nem csak itt, de tulajdonképpen ezt tekintem a fő blogomnak. Igazából ezt a részt kismilliószor átírtam, mire ebbe az állapotába került. Remélem tetszeni fog. <b> </b></div>
<div style="text-align: justify;">
Szeretném megköszönni a két feliratkozónak, hogy bizalmat szavazott nekem. Nagyon jól esik a támogatásotok! Továbbá szeretném megköszönni az egy megjegyzést, nagyon feldobtad a szavaiddal a napom! </div>
<div style="text-align: justify;">
Jó olvasást hozzá!</div>
<div style="text-align: right;">
<b>Bells Booth</b></div>
<div style="text-align: right;">
<b> </b></div>
<i> Daria Davon</i></div>
<div style="text-align: justify;">
<br /></div>
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxWpuXR9CEgQhe-4-pGQfnC53KX0TEGaysDVCo8suXCCp4RrSJPpcS1NvIt2TItPrF_SyF8EeT4kzCRcOSysGhKPUyV1GQO3rbkHIy07rUfFdiwYJNncVZpsOodi6tnImCSEuVLe2QBqJH/s1600/large19.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjxWpuXR9CEgQhe-4-pGQfnC53KX0TEGaysDVCo8suXCCp4RrSJPpcS1NvIt2TItPrF_SyF8EeT4kzCRcOSysGhKPUyV1GQO3rbkHIy07rUfFdiwYJNncVZpsOodi6tnImCSEuVLe2QBqJH/s320/large19.jpg" width="213" /></a>Az autó motorja hangosan felbőgött, majd lassan elindult alattunk. Fejem hátrafordítottam, tekintetem a kórház piszkosfehér falaira függesztettem. A boldogság robbanásszerűen tört rám, de a mellkasomban ezzel szemben szorító érzés jelent meg. </div>
<div style="text-align: justify;">
Örültem, hiszen itt hagyhattam végre azt az átkozott helyet. Nyolc hetet töltöttem az intenzíven és hat nagyon kemény hónapot a rehabilitációs osztályon. Mikor levették a kötéseket a kezemről és a lábamról, először csak bámultam az égett bőrt, nem reagáltam a külvilágra. Azt hittem jobban nem törhetek össze, de rá kellett jönnöm, hogy ez nem igaz. Mélyen legbelül feladtam, nem akartam küzdeni. Nem láttam magam előtt azt a jövőt, amiért érdemes lett volna felépülni. Ekkor követtem el az első öngyilkossági kísérletem, viszont a nővérek időben rám találtak. A hetek teltek a műtétek pedig követték egymást. Az orvosok az első operáció előtt kijelentették, hogy nem képesek visszaadni a régi kinéztem, csak a mostani helyzeten tudnak javítani, mindezt elfogadhatóbbá tenni. Először képtelen voltam felfogni szavaikat, rájuk meredtem és csak egyetlen szót ejtettem ki: miért? Jót nevettek ezen, amit úgy értelmeztem, hogy a helyzetemen mulatnak nem pedig a kérdésemen. Ekkor gyűlöltem meg végleg az orvosaimat, még azokat is ellöktem magamtól, akik jó szándékkal fordultak felém. Aztán átkerültem a rehabilitációs osztályra. Az első napokban eluralkodott rajtam a tehetetlenség. Tolószék és nővér nélkül képtelen voltam elhagyni a szobát, mindez pedig nagyon frusztrált. Minden egyes nap elmondták nekem, hogy higgyek a gyógyulásomban. Azok a hetek nagyon jól megtanítottak valamit a reményről; a remény nem más, mint a csalódás.<br />
Napok követték egymást én pedig harcoltam, de voltak mélypontok is. Egy ilyen mélypont volt, mikor közölték velem, hogy nem fogok tudni járni. Kétségbeesetten kérdeztem újra és újra más szavakat használva, hogy valóban nem tudnak e rajtam segíteni? A válasz pedig mindig ugyan az volt: nem. Nem voltam képes elképzelni azt, hogy ne tudjak lábra állni, hogy ne érezzem a mezítelen talpammal a kő hidegét. Az önpusztító gondolatok napokig zsongtak a fejembe, aminek az lett a vége, hogy ismételten felvágtam az ereimet. Az ápolók életben tudtak tartani és most már nem kerülhettem el azt, amit a legelső öngyilkossági kísérletem után: kaptam magam mellé egy pszichológust. Napokig nem szóltam hozzá, sőt! Tudomást sem vettem róla, de ő nem adta fel. Napok követték egymást és ő mindig ott volt velem a kijelölt időben és titkon talán neki köszönhetem, hogy március 20.-án sikerült megtenni az első lépéseim a baleset óta. Ez a momentum pedig olyan löketet adott, ami rá másfél hónappal kijuttatott a kórházból. Minden vágyam volt ott hagyni azt a helyet, de féltem. Nem hittem abban, hogy az emberek képesek lesznek elfogadni azt, ahogy kinézek. Nagyon sok időbe telt, még én magam is képes voltam az elfogadásra. Tudom, hogy másnak is időt kell hagynom, mégis rettegtem, hogy nem leszek képes ezt végigcsinálni.<br />
Egy kis utcában haladtunk el, ahol az épületek faláról, bejáratáról lekopott a festék. Tudtam, hogy Lyon egyik szegény negyedében járunk, de nem értettem, hogy miért erre megyünk, hiszen így sokkal hosszabb volt, mintha a főúton haladtunk volna. Fejem óvatosan fordítottam a nagyapám felé.<br />
- Miért erre megyünk? - adtam hangot értetlenségemnek.<br />
Egy pillanat erejéig rám emelte íriszeit, majd ismét az útra koncentrált.<br />
- Azért mert ott történt a baleset? - Az autóban uralkodó csendet ismét az én szavaim törték meg.<br />
Nagyot nyelt, láttam rajta, hogy habozott, de végül bólintott. Tekintetemet a betonos útra függesztettem, ujjaimat finoman tördelni kezdtem.<br />
Körmeim élesen belevájtak a tenyerembe az elmondhatatlan csalódottságtól, amit éreztem. Hát ilyennek gondolnak, egy törékeny nyomoréknak, egy roncsnak, aki elvesztette a szüleit.<br />
<i>Apu </i>- jutott eszembe kerek arca, orra alatt bajusszal enyhén borostásan, majd a teste, ahogy a lángok felemésztik azt.Ő volt az, akinek tényleg mindent elmondhattam. Meghallgatott és nem ítélkezett felettem, nem szúrt oda semmi bántót, hanem segíteni próbált. Mindenről elmondta a véleményét és nagyon sok mindent tanultam tőle. Nem ilyen halált érdemelt volna, a jó emberek nem hallhatnak meg ilyen szörnyű módon!<br />
<i>Anyu - </i>vörös tincsei örök életre beleégtek emlékeimbe.A viták mindennaposak voltak közöttünk, gyakran napokig háborús övezet volt a házban, aminek a legnagyobb áldozata talán apa volt. A véleményünk örökké különbözött, akárcsak a jellemünk. De azon a végzetes éjszakán látni, ahogy eszméletlenül fekszik az ülésen, mindezek az ellentétek nem számítottak.<br />
- Nagyapa, ki szeretnék menni a temetőbe - szólaltam meg hirtelen.<br />
- Nem gondolod, hogy túl korai lenne még? - jött az azonnali válasz.<br />
- Nem - nyeltem egy nagyot. - Utoljára a baleset éjszakáján láttam őket. Ott sem lehettem, mikor eltemették őket és ez nagyon bánt! <br />
Torkom elszorult a hirtelen rám törő keserűségtől. Nem tudtam elképzelni a sírjukat és legbelül magamban le sem zártam teljesen ezt az egészet.<br />
- Én továbbra is azt mondom, hogy ez nem jó ötlet - jelentette ki határozottan.<br />
- Nagyapa - sóhajtottam reménykedve. - Látnom kell ahhoz, hogy továbblépjek.<br />
Nem felelt, csak mereven bámult előre. <br />
- Kérlek.<br />
Orra alatt bosszúsan elmormogott egy jót és a következő utcánál jobbra lefordult. Megértettem, hogy féltett, valószínűleg az ő helyzetében én is ugyanígy cselekednék, mégis úgy kezelnek, mint egy kisgyereket. <br />
<div style="text-align: justify;">
A temető vezető út rövidebb volt, mint gondoltam. A hatalmas vaskapuján áthajtva a nagyapám lelassított, majd megállt, de az autót nem állította le. Felém fordította arcát, amin az idő már ott hagyta a nyomát.</div>
<div style="text-align: justify;">
- Bejössz velem virágot venni? </div>
<div style="text-align: justify;">
A kérdés szinte sértette a fülem. Heves mozdulattal megráztam a fejem. Nem álltam rá készen, még nem.<br />
Nem firtatta döntésem egyszerűen csak kiszállt és besétált az üzletbe. Szánalmasnak éreztem magam, hogy ilyen gyáva vagyok, de a szánalom a félelem mellett eltörpült. Undorodva néztem a végig a rózsaszín hegeken és sokadszorra is azt kívántam bárcsak meghaltam volna akkor este.<br />
Magam elé bámultam, mikor a nagyapám ismét visszaült mellém. Az ölembe helyezett két csokor rózsát. Sebességbe tette az autót és miután mélyen bementünk a temető soraiba, egyszer csak lefékezett és megállt.<br />
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDCGpWPO1CDaaSjxezT1az7JqWpaG2Y8oAtaCplC16_kfxfJDMfHpBhsYpfvYOKP1_PK4Ec3afFofZxfwjH6BDReYIkfJVlmenC41pURptfrBAokDORa29CwSDOw90FxnmnT3ysSKFw5h8/s1600/260px-Fort_Lyon_National_Cemetery.JPG" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjDCGpWPO1CDaaSjxezT1az7JqWpaG2Y8oAtaCplC16_kfxfJDMfHpBhsYpfvYOKP1_PK4Ec3afFofZxfwjH6BDReYIkfJVlmenC41pURptfrBAokDORa29CwSDOw90FxnmnT3ysSKFw5h8/s1600/260px-Fort_Lyon_National_Cemetery.JPG" /></a>- Megjöttünk - szólalt meg szomorú hangon.<br />
Kivette ölemből a virágokat és már ki is pattant az autóból, hogy segítsen nekem, de nemet intettem neki. Kinyitottam az ajtót letettem a botot, majd egyik lábamat a másik után a földre helyeztem és a fekete segédeszközömre támaszkodtam. Nagyapám ott sétált mellettem, míg én a jól begyakorolt sorrendben tettem előre a botot, majd a lábam.<br />
A sírkövek nem voltak messze, még is nekem hatalmas megerőltetés volt ez a rövid út is. Sajnos túlságosan is sokat feküdtem a kórházban.<br />
Megálltunk a két kő előtt, amire jól olvasható betűtípussal rá volt írva a szüleim neve és egy rövid idézet: <i>Örökre velünk maradsz, őrizzük mosolyodat.</i><br />
Álltam és bámultam a szöveget, nehezemre esett levegőt venni. Milliószor lejátszottam már a fejemben, hogy milyen lesz ez a pillanat, de ez semmihez sem fogható. A szívem sajgott, mintha kitéptek volna belőle két darabot. Szememből a sós könnyek kicsordultak és végigfolytak az arcomon. Bal kezemet a szám elé emeltem, hogy tompítsam a zokogás hangját.<br />
Egy éve ilyenkor anya mosolyogva fogadott iskolából hazaérve, apa pedig épp a kései ebédjét fogyasztotta el. Egyszerűen nem akartam elfogadni, hogy nem lesz már ilyen pillanatunk. <br />
Ölelő kart éreztem a derekam körül, ami lassan magához húzott. Arcomat nagyapám vállába temettem és próbáltam csillapítani a zokogást, de a rám törő emlékképek nem hagyták. Nagypapa vaskos tenyerével simogatta a hátam, így próbálva nekem segíteni, de nem mindhiába. </div>
Elhúzódtam tőle, majd kivettem a fehér rózsákat a kezéből. Lassan odabotorkáltam az édesanyám sírjához és letettem az egyik csokrot, míg a másikat az édesapáméhoz.<br />
Tata felé fordultam, az éppen akkor lecsorduló könnycseppet egy határozott mozdulattal letöröltem az arcomról.<br />
- Ideje menni - mondtam zokogástól elfúló hangon.<br />
Óvatos léptekkel elindultam, de rettentő sokáig tartott még elértem az kocsiig. Visszapillantottam még utoljára a sírokra és búcsút mondtam.<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
Mögöttünk a kapu becsukódott, az autóval a nagyszülőm leparkolt. A fehér bejárati ajtóban már ott várakozott a nagyanyám és a család többi tagja is.<br />
<i>Család.</i><br />
Mit is jelent ez a szó? Számomra teljesen elvesztette minden jelentését. Papa bátorítóan rám mosolygott, majd egyedül hagyott. Mellkasom összeszorult, gyomrom görcsbe rándult. Nem értettem a saját reakciómat. Legszívesebben vakarászni kezdtem volna a kézfejem idegességemben, de nem tehettem.<br />
Mély levegőt vettem és kinyitottam a kocsi ajtaját. Kikászálódtam belőle, miközben éreztem, hogy az összes tekintet rám szegeződik. Heves szívveréssel indultam el a bejárati ajtó irányába. Mindenkinek a tekintetébe belenéztem és mindenhol ugyanazt a szánalmat láttam. Legszívesebben elfutottam volna, vagy elbújtam volna, ahol nem élem át mindezt, de nem tehettem, úgy, ahogy sok mást sem.<br />
A lépcsőzés még lomhábban ment, mint a járás. Ezt tanultam meg a kórházban a legnehezebben és most minden mozdulatomban benne volt az elesés veszélye.<br />
Mikor végre velük szemben álltam csak néztük egymást, nem tudván mit is mondhatnánk. </div>
- Öhm... Hát sziasztok! - intettem esetlenül.<br />
Nagymamám szó nélkül könnyezve a nyakamba borult. Álltam ott és nem öleltem vissza. Akartam, tényleg akartam, de nem ment.<br />
Senki más nem szólalt meg, mindenki rezzenéstelen arccal bámult, ez pedig dühített.<br />
- Szeretnék lepihenni - kértem halkan.<br />
- Ez természetes - bólintott a nagymamám.<br />
Elindult befelé én pedig követtem, az útban lévő családtagok pedig szó nélkül arrébb álltak. Elhaladtunk a bejárati ajtóból kiinduló folyóson, át a nappalin egy földszinti szobába. Ahogy beléptem láttam, hogy minden az előírás szerint van elrendezve. Az ágy mellett volt egy segítő cső felszerelve, a másik oldalt pedig rögtön a komód volt elhelyezve. A fehér falra LCD tévét és egy könyvespolcot szereltek fel , a fényt pedig két hatalmas üvegajtó adta, amin keresztül ki lehetett lépni a kertbe.<br />
- Ez nagyon klassz - biccentettem a fejemmel.<br />
- Rendben, akkor egyedül is hagylak - hátrált ki a szobából, majd csukta be maga mögött az ajtót.<br />
Egy mély sóhaj szakadt ki belőlem, miközben lassan az üvegajtóhoz lépdeltem. Nehézségek árán, de végül kinyitottam az ajtót és kiléptem rajta. A botom vége kopogott a barna fán, ahogy a lépcsőhöz sétáltam és leültem rá. Néztem a kertben álló hatalmas japánakácot, amire még mindig fel volt szerelve a régi hintám.<br />
A kerítés felől motoszkálás hallatszott, mire azonnal odakaptam a fejem. A kerítés alatt egy német juhász kutya tűnt fel. Egy pillanatra megrémültem, viszont tudtam, hogy nem lenne elég időm felállni és berohanni, ezért jobbnak láttam nyugodtan egy helyben ülve maradni. A kutya, amint megpillantott leült és oldalra billentette fejét, úgy méregetett. Hirtelen felállt és felém ügetett, aztán leült elém.<br />
Óvatosan felé nyújtottam a kezem, amit ő megszaglászott, majd óvatosan megnyalt. Finoman végigsimítottam a fején, válaszképpen ő vakkantott.<br />
Ekkor már éreztem, hogy benne barátra találtam. </div>
Bells Boothhttp://www.blogger.com/profile/01565379070106637799noreply@blogger.com8tag:blogger.com,1999:blog-1598967701492152901.post-45952705318200528852016-04-17T09:10:00.000-07:002016-06-05T07:03:44.688-07:002. Fejezet<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
Huh, hát egy hete, hogy kitettem az első részt és gondoltam ideje jönnie a második résznek is. Valószínűnek tartom, hogy a harmadik fejezet nem fog ilyen gyorsan megérkezni, de minden tőlem telhetőt megteszek. Ezt a fejezetet nem igazán érzem magaménak, hiszen ez az első olyan fejezet, amit férfi szemszögből írtam meg. Szerintem kissé ellányosítottam, de remélem néhány fejezet után majd belejövök! A fejezetek váltott szemszögből fognak érkezni, tehát a következőben Daria szemszögéből lesz olvasható a fejezet. </div>
<div style="text-align: justify;">
Nagyon köszönöm a három feliratkozót és az egy megjegyzést. Sokat jelentenek a visszajelzések, hiszen ezek által tudok fejlődni. Ehhez is nagyon szívesen fogadom a visszajelzéseket! </div>
<div style="text-align: justify;">
Jó olvasást! </div>
<div style="text-align: right;">
<b>Bells Booth</b></div>
<br />
<div style="text-align: center;">
<i>Karim Benzema</i></div>
<br />
<div style="text-align: justify;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoEAmu6CxQPvOzxEv990z6yZYheaoYgTdbGk8UhdNfpndaTJ4ESzN1VNv-y79xc7uFdpGKwwGGSD2Z3SI5TxJDGuvTZJ1KjIax_tCs8tHvkiHNt299W7FRuyZ7BWsR7WEif_VObss75pwa/s1600/large16.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="212" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEjoEAmu6CxQPvOzxEv990z6yZYheaoYgTdbGk8UhdNfpndaTJ4ESzN1VNv-y79xc7uFdpGKwwGGSD2Z3SI5TxJDGuvTZJ1KjIax_tCs8tHvkiHNt299W7FRuyZ7BWsR7WEif_VObss75pwa/s320/large16.jpg" width="320" /></a>A fejemben a hasogató érzés nem akart megszűnni, sőt! Ahogy egyre éberebb lettem, ezzel párhuzamosan csak erősödött. Bal kezemmel automatikusan a homlokomhoz nyúltam és két ujjammal lassan masszírozni kezdtem a halántékomat, de ez sem segített. Indulatosan kifújtam a tüdőmben lévő levegőt, majd egy könnyed mégis gyors mozdulattal nyitottam ki szemhéjam. A fehér plafont pillantottam meg először, majd tekintetem körbevezettem a szobán. A mennyezet kivételével az egész szobát egy kávébarna szín jellemezte, ehhez illő sötét barnára festett ajtókkal és szekrényekkel. A padlót szintén csak a barna egy világos árnyalatában pompázó csempetípussal rakták ki, amin a ruhák és a cipők szanaszét hevertek. Ajkaimra egy perverz mosoly húzódott, miközben szememmel oldalra pillantottam a mellettem fekvő szőkeségre, aki még az igazak álmát aludta. Az éjszaka folyamán egy olyan felejthetetlen élményben volt része, ami jó néhány napig megmarad még gondolataiban.</div>
<div style="text-align: justify;">
Karommal leemeltem magamról a zöld huzattal bevont takarót, majd ülésbe tornáztam magam, onnan pedig állásba. A földről felvettem alsónadrágom, amit magamra vettem, így már nem voltam teljesen meztelen. Következett a kék koptatott farmer, majd az ébenfekete ing. Ujjaimmal ellenőriztem, hogy a zsebemben van e a telefonom és a két kulcscsomó. Mikor érzékeltem, hogy ott vannak a nadrágomban, akkor magamra vettem a fekete bőrdzsekimet és anélkül, hogy hátrapillantottam volna kisétáltam a szobából. Kimért egyenletes léptekkel haladtam előre egészen a lift ajtajáig, ahol egy hanyag mozdulattal megnyomtam a hívógombot. Hátam a falnak támasztottam, a szemem lehunytam, gondolataim pedig csak két dologra összpontosultak: egy fájdalomcsillapítóra és egy forró zuhanyra. A lift ajtajának súrlódására kinyitottam szemeimet és ellöktem magam a faltól. A fémdoboz bejárata elé léptem, ahol a tükörben megpillantottam önmagam. Néhány másodperc erejéig megtorpantam a saját mogyoróbarna íriszeim látva. Valami megváltozott benne, egészen másképp tükröződött vissza, mint hónapokkal vagy évekkel ezelőtt. Nem láttam benne azt a csillogást, amit régen minden reggel. Előre léptem pont annyira, hogy a lift belsejében álljak és annak ajtaja becsukódjon. Megnyomtam azt a gombot, amire a nullát festették fel, majd tekintetem visszavezettem a képmásomra. Arcomra kiültek a fáradtság apró jelei, amelyeket már hetek óta képtelen voltam onnan letörölni. A gondok okozta ráncok a homlokomon egyre nagyobb barázdákat vájtak maguknak. A szemeim alatt karikák éktelenkedtek, csúfítva már az így is szörnyű összhatást. Megváltoztam, ez tisztán látható és érezhető volt, és nem a legjobb irányba, de bármit is tettem, bárhogyan is küzdöttem, képtelen voltam kimászni a szakadékból, ahová a média és a volt barátnőm taszított.<br />
A lift elérte a földszintet, majd megállt, mire a fejemben a tompaság érzése jelent meg. Nem törődtem vele, csak kiléptem belőle és sietős léptekkel igyekeztem a pult felé. Amint a pulthoz léptem rögtön a tárcám kezdtem keresni, miközben elengedtem a fülem mellett a pultos lány idióta és fárasztó locsogását. Nem éreztem szükségét annak, hogy meghallgassam a mondanivalóját. Ha a családom és a barátaim véleménye nem érdekelt, akkor az övé pláne nem fog. Előhúztam a tárcámból a bankkártyámat, amit végül a pultra tettem és felé csúsztattam.<br />
- Ki szeretném fizetni a szobát - vágtam kíméletlenül a szavába.<br />
Formás ajkain keresztül a szavak továbbra is ömlöttek, miközben a kártya leolvasóba tette a kártyám, majd a hozzá csatlakoztatott kis fekete gépet elém tette, amibe egy zöld gomb után beütöttem a PIN kódot. Miután elfogadta és visszakaptam a kártyám egy blokk kíséretében egy köszönés után távoztam a pulttól és az épületből is.<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
Az öltözőben a feszültség szinte már tapintható volt a levegőben. Észlelhető volt mindenkin az izgatottság. Nem hiába, ennek a meccsnek komoly tétje volt, hiszen itt dőlt el, hogy a Real Madrid döntött játszhat-e a Barcelonával, amit mi mind teljes szívünkből szerettünk volna. Abban biztos voltam, hogy a teljes csapat oroszlánként fog küzdeni az áhított győzelemért. A mellettem ülő Ramosra pillantottam, aki még egy utolsó üzenetet olvasott el a szerelmétől, majd eltette a készüléket a sporttáskájába. Irigyeltem tőle, hogy van egy ilyen biztos pont az életében, mint Pilar. Vágytam én is erre az érzésre, de akárhányszor próbáltam megvalósítani, mindig kiderült a másik félről valami, ami összetörte az egész kapcsolat illúzióját. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Készen állsz Benzema? - csapott a vállamra mosolyogva a hátvéd. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen is Capitan! - röhögtem el magam, mire a többiek is követték a példámat. </div>
<div style="text-align: justify;">
Ez valamelyest oldotta hangulatot, de az izgalom még mindig érezhető volt mindenkin. Navas a kesztyűjével dobolt a térdén, fejét pedig lehajtotta. Marcelo Ronaldoval beszélgetett arról, hogy hogyan is próbálják majd megcsinálni a kényszerítőt a Bayern játékosai ellen. </div>
<div style="text-align: justify;">
Az ajtó lassan kinyílt, Zidane pedig belépett rajta. Most is öltöny volt rajta és fehér ing, mint minden meccsünkön. Kedveltem őt, de az öltözködését a meccsekre soha nem értettem. Mások simán állnak a pálya szélén a csapatuk melegítőjében, de nem neki jobb, ha úgy néz ki, mint valami pingvin. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Fiúk - csukta be maga mögött az ajtót. - A mai meccs is olyan, mint bármelyik másik. A tét most sem számít, csak az, hogy úgy gyertek le a pályáról, hogy azt lássam akartátok a győzelmet és mindent meg is tettetek érte. Ha ezt látom, az sem baj, ha veszítünk, de persze ez ne forduljon elő! - nevetett fel, de mi nem követtük a példáját. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Készen álltok? - tette fel a megszokott kérdést. </div>
<div style="text-align: justify;">
- Igen mester - kiáltotta mindenki egyöntetűen.<br />
Szállingózni kezdtünk ki a modern német öltözőből, mindeközben volt, aki beszélgetett a csapattársával és néha fel is nevetett oldva ezzel saját feszültségét. Én egyedül léptem ki a helyiségből és haladtam előre a fehér falak mentén a kikövezett padlón, addig még oda nem értünk a német kisgyerekekhez, akik a pályára fognak minket kísérni. Óvatos mosoly húzódott ajkaimra, mikor megpillantottam a felém közeledő szőke kislányt. Meg sem lepődtem hajszínén, sem pedig gyönyörű kék szemén, hiszen mindezek tipikus német vonások. De az az angyali mosoly, ami az arcán elterült, azt hiszem minden férfi szívét megolvasztotta volna. Mikor apró lábaival odaért elém, átható tekintetét rám emelte.<br />
- Te vagy Karim Benzema? - vékony, csilingelő hangja halkan csengett.<br />
Először értetlenül pillantottam rá, közben pedig az agyamban igyekeztem megtalálni azt a csekély német tudást, amit a gimnáziumban tanultam. Összeraktam a mondat jelentését, de válaszolni már nem tudtam volna rá, ezért egyszerűen csak bólintottam. A mosolya még szélesebb lett, majd kezét az enyémbe csúsztatta és gyengén húzni kezdett a sorakozó focisták felé. Nem tiltakoztam, lépteimet igyekeztem az övéhez igazítani, szemeimet le sem tudtam venni róla. Az ilyen pillanatokban értem meg miért áradozik Sergio annyit a gyerekeiről.<br />
Odaértünk a többi focistához és sorba rendeződtünk. Elől mindkét csapatnál a kapitányok, kezükben a Respect feliratú zászló, karjukon a karszalag, ami jelezte tisztségüket. A két csapat között a bíró és a partjelzők sorakoztak. A levegőben csend uralkodott, csak az arénából hallatszott a német szurkolók éneklése. Az olasz bíró elindult, ezzel egy időben mi is. Pillanatok múlva a két csapat kisétált az Allianz Aréna haragos zöld gyepére. A sportbírók megálltak és egymás mellé sorakoztak, míg mi, vagy is a Real Madrid a jobb oldalukra állt, a Bayern München pedig a bal oldalukra. A gyerekek ellőttünk sorakoztak. Felcsendült az UEFA Bajnokok Ligája himnusz, amit a lelátón ülő németek énekelni kezdtek. A pálya közepén a segítők kihúzták a hatalmas anyagot, amire fehér alapon fekete csillagok voltak festve és az kezdték mozgatni.<br />
Kihúztam magam, kezemet az ellőttem álló kislány vállára tettem, tekintetem a semmibe révedt. Magamban számoltam a másodperceket, amik vissza voltak még ebből a cirkuszból, ami tulajdonképpen csak a nézők miatt volt. Mikor a himnusz akkordjai elhallgattak, kezeltünk az ellenfél csapattal, majd elfoglaltuk a térfelünket és tettünk még néhány melegítő mozdulatot, miközben Ramos épp fotózkodott a bírókkal. Beszívtam a szokatlanul hűvös áprilisi este levegőjét, szemhéjaim lehunytam. Éreztem, ahogy az adrenalin szétárad a testemben, ez pedig egyet jelentett: készen álltam a mérkőzésre. <br />
A két kapitány visszafutott a helyére, a Bayern két csatára pedig a pálya közepét jelző csíkhoz állt, egészen a labda mellé. A sípszó pedig elhangzott, mire a labda rögtön elhagyta eddigi helyét. A lábaim önállósították magukat és rögtön rohanni kezdtem a labdát vezető játékos irányába, hogy zavarjam, vagy legjobb esetben szereljem. Abban a pillanatban, mikor odaértem hozzá lepasszolta, balra, amire Marcelo rögtön lépett, és nem is engedte tovább a Bayern támadását, mert elvette a labdát a középpályástól. Vezette a labdát előre, mi pedig Ronaldoval és Bale-el követtük a támadást, majd mikor elfoglaltuk a pozíciónkat érkezett Marcelo beadása, egyenesen Cristiano fejére, amit pont Neuer kezébe fejelt. A szokásos arcvágása most sem maradhatott el, hiszen azok nélkül nem is lehetett volna igazi egy meccsünk sem.<br />
A támadások egymást követték és ekkor a védők tudása kibontakozhatott, hiszen mindkét csapat hátvédjei nagyon sok támadást akadályozottak meg, de persze voltak olyan kontrák, amik lövéssel fejeződtek be, amit a két kapus hárított. A percek teltek, a német közönség pedig kitartóan énekelt lelkesítve a hazaiakat. Kitartóan futottunk támadtunk és húzódtunk vissza védekezni vagy épp zavartuk meg a hátvédeket, vagy magát a kapust, de gólra egyetlen helyzetünket sem sikerült váltani. Egy UEFA segítő felmutatta a táblát, amin jelezték, hogy még négy perc a ráadás, bennem pedig ekkor tűz gyulladt. Éppen kirúgáson volt a sor tudtam, legalábbis megfigyeltem, hogy Neuer jobban szereti hátra kiadni a labdáit, különösen Lahmnak, ezt pedig könnyen kihasználtam. A német csapatkapitány közelébe helyezkedtem el és a megérzésem bejött. A labdát kiadták, én pedig könyörtelenül támadást indítottam. A védő arcán először szemernyi meglepettség futott át, majd rendezte vonásait és egy cselkombinációval próbált kikerülni engem, de nem engedhettem ezt. Most nem. Ilyen tét mellett nem. Figyeltem a lábmozgását, vártam a pillanatra, mikor elveszti a labda fölött az irányítását, ami meg is történt, amit könnyedén ki is használtam: könyörtelenül vettem el tőle a labdát és vezettem a kapu felé. Oldalról érzékeltem két piros mezes védő közeledését, de nem törődtem vele, gyorsítottam a lépteimen. Neuer kirohant a kapujából, felém vetődött. A labdát sikerült elhúzni mellette, a lábamat pedig felhúztam, mert komoly ütközés lett volna a vége. A földet érés viszont nem úgy sikerült, ahogy vártam: kibicsaklott a bokám. Szerettem volna tovább futni, hiszen gólt is szerezhettem volna, de nem ment. Nem bírtam rálépni a bal lábamra úgy, hogy ne hasítson belé iszonyatos fájdalom.<br />
Ennek ellenére a meccs nem állt meg, a Bayern vezethetett támadást ellenünk. Bicegtem a pályán, de éreztem, hogy nem tudom folytatni a játékot. Intettem Zidane-nak, hogy cserét kérek, ami perceken belül meg is történet, hiszen Pepe kifejelte a labdát, ezért az oldalbíró engedélyezte a cserét. Nagy taps kíséretében bicegtem le a pályáról, helyettem pedig Lucas futott fel a zöld gyepre. Hozták a kabátomat, de intettem nekik, hogy nem lesz rá szükségem. Egyenesen besétáltam az öltözőbe, ahová egy orvos is követett.<br />
Vizsgálta a bokámat, nyomogatta tekergette, de egyetlen szisszenésemre abbahagyta azt, amit csinált vele.<br />
- Bokaszalag húzódás - jelentette ki. - Minimum két hét gyógytorna, utána is külön kell még edzened.<br />
- BL döntő? - tettem fel a számomra legfontosabb kérdést.<br />
Megrázta a fejét, majd visszasétált a kispadra.<br />
<i>A jó büdös kurva életbe!</i></div>
</div>
Bells Boothhttp://www.blogger.com/profile/01565379070106637799noreply@blogger.com4tag:blogger.com,1999:blog-1598967701492152901.post-40981198167540087142016-04-10T08:58:00.001-07:002016-07-20T13:59:32.865-07:001. Fejezet<div style="text-align: center;">
<b>Sziasztok!</b></div>
<div style="text-align: justify;">
El sem hiszem, hogy végre eljött ez a nap is, mikor megnyithatom ezt a blogom. A történet nagyon közel áll hozzám és már néhány részét előre meg is írtam. A fejezetek váltott szemszögből lesznek írva, így mindkét főszereplőt jobban meg lehet ismerni. </div>
<div style="text-align: justify;">
A designért hatalmas köszönettel tartozom Astrid Haynes-nek. Egyszerűen imádom, remélem nektek is annyira elnyerte a tetszéseteket, mint nekem! </div>
<div style="text-align: justify;">
Annyira nem érzem magaménak ezt a részt, pedig igyekeztem izgalmasra és érdekesre írni. Véleményeket és visszajelzéseket nagyon szívesen fogadok. Kérlek titeket írjátok le a véleményeteket megjegyzésben, vagy chaten! Nagyon fontos lenne. </div>
<div style="text-align: justify;">
Jó olvasást hozzá!</div>
<div style="text-align: right;">
<b>Bells Booth</b></div>
<br />
<div class="separator" style="clear: both; text-align: center;">
<a href="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVd7-3DAGNe2KSdR9DG9JroypXTW0aUIW4s8eefmIZn6ZlJ_IZs_GawD9F6yt8WCXoX2hVZ243JgNX6qV111buEGnJaDEs9IQCiYbX8ByStEmSbb2H2tCVZ1iaPhtzedpFJj-gc8eQ2G1W/s1600/large12.jpg" imageanchor="1" style="clear: left; float: left; margin-bottom: 1em; margin-right: 1em;"><img border="0" height="320" src="https://blogger.googleusercontent.com/img/b/R29vZ2xl/AVvXsEiVd7-3DAGNe2KSdR9DG9JroypXTW0aUIW4s8eefmIZn6ZlJ_IZs_GawD9F6yt8WCXoX2hVZ243JgNX6qV111buEGnJaDEs9IQCiYbX8ByStEmSbb2H2tCVZ1iaPhtzedpFJj-gc8eQ2G1W/s320/large12.jpg" width="320" /></a></div>
<div style="text-align: justify;">
A kis tévét figyeltem, amin épp az az utasítás jelent meg, hogy kapcsoljuk be biztonsági öveinket. Követtem a szövegben leírtakat, így néhány perc elteltével a fekete öv hozzásimult a csípőmhöz, akárcsak a mellettem ülő édesanyámnak és a folyosó felőli oldalon ülő apámnak is. A zsebembe nyúltam, ahonnan előhúztam egy rágós papírt, amiben már csak egyetlen egy darab rágó volt, amit gondolkodás nélkül a számba is vettem. Az ölemben pihenő telefon oldalán lévő egyik gombot automatikusan megnyomtam, így Beethoven ötödik szimfóniája hangosabban szólt a fülemben. Néhány perc elteltével érezhető volt, hogy a gép lassan ereszkedni kezd. Nem tudtam eltemetni magamban azt az érzést, hogy zuhanok lefelé. Tenyerem ösztönösen az ülés karfáira csúsztak, ujjammal pedig olyan erősen markoltak azokat, hogy ujjbegyeim belefehéredtek. Éreztem ahogy enyhén az ülésnek préselődtem, erre már szemeim automatikusan lecsukódtak. A fülhallgatón keresztül is tisztán hallottam a turbinák hangos zaját. A fülem bedugult, amit igyekeztem a rágózással enyhíteni, de mivel egy keveset hallottam, úgy látszik, eredményesnek bizonyult. Mozart művéből, mely a lejátszási listámon következett. Végül tizenöt perc szenvedés után megéreztem a várva várt enyhe rázkódást, ami azt jelezte, hogy végre földet értünk. Egy hatalmas sóhaj hagyta el ajkaimat, majd óvatosan kinyitottam eddig összeszorított szemhéjaimat, amiket kézfejeimmel óvatosan megdörzsöltem. A gép lassan gurult alattunk, a kis tévére pedig a szokásos sablon szöveget írták ki:<br />
<i>Köszönjük, hogy a légitársaságunkat választották. Reméljük kellemes utuk volt. </i><br />
Egy rosszalló grimasz jelent meg az arcomon és magamban elmondtam néhány szép szót. Utáltam repülést, leginkább a tériszonyom miatt, ami minden egyes repülés alkalmával előjött. Na, így hogyan tudnék kellemesen utazni? Sehogy.<br />
Kikapcsoltam a biztonsági övet, majd figyelmemet az ablak felé fordítottam. A gép lassan odaállt a csőfolyosóhoz, ami elvezette az utasokat a terminálba. Unottan dőltem hátra a széken és vártam, hogy a <span class="_5yl5">bussinss osztály</span> utasai elhagyják a helyüket. Eltelt negyed óra, mire végre mi kerültünk sorra. A telefonom feloldottam a billentyűzárat, egy érintéssel megállítottam a zenét, majd a készüléket visszacsúsztattam a zsebembe. Édesapám levette a kézi poggyászokat, majd egyet maga után hozva elindult a repülő kijárata felé, mögötte anyám és én szintén egy-egy kézi poggyásszal. Magabiztos léptekkel szálltunk le a gépről és haladtunk végig a folyosón, ami kivezetett minket a terminálba. A terminálban a szüleim egymás mellett sétáltak, miközben ismét egy üzleti ügy volt terítéken. Édesapámnak egy munkavédelmi szaküzlete volt Londonban, ami elég nagy bevételi forrást jelentett a családnak, ezért terjeszkedni akart vele. Édesanyám könyvelői papírok birtokában áll, ezért apám boltjának adóbevallásait és egyéb irodai ügyeit ő intézte.<br />
Unott arckifejezéssel bámultam ki az üvegen, amelyen keresztül látni véltem a kifutópályákat, melynek egyikén épp egy repülő emelkedett az égbe. Nem tudtam mi volt a célja a gépnek, de szerettem volna rá felülni, abban a reményben, hogy hazajutok vele. Évente többször is ellátogatunk Lyonba a nagyszüleimhez, de két alkalom van, amikor hosszabb időt töltöttünk el itt; a karácsony és a nagynéném születésnapjával egybekötött házassági évforduló ünneplése. Egy igazán nagy probléma van ezzel az egésszel, ami nem más, mint, hogy az egész család összezsúfolódik egy házba: mi hárman, a nagyszüleim, nagynénémék négyen, vagy öten, attól függ, hogy Anna aktuális barátja hajlandó e jönni vagy sem. Alig láthatóan megráztam a fejem, számat egy pillanat erejéig oldalra húztam.<br />
Beléptünk azon az ajtón, amelyre azt írták ki, hogy végcél. Előttünk két párhuzamosan elhelyezkedő mozgólépcső vitte le az utasokat egy szinttel lejjebb, ahol egy futószalagon érkeztek a csomagjaik. Mi is egy lépcsőfokra ráállva hagytuk, hogy a gépezett levigyen minket az emberek közzé. A terem dupla U alakzatban helyezkedett el a futószalag, ami a csomagjainkat hozta ki a raktárból, ahol a munkások feldobták rá. A szüleimmel elindultunk megkeresni a mi bőröndjeinket. Körbejártuk a futószalagokat, közben olvastam különböző furcsábbnál furcsább neveket. Eltartott néhány percbe míg megleltük a bőröndjeinket, hiszen, akik feltették, azoknak sikerült jó messzire elkeverniük a hármat egymástól. Az egyetlen kijáratón elhagytuk a termet, majd kijutottunk egy hosszú folyosóra, aminek a végén a váróterem volt.<br />
Megkönnyebbültem lélegeztem fel, mikor már a váróban álltunk és kerestük azt az embert, akit egy cég küldött ki az autóval, amit béreltünk tőlük arra az időre még itt tartózkodunk. Nem tartott sokáig, hiszen a férfi kezében egy igencsak nagy méretű táblára ki volt írva nagy nyomtatott betűkkel, hogy <i>Davon család</i>. Felé igyekeztünk, miközben előhalásztam a zsebemből a telefont, amihez csatlakoztattam fehér fülhallgatómat. Nem volt erőm hallgatni apámat, amint bájcsevejt folytat a férfivel, ezért inkább elindítottam Csajkovszkij egyik varázslatos művét. Váltottak pár szót, majd a férfi sietősen elindult a kijárat felé. Láthatólag nem volt sok kedve itt várni minket éjjel, mikor akár a családjával is lehetne otthon. Teljes mértékben megértettem.<br />
A repülőtér ajtaja fölé szerelt érzékelő érzékelte közeledésünket széthúzódott előttünk. Ahogy kiléptünk a szabadba, az arcomat rögtön megcsapta az szeptemberi éjszakának a kellemes levegője. Haladtunk előre a széles lebetonozott járdán, ahol nem meglepő módon nagyon sok ember lézengett. Sokak az épület melletti padokon ültek és a telefonjaikat nyomogatták, míg mások cigarettával a szájukban tették ugyanezt. Rosszalló pillantást vetettem rájuk. Én azok közzé az emberek közzé tartozom, akik teljes mértékben elítélik a technikának ilyen magas szintű függőségét. Évszázadokkal, sőt! Évtizedekkel ez előtt az emberek képesek voltak érintőképernyős mobil, tablet, laptop nélkül élni az életüket, a mai világban ez már teljesen elképzelhetetlen. Ezzel persze nem azt állítom, hogy ez a fejlődés nem lendítette előre a világot pont, hogy de. Viszont, ha már most ilyen fejlett a technika, mi lesz itt száz év múlva?<br />
Elkaptam onnan a tekintetemet és inkább anyám hátát bámultam, amint még egy pár lépést tett előre, embertelenül magas cipőjében, majd megállt egy autónál. Pontosabban egy Volkswagennél. Íriszeimmel a férfit kerestem, aki épp apával fogott kezet, majd hátat fordítva nekünk elment. Édesapám a kezében lévő kulcson megnyomott egy gombot, amitől az autó lámpái villantak egyet, ezzel jelezve, hogy kinyílt. Kimért léptekkel az anyósülés mögötti ajtóhoz sétáltam, kinyitottam és beültem. Fejem nekidöntöttem az üvegnek, a tenyeremmel lassan, a zene ütemére doboltam a combomon.<br />
<div style="text-align: justify;">
Több okból is nagyon szerettem ezt a várost, de leginkább a szépsége miatt. Nappal a csodálatos hangulat és az épületek varázsoltak el, éjszaka pedig az, ahogy az egész fényárba borult. Nem voltak szavak, amik tökéletesen leírhatták volna ezt. Kihúztam a fülemből a fülhallgató, azzal a szándékkal, hogy a szüleim beszélgetéséből elcsípjek néhány mondatot. Legnagyobb meglepetésemre egy szót sem szóltak, a rádió sem szólt, a légteret néma csend uralta. Tekintetem a sebességváltóra vándorolt, ahol kezük össze volt kulcsolva. Arcomon apró mosoly jelent meg ezt látva. </div>
<div style="text-align: justify;">
<div style="text-align: justify;">
<i>Vajon engem szeretni fog e valaha így valaki? </i></div>
A távolban fehér fényszórók jelentek meg, ami egyre csak közeledett. Először azt hittem majd könnyedén el fog haladni mellettünk, de nem így történt. A méterek egyre fogytak, így látni lehetett, hogy a jármű egyik sávból a másik cikázik. Az események felgyorsultak. Anyám felsikoltott, apám oldalra rántotta a kormányt, de az ütközést így sem lehetett elkerülni. Automatikusan a két ülés közé emeltem a lábam, kezemmel pedig szorítottam a két háttámlát, a fejemet lehajtottam. Hiba volt. Az autó belénk rohant<i>,</i> amit hatalmas csattanás övezet, amely sikeresen elnyomta az én sikolyom. Hallottam, ahogy az üvegek kitörtek, éreztem, hogy a vezető ülése elmozdult a helyéről az anyós ülés irányába, ezzel odaszorítva a lábaimat. Felüvöltöttem a hirtelen fájdalomtól. Éreztem, hogy az autó az oldalára dőlt, majd a tetejére fordult. A kitört üvegszilánkok a bőrömbe fúródtak, ami<i> </i>még elviselhetetlenebbé tette az egészet. Eddig sikerült megőriznem a hideg vérem, de most már a zokogás elemi erővel tört rám. Kétségbeesetten próbáltam kihúzni a lábam, de képtelen voltam rá. Akármelyik irányba igyekeztem elmozdítani csak az éles fájdalmat éreztem. Próbáltam kikapcsolni a biztonsági övet,ami nem engedett. Nyomogattam a piros gombot, rángattam a fekete övet, de nem történt semmi. Tehetetlenül, sokkos állapotban, zokogva feküdtem a kocsiban.<br />
- Apa, anya! - kiáltottam el magam végső elkeseredésemben.<br />
Választ nem kaptam, ez pedig még jobban megrémített. Újabb kísérletet hajtottam végre, hogy hátha ki tudom húzni a lábam de mint az első alkalommal most sem jártam sikerrel. Lehunytam szemeim.<br />
<i>Gondolkozz! -</i> üvöltötte belül egy hang.<br />
Nem voltam rá képes, úgy éreztem, hogy elvesztettem a józan eszem és, hogy nem maradt már nekem más csak a fájdalom és a zokogás.<br />
Az orrom hirtelen a füst orrfacsaró szaga csapta meg. Szemeim kipattantak és apa felől megpillantottam a vörös lángokat. Karomat apám irányába nyújtottam, ami nem kis fájdalommal járt, de megtettem. Megérintettem a karját, majd megragadtam és rázni kezdtem, de nem reagált rá.<br />
- Apa! - sikítottam hisztérikusan.<br />
Ismételten nem mutatott semmi reakciót. Újra és újra ismételtem a nevét, de nem használt. A rettegés hűvös keze elért, miközben azt figyeltem, ahogy testét a vörös lángok lassanként felemésztik. <br />
- Ne! - kiáltottam zokogva.<br />
Úgy éreztem fuldoklok. Levegőért kaptam, de alig tudtam valamennyit a tüdőmbe préselni. Ziháltam, rémülten, tehetetlenül, zokogva.<br />
Ez nem történhet meg. Nem lehet. De bármennyire is tiltakoztam és elleneztem, ez a valóság volt. A lángok lassan haladtak előre. Éreztem a forróságot a lábamnál, majd az elviselhetetlen égető fájdalmat. Torkom szakadtából sikítottam. Arcomon a könnyek patakokban folytak le. A testem köhögések sorozata rázta meg a sok füsttől, de ez semmi nem volt a fájdalomhoz képest, amit a lábaimnál éreztem, arra még nem találták ki a szavakat.<br />
Tehetetlenül figyeltem, ahogy a lábaim a tűz martalékává válnak. Karomból a vér szivárgott, az üvegszilánkok által okozott vágásokból. A köhögések egyre sűrűbben rázták meg a testem. A fejembe a tompaság érzése jelent meg, majd szédülés fogott el. Szemhéjam elnehezültek, minden pislantás hatalmas erőfeszítésembe került. Nem tudtam mire fogjam ezt. Lehetettek a füst mérgezés jelei is, de akár a feladás jelei is, amit a testem tanúsított a fájdalom ellen. Nem tudtam rá a megfelelő választ, de nem is igazán érdekelt. Nem vágytam másra, mint átadni magam az érzelemmentes tudatlanságnak. Megkaptam.<br />
<div style="text-align: center;">
***</div>
<div style="text-align: justify;">
Lassan az érzékszerveimhez eljutottak különböző ingerek, amiket az agyam ingerületként képes volt felfogni. Meghallottam a gépek monoton csipogását. Orromba kúszott a kórház jellegzetesen undorító szaga, amitől rögtön felfordult a gyomrom. Szemhéjaimon keresztül is érzékeltem a lámpa fényét. Sötét akartam és meg egy kis öntudatlanságot, de jól tudtam, hogy már nem tudok visszaaludni. Pilláimat ólomsúlyúnak éreztem még is lassan óvatosan kinyitottam őket. Az égő fénye bántotta a szemem, ezért ösztönösen oda kaptam volna a bal kezem, de abba olyan szintű fájdalom nyílalt, hogy nem tudtam nem felsikoltani.<br />
- Drágám - hallottam meg nagyanyám cérnavékony hangját.<br />
Sírt, tudtam jól. A tekintetemmel még sem vele vettem fel a szemkontaktust, hanem a bal kezemre meredtem, majd a lábaimra. Fehér kötés borította be azokat. Kétségbeesetten pillantottam át a jobb karomra, ami nem volt bekötve. Ez egy szemernyit megnyugtatott. Hitetlenül bámultam végtagjaim, amiket a fehér géz borított és bármennyire akartam nem tudtam másfelé pillantani. Meg akartam mozdítani a lábaimat, de amint egy pár millimétert arrébb tettem, már akkor őrült fájdalom hasított bele. Beleharaptam ajkaimba, hogy ne sikítsak fel ismét. Látásom könnyfátyol homályosította el. Nem akartam sírni, de képtelen voltam megállni. Csak azon voltam képes kattogni, hogy ennyire komolyan megéghettem és, hogy a szüleimmel mi lehet.<br />
Észre sem vettem, hogy az ajtón belépett egy orvos és mögötte a nagyapám, mindketten zöld köpenybe, sapkában és szájmaszkkal az arcukon. <br />
- Jó estét Daria! Először is nyugodjon meg, ne kelljen ezt a nyugtatót beadnom magának! - sétált mellém, majd a zsebéből előhúzott egy injekciót.<br />
- Hol vannak a szüleim? - szipogtam.<br />
A jobb kezem óvatosan megemeltem és letöröltem vele könnyeim. Néhányat pislogtam, majd mikor azt éreztem, hogy az orvosra tudok nézni könnyek nélkül megtettem. Semmi kedvem nem volt nyugtatóhoz, már nem.<br />
- Doktor úr, nem hiszem, hogy most lenne a legalkalmasabb megtudnia mi történt - szólalt meg halk, elfúló hangon a nagyapám.<br />
- Tudni akarom és jogom is van tudni! Kérem! - pillantottam rá a doktorra kétségbeesetten.<br />
Mély levegőt vett, majd kifújta azt. Döntésképtelen volt.<br />
- Kérem - suttogtam ismét.<br />
Rám emelte tekintetét és egyszerűen csak bólintott.<br />
- A szülei meghaltak. Nagyon sajnálom.<br />
Levegő után kaptam, szemeimben újra könnyek gyűltek.<br />
- Hogyan?<br />
- Az apja már az ütközéskor meghalt, ráadásul az autóban a teste már-már a felismerhetetlenségig megégett. Az édesanyja a mentőben halt meg.<br />
Vállamra tette a kezét, de én ellöktem onnan. Lehunytam a szemem és engedtem a zokogásnak. Engedtem, hogy egész testemben rázkódjak. Kiakartam adni magamból a mérhetetlen fájdalmát és a hirtelen támad ürességet. Nem akartam darabokra hullani, de akaratlanul is sikerült és nem tudtam, hogy valaha is megfogom e találni önmagam. </div>
</div>
</div>
Bells Boothhttp://www.blogger.com/profile/01565379070106637799noreply@blogger.com4